Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A palócok. Pogánykori nyomok
24 hajdanában a pogány papok éneke szólott. Csitáron a község közepén lévő forráson kivül, ma több mint ezer év multán — a korcsmáros kútjától eltekintve — nincs egyetlen kút sem. Áldoztak-e körött*; a hadverő elődök fehér harci mént, annak nyomát Írásban nem találhatjuk s róla a csermely csacsogó vize semmit sem regél. Az esztergomi érsekség barslédeci birtokán lévő puszta neve Hajnalgyep. Az a szófüzés, mely a hajnalt a gyeppel köti össze, szokatlan: talán nehéz lenne nyiljára rájönni, ha nem lenne ugyanazon községben egy „Hajnalkerf. Kora hajnalban megfelelő erdei tisztás gyepén vagy szűkebb családi körben a kertben tűzgyújtással köszöntötték a hegyek ormán felbukkanó napkorongot, mint minden éleinek forrását. A Napisten tisztelete bonlakozik ki előttünk. A zobori apátságnak 1406. jul. 2-én kötött peregyezségében a koloni út kapcsán szerepel a Táncos f a mint határjelzés. 2) A fa nem mozgó dolog, nem ó táncoll hanem körötte táncolhattak pogány eleink. A Hajnalgyepen kellett lennie egy szép tisztáson az áldozóhelynek, ahol a nép papjai élén máglyát rakva várta a hegyek mögül felbukkanó tűzkorongot. Amint megcsillant a nap karimája, lángralobbant a farakás, felzendült az ének s megkezdődön a szertartásos lánc. Barslédecen körülbelül 35 év előtt még divatban volt az úgynevezett „hajnalégetés", melyet szeles időben a Hajnalkertben végeztek. Lakodalmak alkalmával éjfélkor vacsoráztak s hajnalban a vőlegény házánál zeneszó melleit zsuppokból tüzet raklak, azt dáridózva körültáncolták. Egyébként nagy általánosságban a szentivánnapi tűzgyújtás szokásával kapcsolatosan bukkanhatunk a pogánykori tűz és szerelemünnep maradványaira. 3) Az énekek évszázadokon át fennmaradtak s azoknak összeszedése a néphagyomány gyűjtésben fontos szerepet játszik. A pogánykor ilyen régi dalos emlékeire Erdélyi E. és 2) Szabó L. Forgách csal. tört. 58 és 121. 3) Magyar nyelvőr 30. köt. Vikár B. tanulmánya.
