Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A település

12 Lédec felé Nemcsicz és Iwanch tűnik elő. 1) Nem­csicz már 1276-ban lakatlan terület; egyik része a királyi hálókészitöké. A középkorban a vadak egy részét hálóval fogiák, nemcsak a halakat, tehát a hálógyárlók egyebütt is laktak, mint vizek mentén. Kolon közelében 1358-ban Madárkuth, Zumbafalva, Koachy, Pehchen szerepelnek : Kovácsi mint Ko­lonhoz tartozó puszta még jódarabig megmarad, a többinek fekvése nem állapitható meg. Gesztén 1274-ben három lakott szállás van, 2) Kéren 1349 ben tizenkét mansio dolgozik. 3) A lakosság száma csekély. Assakürlh eredetileg egyszerűen Kürth ; 1380 ban Emericus de Suran-Suránka akkori ura­zálogbaveti földjét Jakabnak, Kürlhi Assa fiának, 4) majd 1378 ban a Nagybarnolchiak perében Thoms-s filius Ablanch de Kyrth szerepel 5) Ezeklől kapta nevét Assakürth és Ablanczkürlh. Az emiilett Eme­ricus de Suran ugyanezen perben Etnericus de Sur, ami Suránka legrégibb neve. A vidék sürü erdővel borított, melyen évszáza­dokon át elég dolga akad a fejszének. Irtják a magyarok, szlovákok, majd az ezekbe olvadó jöve­jövevény wlachok. Maróthi György 1559-ben be­panaszolja Kistapolcsányi Györgyöt és Tamást, hogy Perlepen levő Gellyéniitványa és Deskonirt­ványa nevü földjeit elfoglalták. Ugyanezen időben Kislehotán wlachok laknak 6) A wlachok vagy vala­chok régi magyar neve oláh volt, de akik hozzánk felvándoroltak valójában többféle keveredésü dél­szláv nép, mely pásztorkodással foglalkozik. A valach vagy valasz a szlováknyelvben ennekfolytán nem is népet, hanem foglalkozást jelent. A szlo­venszkói vlachkérdés még teljesen felderítve nin­csen, azért célszerű a reájuk vonatkozó adatokat figyelemben részesíteni. Ahol ennyi a fa, ottan az épületek tömege is abból készül. A gar. szt. benedeki apátság 1075. 1) Forgách csal. töri. 46 és 663. lap. 2) Hazai okmt VIII —158. lap 3) Monum. Eccl. Strig. III-672 lap. *) Koronthály levéltár Vágujhelyen. 5) Reviczky levt Bpest nemz. muz. f>) Haiczl Kálmán dr. a Kistapolcsányiak 85. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom