Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A felsőkosztolányi torony

69 A fenyőkosztolányi torony. A régi világot az idők bizonytalansága jellemezte. Emberlakta vidéken is könnyen jöhetett valami támadás, annál inkább erdők mélyén, távol a forgalomtól. Óriási vadászterületek közepén se térhettek a hatalmas urak nyugodtan pihenésre, azért kis várat emeltek. Sokan a fenyőkosztolányi határban álló tornyot ilyen alkotásnak tartják. Kié volt, mikor használták, annak eddig nyoma nin csen. A fenyőkosztolányi székely örök kémlelték-e innen a vidéket? Talán! Bajnokai már régen nyugovóra tértek, ma csak a pusztuló épület mutat régi dicsőségre. A tornyot szakszerüleg megvizsgálta és leirta Soós Elemér a következőkép: Ennek a toronvnak már csak a keleti fala van meg. Négy emeletes volt. Földszinti vastagsága 270 cm, minden emelet négy-négy méter magas, az emeleteken fokozatosan 10 — 10 cm. párkányt hagytak, melyeken a padlógerendák nyugodtak. A torony bejárata az első emeleten volt. (Felhúzható létrán közlekedtek). Ajtómagasság 150 cm. szélessége 50 cm. volt. Ugyanoly épitésu mint Hrussó legrégibb része. Határa inkább köszénbányája révén tett szert nevezetességre, mely azonban most üzemen kivül áll. A bánya megnyitója Zablathi Hrussóy János 1537-ben.

1) A Victoria köszénbánya részvénytársaság szakszerűen művelni kezdte s az ebedeci határban lévő tárnákkal együtt 1895-ben vizmentesitette; az uj időkkel azonban a vállalat megbirkózni nem ludoll. i) Botka okttár CXXV1I.