Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A nyitra-barsi határvonal. Erődítések

40 lódni kezdett a közigazgatás gépezete, azért a lakosság felkérte a vármegyét, hogy vessen véget ennek a felemás állapotnak. Bars vármegye törvényhatósága 1879 szept. 11.-én felterjesztést tett e tárgyban a m. kir. kormányhoz, amely Ghymeskoszlolányt az 1883:63. tc.-el egészen Nyilramegyéhez, Lédecet és Névért pedig Barsmegyéhez csatolta. Ebben az állapotban maradtak az 1918. évi államfordulatig; a csehszlovák nagymegyék megalakulásával az egész terület a nyitrai zsupához került. Az a terület tehát, melynek múltjával itt foglalkozunk, két vármegye történetébe kapcsolódik bele. A rajluk haladó vonalon mindenféle mintájú erődítmény mutatja, hogy az emberi élet milyen küzdelmes. Közeli őskori váracs Nyitra mellett a Sindolka, a Zobor hegye, a zsibricai sáncvár. A Nitre. dejiny etc. 1933 ban megjelent könyv első helyen emliti a Darázsinál lévőt. Ehhez annyit fűzünk hozzá, hogy a sáncok az újkorban még nagy szerepet játszottak. A Nyitravármegye levéltárában lévő közgyűlési jegyzökönyvek 1650. évi 341. lapján van a határozat, mely a Darázsi községnél lévő sáncok munkáihoz kirendeli a Tapolcsánytól Molnosig lévő vonal községeit. A másik oldal falvai ettől a munkától felmentetnek, miután úgy a török, mint a keresztény földesuraknak munkákat végeznek és még a végvárakhoz is szolgálatokat teljesítenek. Nem csekély jelentősége volt valaha a nagytribecsi sáncoknak. Nagyemőke északnyugati sarkán négyszögletes erősség valószínűleg palánk állott. Talán török épilkezés, melynek szemmeltartására szolgált Nyitrán a kövesdhegyi ötszögü torony, ez ma a kálvária ulolsó állomása.

2) A regényes középkor múltját őrzi Ghymes, Hrussó, Appony némán fehérlő omladéka, Vauban francia rendszerét mutálják Nyitrának vörös téglabástyái. Az ágyuk terjedésével a sziklavárak értéküket vesztették, célszerűbb a sikon való épitke2) Hadtört, közt. XXX. évf. 33. lap.