A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Lengyclfalva. Már a bronzkorban megült hely, mit az itt feltárt bronzkori leletek bizonyítanak. Ujabbkori keletkezése és története ismeretlen. Bizonyára a török alatt elpusztult s csak sokkal később népesítették újra, neve után lengyelekkel. A község területe 1427 kat. hold s lakóinak száma a viszszacsatoláskor 636. Leszenye. Egyháza már a XIII. században fennállott. Nevével egy 1342-ből származó oklevélben találkozunk először, mely Lezenye alakban említi. Ezidőtájt a lilvai vár tartozékai között szerepel. A XVIII. század ban a báró Majthényi-családot uralja. A község területe 1279 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 458. Léva. A városhoz tartozó külterületi lakott helyek: Alsóléva, Cigányka, Felsőbolgárkert, Felsőléva, Génye, Kereszthegy, Középléva, Lászlómüve, Laufertelep, Léva város majorja, Orbán szőllő, Sótimalom, Szentjánospuszta, Szentjánosszőllő, Téglagyár, l'jmajor, Vargahegy, Városi faiskola, Városi kisbarakk, Városi nagybarakk, Wertheimertelep. A város területe 4954 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 12.237. Lévárt. Egyike azoknak a községeknek, melyek még 1427. év után is a Bebek-családot uralták. Ezek után a Csernyus-, Thuránszky- és a Hevessy-családok voltak itt birtokosok. Ujabban Hartl Sándor bírta az eredetileg Thuránszky-féle kúriát nagyobb birtokkal együtt. A község területe 1296 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 251. Külterületi lakott helyei: Cigánytelep, Kövespatakpuszta, Lévárti fürdő. Libád. Elsőnek a XIII. század végén merül fel neve Lobád alakban. A XIV. század elején már a Libádi-családot találjuk itt birokban. 1532-ben Bedegi Nyári Ferenc, 1549-ben az esztergomi káptalan a földesura. 1601ben Kaszaházi Joó Balázs bírja bérletben. Egészen az összeomlásig az esztergomi fökáptalannak volt itt nagyobb uradalma. A szájhagyomány szerint ősi templomát a fehér barátok építették. A község területe 1633 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 725. Lice. A Bebek-család birtoka volt a község IV. Béla óta, aki 1443-ban létesített a megyében nagy adományt a nemzetség számára. Nagy Lajos az Abaffyakat helyezi a község birtokába 1379-ben, de nem sokkal később Zsigmond király ismét a Bebek-utódokat erősíti meg a birtokban. Ezek 39 jobbágytelek felett rendelkeztek 1427-ben. A Hunyadiak korában a A Visszatért Felvidék Adattára. Pálos-rendnek is van itt birtoka. A mohácsi vész utáni évtizedekben az esztergomi érsekség birtokai közé tartozott. Később a Csernyus-családé volt a birtok. Ezek idők folyamán két kúriát is építtettek, melyek közül az egyiket a század elején hisnvai Hinzelmann Alfréd lakta, a másikban Czékus László lakott, akik mindketten földbirtokosok voltak a községben. A község területe 3180 kat hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 575. Külterületi lakott helyei: Cigánytelep. Dolinka, Szarka. Lidértejed. Okleveles első nyomát mai nevének 1476-ból találjuk LidérTeyed alakban. Megelőzően csak egy Tejed nevű községet említenek az egykorú okiratok s a XIII. században Teyed pozsonyi várbirtok volt. 1399 ben az Elleuteyedy, majd 1450-ben az Előtejedi család nevében merül fel. 1667-ben a Méhes- és Balogh-család kezén leljük, később kisebb nemesi birtokokra oszlik, majd a Frank-család vásárol határában nagyobb birtokot. A község területe 611 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 362, valamennyi róm. kat. vallású. Lontó. Első okleveles említése 1236-ból történik. Ebben a században Lomptow és Lumpton írásalakban szerepel. Birtokosai Kázmér comes, majd fiai, Pongrácz és Péter. Egy 1473 ban kelt oklevél Possessio Lonto néven Lévai Cseh Péternek adott királyi zálogként említi. 1724-ben megyei közgyűlések színhelye. A XVIII. századtól kezdve birtokosai sorában találjuk a Szent-Ivány-, Majthényi-, Rakovszky-, Okolicsányi-, Podhorszky-, Bossányi-, Bainville-, Fejérváry-, Rajner-, Ferenczi-, Vaskovics-, Szabadhegyi", Jekelfalussy-, Rakovszky- és Thék-családokat. A bútorgyáros Thék Endre kastélya értékes történelmi gyűjteményével kiemelkedő nevezetessége a községnek. Egykor a községhez tartozott az azóta elpusztult Kesztóc, - 49 — illetve Kesluz nevű falu, melyről egy 1240-ben kelt oklevél tesz említést. A község külterületi lakott helyei: Antóniatelep, Békás, Farkashegytanya, Kendervölgy, Preisichmajor, Rakovszkvmajor, Szlovákmajor, Szlováktelep, Wertheimer alsómajor, Wertheimer külsőmajor. A község területe 2618 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 881, túlnyomóan r. kath. Losoncapátfal va. Első említés 1548ban történik létezéséről s ez időben Balassa Zsigmond birtoka. A török kitakarodása után Forgách Zsigmond (1598) kapja. A XVIII. században a Gerliczy-, Prónay-, gróf Berchtold-, báró Révay- és gróf Forgách-család bírt itt földbirtokkal. Az összeomlás előtt gróf Cebrián Rózának, Hubay Jenő, az elhunyt világhírű magyar hegedűművész hitvesének volt itt uradalma és két gyönyörű kastélya. A szabadságharc idején, 1849 augusztusában Grabbe orosz tábornok főhadiszállása és innen intézte a védtelen Losonc feldulását. Hozzátartozik: Alsószalatna-puszta és Felsőszalatnapuszta. A község területe 2191 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1116. Lögérpatoiiy. Előbb Arpádházi királyaink személyes birtokai között találjuk, majd az esztergomi érsekség tulajdonába kerül. Neve elsőnek egy pápai tizedszedő-jegyzékben fordul elő. A községhez tartozik Nagyhegymajor. A község területe 2462 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 699. Lökös. Első adatunk a községről 1427-ből származik. Egy oklevél Lewkusháza alakban említi. Később is szerepel a község neve, így 1469-ben Lwka, majd Lwkaháza alakjában. 1804-ből való Lökös ág. ev. temploma. A földbirtokosok sorában az Istók-, Draskóczy-, Czékus-, Szontágh- és a Lóczy-családokat találjuk. A község területe 632 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 294. Lucska. Katolikus templomát a/ árpádházi királyok idejében építették. Egyéb történelmi vonatkozásokat inkább csak a község mellett emelkedő .Szépkőheggyel kapcsolatban említhetünk, amelyen a hagyomány szerint vár állott. Álomkút és Görgey-dülő elnevezések is történelmi eredettel bírhatnak. A községi földeken a Gyulay-, majd a gróf Keglevich- és a gróf Zichy-Ferraris-családok gazdálkodtak. Az 1873. évi kolerajárványnak a lakosság tekintélyes része áldozatul esett, 1879-ben pedig árvíz pusztította el a község nagy részét. A község területe 2596 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 408. 4