Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A palócok. Pogánykori nyomok
27 mazásu és ők honosilolták meg az Iván elnevezést. Mi a „hajnalégelést" tartjuk messze keletről hozott magyar szokásnak. Hasonlít a Szt. Iván napi tűzgyújtáshoz, de eltér attól, mert minden lakodalom ulán megtartották. Érdekes volna ismerni a hajnalégeléseken énekelt dalokat, de akik részlvetlek valaha a szertartáson, a nólákat már elfeledték. Ha tudjuk, hogy tüzet gyújtottak és énekeltek, nézzük azt is, hogy mit égettek? Barslédeczen Szl. Ivánkor az „istenostorát" dobták tűzre, melynek magját fájós fogra rakták, úgyszintén a farkasalmát, mely meggyült tagokra volt jó szer, bojtorjánt hasonlókép, ez a köhögési gyógyilotta meg és még a csergőfü is odakerült Nagyobb bajban is hozzá akarlak férfi az islenség támogatásához. Ha az anya gyermeke meghalt, annak Szentiván napig nem volt szabad cseresznyét ennie. Ekkor a tűzgyújtáshoz elvitt egy csomó cseresznyét és odaadta a meghalt gyermekkel azonosnevü gyermeknek oly hittel, hogy a túlvilágon az ô kedves fia kezébe kerül a pompás gyümölcs. Ez a szokás itt Szenliván napjával kapcsolatban ugyan, de tűzgyújtás nélkül még gyakorlatban van. A honfoglalás idején a halott sirjába bizonyos tárgyakat, edényeket raklak. Alsószelezsényben 1930-ban az országutat szélesítve, saját földemen temetőre bukkantak a munkások, hova a XVII század végén és a XVIII. elején temetkeztek. Olt feküdlek a csontváz mellett az edények, melyekből ép példányt is sikerült kiemelni. Ennyi évszázad se ölte ki az ősi gyakorlatot. Pogánykori szokásokról lévén szó. ki akarok térni arra a szóbeszédre, hogy eleink „nyereg alatt puhították a husi." Lovas néptől származunk, magunk színién húsz/ rok voltunk, igy csak nevethetünk azon az oslobaságon, amely ilyen műveletet egyáltalán lehetségesnek tart. Jól ludjuk, hogy nyereg alalt a legkisebb idegen tárgy milyen fájdalmas sebet okoz. azért oil józaneszű ember húst puhítani nem próbálhat meg. De mini rendesen, úgy mosl sem zörög a haraszt szél nélkül. Az
