A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Vass László: A felvidéki magyar irodalom

kesztették 1932-ig, amikor is a pénzügyi válság miatt be kellett szüntetni az irodalmi könyv kiadását. Jelentős érdemei vannak az „Üj Auróra"-nak a szlovákiai magyar irodalom kialakítása körül: elsőnek gyűjtötte össze a kisebbségi sorsba került irodalomkedvelő dilettánsokat, akik közül azóta nem egy komoly írói tekintélyt ért el. A pozsonyiak régi írója, Jankovics Marcell, a nemzeti hagyományoknak öntudatos képviselője az államváltozás küszöbén mintegy tíz könyvnyi előnnyel indul az új életnek; novellái, versei és útleírásai a régi jó világ gondtalanságát, szépségét mentették át a felhőkkel terhelt kisebbségi magyar sorsba. Az öregek közé számítható Szeredai-Gruber Károly is, a csipkefinom-hangulatok költője. Egész sor fiatal poétát fedez fel az „Üj Auróra", így elsők közölt az érsekújvári Ölvedi Lászlót, aki a Toldy Kör 1922-i Petőfi-óda pályázatán bukkant fel a szlovákiai irodalom ígéreteként, a másik évben már nagy sikerrel mutatkozott be Pozsony magyarsága előtt a Kör évadnyitó irodalmi estjén. Az „Ü

j Auróra" fedezte fel Tamás Lajos halkszavú lírai tehetségét, valamint Wimberger Annát is, Léváról Kersék Jánost, Rozsnyóról Tichy Kálmánt és Madame Sans Gêne1, rajtuk kívül még egész sorát a többnyire műkedvelő poétáknak és tárcaíróknak. Az irodalmi élet kialakításán a Toldy Kör állandó irodalmi esték rendezésével és pályázatok kiírásával fáradozott, övé az úttörés érdeme, a nagy múltú pozsonyi egyesületé, amely, ahogy nőttek a kisebbségi évek, úgy áradt hatósugara a dunaparti ősi városon túl a messzibb vidék felé. Előadásain keresztül első ízben jutott közelebbi kapcsolatba a szlovákiai magyar író az olvasóval. Szüntelen ismerkedés volt ez, amely, ha nem is mindig a mü nívóját növelte, de mindenesetre az irodalmi élet kereteit bővítette és a talajt művelte nemesebb, tökéletesebb magvak befogadására. „A Kör megerősödésének és a kisebbségi sorsba jutott magyarság föleszmélésének egyik legszebb megnyilatkozása volt az 1923 január 7-én rendezett Petőfi-ünnep — jegyzi fel Tamás Lajos a Toldy Kör 1906—1935. krónikájában. A városi Vigadó csaknem másfélezer személyt befogadó nagyterme zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel. Négy év óta ez volt az első alkalom, hogy Pozsony magyarsága ilyen impozáns számban és ünnepi hangulatban volt együtt". Ezt követték később a további centennáriumi ünnepségek: a Gárdonyi-, Madách-, Csokonai-, Rákóczi-, Kisfaludy Károly-, Arany János-, Pázmány- és Liszt Ferenc-emlékünnepélyek. Jókai születésének századik évfordulóján (1925 március 1.) az ünneplők soraiban már vidékiek is megjelentek, így a komáromiak, lévaiak és a csallóköziek. Vonzotta a szlovákiai magyar közönséget nemcsak az emlékest, de már az író is, aki az ő sorsában osztozik, az ő terhét hordozza elsősorban hozzá szól, őt vigasztalja és erősíti. A Toldy Kör egymásután mutatja be közönségének a szlovákiai magyar irodalom fiatal tehetségeit: Mécs Lászlót, ölvedi Lászlót, Darkó Istvánt, Szombathy Viktort, Wimberger Annát, Tamás Lajost, Kossányi Józsefet és még másokat. Itt mutatkozik be Nyugatszlovákia magyarsága előtt a kisebbségi magyarság vezető kultúrpolitikusa, dr. Sziklay Ferenc, az Ellenzéki Magyar Pártok kultúrreferense. Az olvasóközönség kezdi megismerni az irodalmi élet irányítóit is. Évről-évre megjelenik az „Új Auróra", itt-ott már néhány verskötet, novelláskönyv, egy-két regény is. A napilapok (Kassai Napló, Prágai Magyar Hirlap) vasárnaponként irodalmi mellékleteket szerkesztenek. Csak még olvasóközönség kell. A Toldy Kör elindul toborozni a vidékre is. így Komáromban, Dunaszerdahelyen, Léván rendez sikerült irodalmi előadásokat, Érsekújváron pedig délszlovákiai estét. Azután Pozsonyba hívja meg a vidéki kultúregyesületeket, így a nyitraiakat, majd később a népi művészet felkarolására 1935-ben a komáromszentpéteri gyöngyösbokrétásokat. A Toldy Kör vezetősége nem feledkezik meg az Anyaország új irodalmáról se. Mikor a magyar írók közül elsőnek Móricz Zsigmond lépi át a trianoni határt, hogy Juliánus barátként felkeresse az elszakított magyarokat, Pozsonyban a Toldy Kör 1927 április első hetében meghitt családias ünnepséggel fogadja a nagy magyar regényírót. Másik esztendőben már Csathó Kálmán a Kör vendége. Ezt megelőzően, 1926 november 21-én Bartók—Kodály matinét rendez a Toldy Kör, amelyre eljött a mo dem magyar zene büszkesége, Bartók Béla is. Tervbe vette a Kör az erdélyi írók meghívását is, amit azonban a Toldy Körnek nem engedélyezett a csehszlovák Országos Hivatal. 1929 őszén a fiatalok bevonásával Ady-estét rendez, amelyen Brogyányi Kálmán, a Sarlós mozgalom egyik legképzettebb tagja Ady és az ifjúság szellemi kapcsolatait ismerteti a Toldy Kör túlnyomórészt konzervatív közönsége előtt. Az „Üj Auróra" 1930 február 16-án rendezi meg Budapesten az első szlovákiai irodalmi estet, amely Jankovics Marcell, Sziklay Ferenc, Mécs László, Ölvedi László, Darvas János, Darkó István, Rácz Pál, Tichy Kálmán, Tamás Lajos, Jarnó József és N. Jaczkó Olga müveit mutatja be a főváros közönségének. 1935-ben már a budapesti Könyvnapra viszi a szlovákiai magyar írókat a „Magyar Minerva" szépirodalmi lappal és a Kazinczy Szövetkezettel együtt. Az irodalmi pályázatok inkább az írók felé szóltak ösztönzően. A Toldy Kör az államfordulat bizonytalan és tanácstalan éveiben első irodalmi működése 1921 tavaszán három pályázat kiírásával kezdődött. A megválasztott új elnök, gróf Esterházy Mihály beszédében kijelentette a Toldy Körről, hogy a magyarságnak most csak egy feladata lehet: megvédelmezni és megtartani a magyar művelődésnek ezt a várát. Egyetértésre, komoly munkára kérte a Kör tagjait és külön buzdította a magyar szellem, irodalom ápolására a magyar nőket. (Száz esztendővel azelőtt, az Aurórás irodalom is elsősorban a magyar nők, Ilonunk szebblelkü asszonyi áldozatkészségére számít.) Esterházy Mihály gróf ezerkétszáz koronát adományozott pályázati célra. Az irodalmi bizottság ebből az összegből három pályázatot írt ki: Petőfit dicsőítő költeményre, magyar történelmi és népies novellára és Pozsony képzőművészeti nevezetességeit tárgyaló munkára. Az erre az első szlovákiai magyar irodalmi pályázatra beérkezett tizenöt mü közül az első díjat ölvedi László nyerte el, dr. Aixinger László dicséretben részesült. Az irodalmi bizottság a következő évben új pályatételeket tűzött ki Petőfi életével kapcsolatos színjátékra és történeti tárgyú elbeszélő költeményre. Ezen a pályázaton az első díjakat magyarországiak (Juhász Géza Debrecen, Szávay Gyula Budapest) nyerték el. A Jókai-centennárium emlékére kitűzött történeti tárgyú regénypályázat eredménytelenül végződött, a novella-pályázat jutalmát dr. Alapy Gyula kapta meg. Irodalmi érdekességként említjük meg, hogy a Jankovics Marcell által kitűzött (1925.) novellapályázat második díját a bizottság Tamási Áronnak ítélte oda, aki „Láss világot, aranyom" című elbeszélését küldötte el a pozsonyi pályázatra. A „Vitám et sanguinem" jeligével ellátott pályamű bírálata így hangzik: „Mindenben határozott írói jelességet feltüntető, ügyes és biztos kézzel megírt, drámai feszültségű elbeszélés. A bosszú és féltékenység szenvedélye járja át sodró erővel a népéletből vett tárgyat. A szerkezet tökéletes egysége harmonikus a határozott vonalú jellemezéssel és a székely nyelvjárással hangulatosan átszőtt előadással". A ma már országos hírű Tamási Aron nevét a szlovákiai magvar közönség akkor még nem ismerte. A pályázat első díját bizonyos vágsellyei Panghy Ignác „Elkésett dolmány" című elbeszélése nyerte el. — 171 —