Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

3. Az iskola és a demokrácia - I. Az iskolai szellem megújhodása

Az új szellem aikkor érvényesült először, mikor megszüntette azt az állapotot, hogy az iskolázás kiváltságnak számított és helyébe az iskolázást a nagy néptömegek jogává tette. Az integrálódó élet követelménye volt, hogy az önző és elkülönített célok szolgálatából az egész emberiségnek, mint egésznek szolgálatába állítsa az iskolát, az oktatást és nevelést is. Az eszmebeli dualizmus leküzdése ép olyan súlyos feladatot jelent a pedagógiában, mint a társadalmi kétrétegű ségnek a kiküszöbölése a demokratikus rendben. A gazdag és szegény, a férfi és nő, a kormányzók és kormányzottak között tátongó űr áthidalása a padagógiának elsődleges feladatai közé kerül a demokratikus államrendben. A nevelés alapjai és céljai lényegesen megváltoznak. Ha a nevelésnek új fogalmazását nézzük, mit látunk? Tumlirz szerint a neveléssel a gyerek, az ifjú világát a felnőttek világába növesztjük bele a helyes értékelések közlése révén. Sokszor hatalmi kérdéssé fajul a nevelés, amennyiben a felnőttek értékítéleteinek válogatás nélkül való átvételét erőszakoljuk az ifjúságra. Ez a tekintély elvén alapuló nevelés vagy 30 éve megrendült alapjaiban. Ottó Ernst a pedagógia feladatának azt tekinti, hogy az ifjúságnak tevékenységre való hajlamát felelősséges tevékenységgé fejlessze és az egyéni szabadság megőrzése mellett egyéniség fölött álló rendet teremtsen és a kényszer elkerülésével önkéntessé tegye a cselekvést. Nem az a kérdés, hogy „rend vagy szabadság, hanem rend a szabadságban, szabadság a rendben". Dewey,*) az amerikaiak nagy reformátora, az élet szakadatlan fejlődésfolyamatában segédeszköznek tekinti a nevelést. Eleve elhárítja a nevelésnek régi értelmezését, mely csak olyan emberek nevelését tartalmazta, akik sohasem dolgoztak. A régi nevelés a sznobságot, a nyárspolgári iireslelkűséget szolgálta. Dewey az amerikai demokrácia szempontjából értékeli a nevelést, mint olyan tevékenységet, amely a társadalom éretlen tagjait beavatja a társadalom érett tagjainak érdekeibe és céljaiba, tudásába, ügyességeibe és praktikáiba. Mikor ezt a feladatot vállaljuk, akkor formálnunk kell a tapasztalatainkat, hogy azok közölhetőkké, átadhatókká váljanak. „Mindaz, amit a társadalom küzdelmes útján kivívott magának, az iskola közvetítése útján a jövő nemzedéknek rendelkezésére kell bocsátania.' A legfontosabb nevelésbölcseleti probléma, hogy miként tudunk egyensúlyt teremteni a rendszeres és rendszertelen módszerek, az előkészített és esetleges, véletlen nevelési tényezők között. „Ami a filológiában a táplálkozás és szaporodás, az a társadalmi élet részére a nevelés." A demokratikus társadalomban a nevelés nem alapulhat sem az ókori, sem a középkori dualisztikus felfogáson. Mindenekelőtt le kell számolnunk a test és lélek szembeállítottságával és a test és lélek kölcsönhatásait kellőképpen értékelnünk. Ha nem tesszük, úgy igen kényelmetlen helyzetbe sodor az & tény, hogy gonosz, romlott testét egy tanuló sem hagyhatja otthon, hanem kénytelen magával hozni az iskolába. A gonosz test aztán a tanítás egész ideje alatt zavarog, a tanító fegyelmezni kényszerül, azaz ideje nagy részét avval tölti, hogy a tanulók testi tevékenységét, mozgékonyságát, nyugta#) Dewey (djúi) János *1859. Amerikai bölcselő, aki a chikágói Nevelő Iskolában végzett m unkájával keltette fel a világ

1 érdeklődósét. „Demokrácia és Nevelés" címe van legnagyobb művének. Tanulmányunk alapjául ez a műve szolgált. 142