A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szombathy Viktor: Komárom

hatta, hogy csehszlovák erődítmény szegezi ágyúját a magyarországi állomásra. Mintha éppen ezért, a szétszakítottságért, a kifosztottság miatt szállt volna dac a komáromi magyarba. Komárom a szlovenszkói létben élre állott s rögtön példát mutatott. Átérezte, mélyen s bensőségesen tudta, hogy most reá vár a feladat, a kisebbségi hivatás, hiszen legközelebb feküdt az Anyaországhoz, magyar vár és magyar város volt, megszentelt hagyományokkal, a legnagyobb kisebbségi magyar terület közepén, Duna partján, mezőgazdasági szempontból kitűnően álló vidék uralkodójaként. Ipara nem volt ugyan az egy hajógyáron kívül, de a prágai államvezetés úgyis lebontotta a felvidéki ipar nagy részét. Ellenben kapott Komárom egy danaidák ajándékát, a kikötőt. A pozsonyi kikötőt az átmenő olajforgalom számára építették ki, a komáromi a balkáni gabonának s a lengyelországi szénnek lett volna átrakodóállomása. Mire azonban az igazi hajóforgalom megindult volna, a gazdasági válság jelentkezett s a komáromi kikötőbe vetett reménység szétomlott. A komáromi kikölő ma éppolyan anakronizmus, mint a vár. Hír szerint a költségesen megépített kikötő egyik felét virágos ligetté fogják átalakítani. A komáromi városháza. Elől a Klapka-szobor. Komárom a magyar élet irányításából azonnal részt kért. A kisebbségi magyarság politikai s közművelődési életében vezetőszerepet vitt, bizonyos fokig gazdasági életében is, ámbár e tekintetben a galántai méretekig nem emelkedhetett. Komáromot a csehszlovákosító politika nem tudta annyira támadni, mint Losoncot, Kassát, vagy Rimaszombatot. Komáromnak erős kisgazda, viszonylagosan erősnek maradt kisiparos osztálya, jómódú kereskedőtársadalma mellett a kisebbségi adottságokhoz mérten is jelentékeny magyar tisztviselő- és nyugdíjasosztálya maradt, sok tanárja, tanítója, öntudatos lelkészi kara, néhány magyarjellegü intézménye, sok szabadfoglalkozású magyarja. A levegő, amelyben Jókai nőtt föl, amely a Beöthyeké, a Péczelyeké, a Ghiczyeké volt, egészséges levegő maradt a magyarság számára ezután is. Már 1920-ban, a felocsudás pillanatai után, a Magyar Kisgazda Párt zászlóját Komáromban bontogatták, Komárom és Gömör volt e nagyjelentőségű párt kiindulópontja. A Kisgazda Pártból később Magyar Nemzeti Párt lett s a Magyar Nemzeti Pártnak egyik legnagyobb erőssége, erőtartalékja Komárom és vidéke. Vezért és közkatonát egykép adott ez a gerincesen magyar kisalföldi vidék. A magyarság megszervezésének gondolata Komáromból indult ki s azt a népelemet, amely a szervezkedést hírből is alig ismerte, a komáromi megbeszélések után szervezni lehetett. A magyar ráébredt önmaga hivatástudatára, körülhatárolt szerepet vállalt az új államban. A szlovenszkói magyarok sokszor tekintettek ezután Komárom felé, mintha most is Klapka várára tekintettek volna. Komárom nevének varázsa lett ismét. Komárom, — mondták s erős, dunamenti magyarok, kékbeli szekeresgazdák, menetelő sorok, politikusok, írók s előadók jutottak a kisebbségi magyarság eszébe. Pedig s ez érdekes, a város hivatalos vezetését a prágai hatalmasok csak rövid ideig tűrték magyar pártiak kezében. Dr. Gaal Gyula és dr. Szijj Ferenc, — a Jókai Egyesület későbbi elnöke — volt a szabad királyi város és a csehszlovákiai kikötővárossá lett helység utolsó magyar polgármestere. Minden tehetségük s magyar kitartásuk sem tudta megakadályozni azt, hogy a várost nagyközséggé ne süllyessze Prága. A furfangos csehszlovák államigazgatás, a városba beözönlött s újszerű tanokkal mételyezett munkásság, a későbbi munkanélkülivé vált s nemzetközi jelszavakat hangoztató csallóközi, bevándorolt szegény ember, politikailag nem látott tisztán s kommunistákra, szociáldemokratákra szavazott. így, technikai eszközökkel jutott túlsúlyba ez az elem, de csak látszólagosan s csak a politikai szavazógépek s boszorkányműveletek segítségével. A város, a régi magyar város, a zöm, megmaradt magyarnak s a városháza tanácstermében ellenzéki oldalról védte meg a maga magyar s kisebbségi érdekeit. A csehszlovák államhoz hű városházi uralom akkor szűnt meg, amikor 1938-ban a magyar pártok az egész országban elsöprő diadalt arattak s ekkor választották meg, — kétesztendős kormánybiztosi interregnum után, — a város egyik igen népszerű magyar mozgalmi emberét, Fülöp Zsigmondot, városbíróvá. A kisebbségi politikai élet jelentős állomása volt Komárom: dr. Alapy Gyula, Richter János, Füssy Kálmán, Koczor Gyula, Kristóff Sándor, dr. Kállay Endre, — hogy csak néhány nevet említsünk, a már — 324 — 20*