Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A palócok. Pogánykori nyomok

25 mások reátalállak a Zobor körül lévő falvakban'; részben kiadva találjuk ezeket Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjteményében. A „Virágok vetélkedésének" dallamát már igazán az ulolsó órában sikerült megme iteni. Csak néhány ghymesi öreg asszony tudta, de megromlott szöveggel. „Magos a rutdfa" Pogrányból származik, szintén a tűzgyújtás szokásával együtt élt meg ennyi időn keresztül. Az ösi magyar zenét a skála egyszerűsége jellemzi. Erről megemlékezik Eckhardt Sándor

4) aki legerősebb bizonyítéknak ezt a sajátságot veszi arra nézve, hogy Bartók és Kodály valóban az ősi magyar zenél talál ták meg. Mi volt hát ez a tűzgyújtás? Ennek magyarázatát jól kifejti Kelecsényi és Vahol Imre.

3) így írnak róla: Valamint még több maqyar helységben, ugy Kolonban is Virágos Szt. János napján a szent Iván tüzének ének s lánccal kisért álugrálása ösi szokás szerint divik. Úrnapi párlós füvekkel vegyitelt szalmarakásokat gyújtanak meg ilyenkor négyszögű tűzhelyeken, örömriadozó daliás és ugrós tánc között a fellobogó lángokat egyenként átugrálják. A tüzretett illatos füvekkel a sárkányokat, az ördögöket vélik elűzni. Mások ismét nagy tüzet raknak az erdő alatt vagy hegy tövében, danolnak táncolnak körötte, az égő üszköt elviszik a házakhoz, a kertbe tűzik, hogy hernyó el ne puszlitsa gyümölcsükei Abból, hogy a leányzók mikép ugorják át Szenl Iván tüzét jósolni szoktak a férjhezmenésre. Ily alkalommal néha balesetek is fordulnak elő, mint pár év előtt Geszten, hol egy nehézkes hajadon ugrás közben a tüzbeesett s egész arcát rulul összegelvén többé férjhez nem mehetett, úgyhogy közmondást is csináltak belőle: „Átugrotta, mint geszti leány a szt. Iván tüzét" 6) A szentiváni ének nótája a következő: «) Napkelet 1924. évf 173. lap. s) Magyarország és Erdélyorsz. képekben III. köt. 1854. év 20. lap. «) Kandra K. Magy. Mithologia 224. lapja szerint: Elugrotta, mint perki leány a férjhezmenést.