Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

Küzdelmek, pusztulás

20 A XVIII. század II. Rákóczi Ferenc szabadságharcával próbált boldogabb időket alapítani. Amit meghagyott a labanc, azt a kurucok szükséglete emésztene fel. A vármegyei közgyűlés 1706. nov. 29.-én tárja fel a helyzetei: Mennyi kárt szenvedett a nemes vármegyének négy processusa, nemességnek is alig már csak szalmájában maradt ! A küzdelem összeomlott, Ghymes ura Forgách Simon gróf birtokai elvesztésével fizetett azért, hogy a magyar szabadság délibábját követte A XIX század ismét megrázta a hegy-völgyeket nemcsak nálunk, de egész Európában. Földből teremtek 1848 ban a halni kész honvédseregek, hogy Szűz Máriás lobogó alatt küzdjek ki azt, ami az elődöknek nem sikerült. Vidékünket elkerülték ugyan a harcok, de áldozat nélkül most sem leheltünk. A világosi fegyverletétel után Nyilravármegye főispánját, Jeszenák János bárót az osztrákok dühe 1849. oki. 10-én kivégeztette. A XX. század eleje megszülte a leghatalmasabb küzdelem vérzivataros négy esztendejét: 1914- 1918! Szenvedtünk odakünn és idebent. Nem volt már gyertya sem, mellyel mécsvilágot gyújtsunk a téli nap sötétjében. Leikünkön ül ma is a borús emlékezel, mikor napszálltakor végigkocsiztunk a falvakon. Világító ablak sehol I Hű ebek ültek a küszöbökön, farkcsóválva rohanva a járókelő elé; hátha a gazda jön haza, a kenyéradó jó gazda! Bent alszik az asszony és gyermek, álmában öleli meg azt, aki talán e percben már hősi halolt Csak Ghymesen pislog az uradalmi gőzgéppel fejlesztett villany fénye, mintha egyetlen kincsünket, a reményt akarná ébrentartani a nyitottan feketéllő sir szélén! Végül nagy recsegéssel összeomlott minden. Mikor a romok alól feltápászkodtunk, alig hittük el, hogy még élünk. Pedig igy van, nem haltunk meg! Életünk fáját jó gyökérből növesztette a Teremtő, ha letörik az ága, kihajt újból. Áldassék érte az Or keze ! 2*