Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A palócok. Pogánykori nyomok

26 Tüzet megrakáljuk négyszögre ruká íjuk egyik szögén ülnek szép öreg emberek másik szögén ütnek szép öreg asszonyok harmadikán ülnek szép ij/u legenyek negyedikén ülnek szép hajadon lányok. Mint Vikár Béla megjegyzi, a tartalomra figyelmet érdemel Kandra K. észrevétele, hogy ezen elrendezés többet akar jelenteni, mint közönséges csoportosulást A tűznek négyszögre rakása és a népnek ily elhelyezkedése a négy világlájat, a Napisten uralmának az egész világra való kiterjedését példázza. Kifejezi azt is, hogy az egész nép jelen van, hogy a tüzistennek tiszteletet tegyen. Vájjon miért esik a tűzgyújtás éppen szL Iván napjára? Azért, mert ekkor van a nyári napforduló, mikor a napban tisztelt istenség fogalma a legnagyobb pompában mulatja hatalmát igy az emberi sziv benső tüzének — a szerelemnek — ünnepét is idecsatolta a pogányság. A tűzgyújtó szokás a germán és szláv népeknél szintén Szent Iván nap előestéjén történik. Innen került-e hozzánk, vagy sem, az nehezen dönthető el. Khin An al tanár „Egy pogánykori éjjel Csallóközben" cikkében

7) azt mondja, hogy csak hatással voltak reája nálunk a szomszédos szokások A napkultusznak kereszténnyé tétele a IV századbeli milhost magyarázó egyházi Íróknak tulajdoniiható. Ezóta ünnepli az egyház dec. 25 én a karácsonyi és junius 24-én Keresztelő Szt. Jánost; az elsőt azért, mert Jézus a világ Világossága növekedésnek indult, az utóbbin pedig Szt. János fénye alászállott. A Szent Iván elnevezés maga csak annyiban mutat szláv hatásra, hogy keresztény papjaink közölt sok volt a szláv szár7) Hiradó 1928. évf. 176. szám.