Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A palócok. Pogánykori nyomok
21 A palócok. Pogánykori nyomok. A régi gyepű felelt a Zobor tetején álló és azóta 1919 december 8.-án derékon felrobbantott emlékoszlop évszámából — felírás sohasem volt rajta — az egész vidék tudta, hogy a magyar honalapilásl 896 évre teszi a történelem. Az előbbi adatokból láttuk, hogv a megszálló magyar csapatok még mint pogányok ütötték fel itt sátraikat, elmondhatjuk, hogy a Zobor alján azóla hangzik a magyar szó és zeng a magyar nóta. Bár a magyar szállások egy része idők multán nyelvet cserélt, Nyitra körül a szlovák lakosság közé ékelve magyar falvak szigele húzódik még ma is A köztudat a magyaroknak „palóc" fajtájához sorozza őket bizonyára azért, mert nyelvükben az úgynevezett palócos emlékek találhatók fel A palócok valódi hazája Nógrád megyében van; a mienkkel egyező népjellegen kívül ugyancsak egyező táji elnevezések sem hiányoznak. Pográny felelt itt áll a Cserhát domb éppenügy, mint Nógrádban Cserhát hegység; Csilár községet találunk itt is, olt is, sőt a Žobor sem hiányzik, csakhogy nálunk hegy, amott pedig községnek a neve. Ami a nógrádi palócok származását illeti, afelett már sok vita folyt. Vármegyéjük monográfiájában azt a nézetet olvasom, hogy a palócok ősapái azok a magyarok voltak, kik pogánysághoz való rendületlen ragaszkodástól űzetve a Mátra és Cserhát nehezen megközelíthető rengetegeiben szóródtak szél, ahol még most is elég pogányságra vailó emlékre akadunk. Ennek a nehezen fékezhető törzsnek természete nagyon hasonlított a rakoncállan kunokéhoz s így idők multán a zaklatott szláv környezel elnevezte őket polovecnek (vadász-martalóc ) Ily névvel illették az oroszok és lengyelek a hazájukban kalandozó kunokat s hogy ez az elnevezés nem magyaroktól szárma-