A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Keszegfalva. Létezését elsőnek 1482-ben jegyezték fel, de kétségtelen, hogy már korábban is fennállott, mert a hozzátartozó részek, Lábám és Mis­nyáló már 1261-ből bírnak említéssel. Hajdan a Pozsár-család uradalma, de a családnak magvaszakadván, királyi kézre kerül s a XVII. század derekán Gyulay Ferenc, majd Sibrik Dániel kap rá királyi donációt. A török alatt elpusztult. Az ezutáni időkben a Hu­szár-, Horváth-, Majtényi-, Csuzy-, Kürthy- és Horváthy-családokat talál juk itt birtokban. Az összeomlás előtt az esztergomi érsekség bír itt nagyobb birtokkal. A szabadságharc alatt üt­közet színhelye. Környező pusztái már a török előtt benépesült helyek vol­tak s mint donációs birtokok szerepel­tek, de azután jórészt elpusztultak. Kovapusztát már 1075-ből említi egy­kori oklevél Coa alakban s ilyetén­ként szerepel még a XIII. század vége felé is. Bálványszakállas már a ró­maiak alatt lakott hely. 1268-ban Za­kalus alakban fordul elő s innen vette a Pozsár-család is előnevét. Az esz­tergomi érsekség birtoka volt, amikor a török feldúlta. A csehek alatt is sokat szenvedett. Hozzátartozik még: Feketehát, Homokpuszta, Királyréti puszta, Lohótdűlői tanyák, Szöllős­dülői tanyák, Telepsor, Vágbalparti tanyák, Vajaspuszta. A község terü­lete 9312 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2907. Keszölcés. ösi település, lakott vol­tát már a XIII. század elején említik. A vajkai érsekség birtoka és az ér­sekségi nemes jobbágyok lakták. Egy 1345-iki érseki iratban Keseulces alak­ban szerepel, majd 1394-ben felmerül Kyzelches udvari nótárius családnevé­ben is. A község területe 612 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 220. Ketergény. A község területe 368 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 245. Kétkeresztúr. Elsőnek az 1332— 1337. évi pápai tizedjegyzékben merül fel neve. Későbbi oklevelek szerint 1548-ban a Lipthay-, Wesselényi- és Géczy-családnak van itt birtoka. A kuruc háborúk után bukkan fel ismét s ez időben a Gencsy-, Madarassy-, Pongrácz-, később pedig a Fáy-, Má­riássy-, Szakall- és báró Deniske-csa­lád birtoka. Hozzátartozik: Kiskeresz­túr-puszta, Lapos-puszta, Rózsás-pusz­ta. A község területe 2893 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 239. Kieslnd. A község területe 1342 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 674. Kígyós. A község területe 1972 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 659. Királyfa. Zsigmond király alatt ki­rályi birtok s Mária királynénak itt nyári kastélya állott. 1397-ben Király­falu néven szerepel Mátyás és András nemesek birtokában. A XVI. század derekán a Serédy-család a földesura, 1647-től a Pálffy grófoké. A XVII. században németes alakban Königs­eiden-nek és Königsdorf-nak is ne­vezték. A községbeli Pálffy-kastély (1712) műkincsekkel van tele s több értékes műalkotást, köztük Rubens, Van Dyck, Guido Reni festményt és két Tantardini márványszobrot ta­lálni benne. Hozzátartozik Alsófácá­nyos, Alsómajor, Bodóháza, Dunajá­nosházi telep, Felsőfácányos, Honszi­get, Jánosház-puszta, Méhészeti te­lep. A község területe 2999 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1064. Királyfia. Régi nemesi község, de csak a XVIII. századból maradt fenn irott nyoma s ez időben a báró Je­szenák és a Botló-család bírja. A köz­ségben emlékoszlopot emeltek annak emlékére, hogy a szabadságharcban a község határában ütközet volt honvé­deink és az osztrákok között. A köz­ség területe 390 kat. hold s lakóinak száma 60, ebből 25 róm kat. és 35. ref. Királyfiakarcsa. Már ősidőktől la­kott hely, ezt tanúsítják a határában emelkedő pogánykori halmok. Min­denkor a többi Karcsa község sorsá­ban osztozott. Határába a csehek morvákat telepítettek. A község terü­lete 456 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 210, ebből róm. kat. 201, ref. 4, izr. 5. Királyhelmec. Már a honfoglalás előtt lakott hely és szláv erősség volt s meghódoltatása után a magyarok Hermely-nek, vagy Hermelyz-nek ne­vezték el. Vásárjogát a XIV. század­ból származtatják s később, utalással királyi piac voltára, illesztették ősi nevéhez a „királyi" jelzőt. Okleveles első nyomát 1214-ből találjuk s ez időben Boleszló váci püspök ado­mánybirtoka, de nem sokkal később a premontrei rendre ruházza. A XIV. században az Ákos-nemzetség erő­szakkal elfoglalja s rövid ideig birto­kolja. A XV. században a Pálóczy-, Pelejtey-, Ujfalussy- és Zbugyay-csa­lád a földesura, majd a Pálóczyak kezén egyesül a birtok s hogy az utolsó Pálóczy a mohácsi ütközetben eleseti, Perényi Péter nádor szerezte meg magának Helmeczet s itt várat építtetett. Helmecz várát azonban ki­rályi rendeletre 1458-ban lerombolták. A XVI. század végén Báthory István a földesura, majd a XVII. század ele­jén a Daróczy, Thelegdi, Nyáry ne­meseknek van itt birtoka. A század közepén a Rákócziak kezére kerül. 1690-ben a premontrei rend vétel út­ján újból birtokba jut, majd a Rá­kócziak uradalmát a leleszi prépost­ság szerzi meg 1697-ben. Nem sokkal később Thurzó Imre, majd örökség útján Lórántffy Zsuzsánna kezére ke­rül, ki kastélyt építtetett a községben s e kastélyában hunyt el 1660-ban. A premontrei rend eltörlése után (1786) az egyházi birtokrész átmenetileg az állam tulajdonába ment át, majd ami­kor a rendet ismét engedélyezték, it­teni birtokát is visszakapta. Az össze­omlás előtti időkben a leleszi prépost­ságnak volt nagyobb birtoka, ösi r. kat. temploma a XIV. század elejéről való. A reformáció kezdeti idején a templomot lerombolták s csak a XVIII. század közepén állították hely­re. A ref. templom 1787-ben épült. Kórházát 1897-ben gróf Mailáth Jó­zsef építtette a maga költségén. A község magyar lakossága a csehek erőszakos uralma alatt igen sokat szenvedett. A községhez tartozik Fej­széstanya, Rozsos. A község területe 4137 kat. hold s lakóinak száma a viszacsatoláskor 3794. Királyrév. Hajdan Szent Mihály­puszta néven királyi birtok, majd a nagyszombati jezsuiták kapják. A magyarországi jezsuita rend eltörlése után állami tulajdonba megy át. A török időkben teljesen megsemmisült s csak a XVIII. század közepén né­pesítették újra. Ujabb nevét, mint ki­rályi birtok, az itteni révtől nyerte. A mult században a pesti tudomány­egyetem tulajdonába került. Hozzá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom