Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A palócok. Pogánykori nyomok
23 szomszédok polovicás alapon könnyen rányomIák az elnevezési: fele ilyen, fele olyan ember — palóc ! Annyi bizonyos, hogy hiven állottak oda, ahova a ha árörzö vezér parancsából állaniuk kellett Elmondhatják a római légiókkal: Ahova állit a centurio, ott a mi helyünk, ha rossz, ha jó. . A Zoborvidék magyarjai megmaradlak ezer éven át szegényeknek, de megmaradlak magyaroknak, aminek a Úristen teremtette őket. Szegénységük oka a rög szeretete, azért valóban elismerésre mélló példát mulatnak annyi küzdelemmel birkózó családjaik. Ez a nép hü a hagyományokhoz, földjét könnyen el nem adja, tanyát nem változtat akkor sem, ha másutt részére nyugalmasabb élet kínálkozik. Lévai költőnk Kersék Jánoshoz hasonló fából van faragva aki igy énekeli: Nincs számunkra hely e nagy világon, Anyám bölcsője, si t j át itt látom Nem megyek innen. Nem én l H iában / Anyám si íjánál megvetem lábam. Föld felelt álló emlékeket ledönthet emberek dühe de a sirba ásott kegyeletet megőrzi a történelem és azl szelek szárnyára dobva semmivé lenni nem lehet Régi emlékek közölt új világban is tanulva járhatunk. Pogánykori nyomok vájjon akadnak-e? Vissza kell mennünk Gardéziig, aki a magyarokai tűzimádóknak mondja, mert tüzek körül végeztek vallásos szertartásokat. Szent László korában még akadtak pogánysághoz szitó elemek; azért mondja az ő törvénye hogy aki pogányok módjára kutaknál áldoz, fákhoz és forrásoMioz, valamint kövekhez áldozatokat visz, egy ökörrel lakoljon vétkeért. 1) Ennyi az alap, melyen elindulhatunk. Azt látjuk, hogy megtelepülő magyarjaink szerettek források melleit tanyái iilni, ahol Istenüknek áldozhattak. Lódecen, Ghymes Kosztolányban forrás felett áll a templom, bizonyára azon a helyen, ahol i) Decret. t.-22.
