A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

ban majdnem egészen megsemmisül s szlovákokkal népesítik újra. A két Baranyay-kastély 1760 körül épült. Az 1770-iki földrengést megszenvedte. A cseh megszállás fejlődésében visszavetette. A világháború hőseinek emlékét örökíti meg a község Hősi Emlékmüve. Hozzátartozik még Vadászlak, Csőszlak és Szőlészlak. A község területe 2821 kat. hold. Lakóinak száma a visszacsatoláskor 1298, ebből vallás szreint 1242 róm. kath., 1 réf., 17 ev., 34 izr. és 2 egyéb. Kürt. Már az Árpádházi királyok alatt virágzó község s első írott nyomát 1138-ból találjuk. 1390-ből Kiwrth alakban merül fel, Pázmány Egyházkürt-nek nevezi ősi templomával kapcsolatban. 1399-ből Possessio Kyrth néven jegyezték fel. IV. Béla a pozsonyi prépostságnak adományozta, Albert király 1439-ben a Rozgonyiakat iktatta itt birtokba. Később a Serédy-, Mérey-, Kerekescsaládnak volt itt nemesi birtoka, majd a Pálffy grófok szerezték meg. Gótikus temploma ősrégi és egyik harangját 1482-ben öntötték. Hozzátartozik Szenlistvánpuszta. Magyar lakossága a cseh elnyomás alatt sokat szenvedett. A község területe 7133 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3138. I, Ladamóc. Korábban Ladmócz. írott nyoma elsőnek 1414-ből merül fel az Ományi-nemzetség birtokában. Utánuk az Azaryak szerzik meg s tőlük zálog útján a Csicseri Oroszcsalád. A XV—XVI. században birtokos itt még a Pasa-, Kasuhi-, Némethy-, Bejczy-, Sztropkói-, Vékey-, Soós-, Kapy-, Péchy-, Cseby-, Sólyom-, Szent-Ivány-, Ibrányi-, Járay- s a XVI. Utánuk a Paczothok, Anárcsyak, Dessewffyek, Barkóczyak, Almásyyak a földesurak itt. A XVIII—XIX. században a Kazinczy, Ilosvay, Szent-Ivány, Szent-Pétery, Szombathy, Hatvany, Balpataky és Paksy famíliák birtokolták Hozzátartozik Bábahegy, Csonkástanya. A község területe 1967 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 879. Lakszakállas. Első nyomát 1332ben találjuk, amikor is Zemur fia Miklós a Laki-családnak eladja. Ezután századokig a Laki-nemzetség bírja s nevét is innen származtatják. A török világ után birtoka van itt a Pázmán-, Czender- és Bay-családoknak. 1613-ban ismét találkozunk a Lakyakkal. A község az idők folyamán három néven is szerepelt, nevezték Alsó- és Felső-Lak és Lakszakállas néven, míg végül is egyesültek. A község területe 1314 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 97(5. Legenye. Legrégibb birtokosának 1263-ból a Legenyey-nemzetséget találjuk. 1403-ban a Myzlai- és Ronyvai-, 1412-ben a Tolcsvai-, 1416-ban a Csontos-, 1456-ban a Perényi-, 1447ben a Makó-, 1497-ben a Kisfaludy-, 1524-ben a Possay-, 1548-ban a Bejczy-, 1551-ben a Soklyósy- és Széchenyi-, 1553-ban a Zajthany- és Suhacsaládé. A XVII. század elején a Possayak, Daróczyak, Abaffyak, Zákányok, Semseyek, Lónyayak és Wiczmándyak birtokolták. Ezután az Olcliváry, Bodnár, Kígyósy, Pothurnay, Nagy, Dobos és Trombitás famíliák kezén jegyzik fel. Az összeomlás előtt a Dókus-családnak és a Sennyey grófoknak volt itt uradalma és kastélya. A község területe 1889 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 533. Lekenye. Temploma, mely most az ág. ev. egyház tulajdonában van, az árpádházi időkből származik. Ez a község is első időben a Bebek-nemzetség adománybirtoka volt. 1243-ban kapta IV. Bélától más községekkel együtt Bebek Detrik és Fülöp. A Forgáchok kaptak itt birtokot 1427-ben, kevéssel később 1482-ben a Fügedycsalád is részt kapott a községi birtokosok között. Ezután a Kerepessy-, Szeleczky-, Palkovich-, Jánosdeák-, Orskó- és Gotthard-nemzetségek következnek egymásután. A község területe 1178 kat hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 475. Hozzátartozik még Sajótiba. Lekér. Neve többféle változatban szerepel a XIII. században: Monaslerium de Serephel, Abatia de Sereful és Serefel változatban. A lekéri apátság székhelye és legfőbb javadalomföldje. Temploma a XIV. században épült. A XVIII. században Lekér több mint 2000 lakosával egyike volt a legnépesebb uradalmaknak. Hozzátartozik: Lekéri puszta. A község területe 1614 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 698. Leled. Az esztergomi érsekség ősi birtokállományához tartozik. Nevével először 1262-ben kelt oklevélben találkozunk. A helység „Széles földek a vár alatt" nevű dűlője minden valószínűség szerint történelmi nevezetességű eseményre utal. A község területe 1432 kat. nold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 575. Lelesz. Zemplén vármegye és a Bodrogköz egyik legősibb települése. Első írott nyomát 1132-ből találjuk, mikor is II. Béla király Boleszláv nevű keresztfiának hatalmas birtokot adományoz a Felvidéken. Boleszláv, vagy másként Boleszló, váci püspök korában, 1180-ban alapította a leleszi premontrei prépostságot s a prépostságnak nagykiterjedésű birtokot adományozott, többek között Királyhelmec, Nagykapus, Pólyán, Chernő, Kiskapus, Sislóc, Lakarth, Tresk, Viszoha, Szalóka, Vajdácska, Kanyár községeket. A tatárdúlás itt sok kárt okozott. A XV. században birtokos itt még a Pálóczy-, Azary-, Csontos-, Farkas-, Harkányi-, Korcsvai-, Lesznai-, Nagymihályi-, Eödönffy-, Pelejtei-, Ráskai-, Szeretvai- és Zbugyai-család. A mohácsi vész utáni ellenkirályok viszálykodása idején a leleszi konvent János király hűségére állt s emiatt Ferdinánd király hívei 1527-ben megrohanták és kifosztották. 1532-ben a prépostság kolostorát erős kőfallal vették körül s várszerűen kiképezték. Perényi Gábor 1557-ben haddal bevette és három évig birtokolta. A sok zaklatás után ez időtájt a konvent hanyatlani kezdett. Szerzetestagjai jórészt elhunytak, sokan kivándoroltak, úgy hogy 1567-ben a teljesen elárvult prépostság javait a világi egyház kapta. Jó egy század múltán azonban a premontreiek viszszatértek s újra átvették az ősi prépostság birtokainak kormányzását. II. József 1787-ben többek között törölte a premontrei rendet is, de 1802ben újra engedélyezték működését és birtokát is visszaadták. Az összeomlás előtti időkben a leleszi birtok a jászói prépostság tartozéka lett. Rendkívül értékes a premontreiek levéltára, mely többszáz régi okiratot őriz. Az ősi templom a véres századok számtalan viharát állotta ki. A magyar lakosság a prágai kormány elnyomatásától igen sokat szenvedett s Lelesz gazdasági fejlődésében ugyancsak visszaesett. Hozzátartozik Cigánytelep, Csirézköz, Ilkó, Prépostsági major. A község területe 4687 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2005, ebből r. kath. 1302, ref. 202, g. kath. 319, izr. 173, egyéb 9. — 48 —