Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A magyarság térvesztése

47 nek, fél év alalt való kivándorlásra utasítja.

1

9) A két eljárás között akkora alapvető különbség van, hogy bővebb fejtegetésbe bocsájtkozni felesleges. Az idő haladt, ránk virradt a XIX. század olyan állapotokkal, hogy az Erdélybe utazó Kisfaludy Sándor mindenfelé több másféle nemzetiséget talált, mint tiszta magyart. Búsan sóhajt fel : Vége — gondolám — a magyar nemzetnek, mely már csak úgy áll fenn, mim egy hajdan erős felséges várnak most az idővész által naponként folyton fogyva düledező, hulló s végre egészen ellünő omladéka! Tény és való, hogy nem volt kedvünk a nyitott sirban vesztegmaradni és fejfát faragtatni: Hic jacel Hungaria, requiescat in pace! Az 1830. évi VIII le. megköveteli végre, hogy a magyar állami lisztviselő magyarul is tudjon. Megmozdult a nemzet, helyes vagy helytelen utakon, afelett vitatkozzanak azok, akik mesterei a politikának. Inkább statisztikai adatokat közlünk a minket érdeklő vidéket illetőleg. A magyarság száma százalékokban : 1910-ben 1921-ben Nyitra 59.4 10.9 Kisvicsáp 25 9 1.6 Szomorlovászi 21 6 42 Alsóköröskény 48 2 2 1 Kiscélény 87.8 43 7 Nyitraivánka 30 40 4.6 Nagyemőke 28 2 127 Szalakusz 38 3 137 Aranyosmarót 65 9 13.4 Bélád 42 1 205 Néver 359 70 Szelepcsény 24.4 6.0 Vájjon békében hol mutatott 10 év alalt a magyarosodás olyan nagy százalékszerű emelkedést, mint most visszaesést jelez, az más dolgozat keretében lenne kifejtendő. i») Hóman-Szekfü Magyar Történet V. köt. 95. lap.