A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

tartozik Szivattyútelep. A község területe 1195 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 100-1. Kisbári. A XIV. századból Egy házasbári néven merül fel. A Bárynemzetség ősi fészke, de a XV. századtól már a Lasztóczyakat, a Vitéz, Hollóházy-, Kálnó- és Ruttkai-familiákat uralta, majd később a Ráskay-, Eödönffy-, Korchma-, Báry-, Varsady-, Máriássy-, Rákóczi-családnak is itt volt a birtoka. A mult században a Kazinczy-, Dessewffy- és Vay-család kezére került, ösi katholikus templomát a reformáció óta a reformátusok bírják. 1663-ban a pestis majdnem valamennyi lakóját kiirtotta. Hozzátartozik Becsked-tanya. A község területe 591 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 185. Kisbaromlak. A község területe 1620 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 681. Kisbégány. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Rothtanya. A község területe 2408 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 935. Kisbelleg. Nevével először a Szent Benedek-rendi apátság alapítólevelében találkozunk. 1395-ben földesura, Barachkay János a Szent Benedekrendi apátságra hagyja a községet. Alig két évtized múlva, — 1413-ban — azonban már Dominicus de Balogh birtokolja. A XVI. század elején a Lévai- és Haraszti-családé a község, majd később a pálosok birtokába kerül. A község területe 525 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 541. Kisbudafa. Régi nemesi község, melyet már évszázadok óta a helybeli nemesi családok birtokolnak. Ezek között szerepeltek és leszármazottaikban élnek ma is a Nagy-, Bucsy-, Kalmár-, Tóth-, Puha-, Molnár-, és Géczycsaládok. A község területe 374 kat. kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 167, valamennyi róm. kat. vallású. Riscsalomja. A Hunt-nemzetség ősi birtokállományához tartozott. 1303-ban Miklós fia Miklós birtokában találjuk. Miklós a Kiscsalomjai-család őse. Ezidőtájt Chalamya alakban szerepel a helység neve. Később, a pápai tizedszedök 1332—37. évi jegyzékében, Salonua és Salomia írásalakban említik nevét. A XV. században a királynék birtoka: előbb Ciliéi Borbála özvegy királynéé, majd 1439 óta, amikor Albert király a birtokot elvette az özvegytől, Erzsébet királynéé. A XVIII. században a Zmeskall-család tulajdonában találjuk a községet. Területe 1109 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 330. Kisdobra. Legrégibb birtokosának az Agárdvakat ismerjük a XV. század elejéről. 1417-ben a Nagy tarkányi- és Perényi-család, majd 1465-ben Bocskai István nyer itt donációt. Későbbi birtokos itt a Széchy-, Tőke-, Horváth-, Vékey-, Palugyay-, Paczoth-, Járay-, Atyay-, Sennyey-, Dőry-, Berényi-, Beöthy- és Szikszay-család is. Gör. kath. temploma a XVIII. század végéről való. A község területe 1439 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 586, ebből r. kath. 100, g. kath. 477, izr. 9. Kisdobrony. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytanya, Latorcakert, Ligetkefürdő, Tamáséger. A község területe 2779 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1475. Kisgejőc. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Egritanya, Latorcaremete, Orosztelep. A község területe 2615 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1007. Kisgéres. Okleveles első nyomát 1214-ből találjuk Gyueres alakban. Ez időben még puszta és részben zempléni várbirtok, részben a leleszi prépostságé. IV. Béla Gerus néven Péter fiai: Agenak, Igenernek és Ambrusnak adományozza. A XIII. század végén a Rozadiv-családé, 1403-ban a Pálóczyaké, 1419-ben az Imreghi- és Cseke-családé, 1458-ban Pálóczy Lászlót, Bocskai Istvánt és a Tárkányicsaládot iktatják itt birtokba. Később a Szennyesi-, Bánffy-, Eödönffy-, Gerendi-, Czékei-familia, majd Báthory István, a Nyáriak, Daróczyak, Dravetzkyek és Károlyiak és részben ismét a leleszi prépostság kezére kerül. A hozzátartozó Keresztúrpuszta Christur hajdani község emlékét tartja fenn. E község a XIII. század elején Huntó ispán birtoka, majd a váci püspökség kapja. Géres határában feküdt egykor Bodoló község is, mely már a XV. században elpusztult volt. A Tatártemetés nevű dűlőhöz az a száj hagyomány fűződik, hogy a tatár hordák itt ölték halomra az akkori környékbeli lakosságot. A község magyar lakossága a cseh megszállás alatt sokat szenvedett A község terület« 3338 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1399. Klsgftmttri. Jolsvai György volt « község első, általunk ismert földbirtokosa 1427-ben. 1489-ben már a Gömöry-család van itt birtokban. Az erről szóló feljegyzés Gemery néven írja a helységet. Utóbb a Máriássy-család. a Borbély- és Hámos-utódok, továbbá Rimaszombat városa kezén volt a föld. A XX. század első éveiben is a Hámosék, báró Nyáry Sándorné és Rimaszombat bírtak a községben nagyobb földtulajdonnal. 1880-ban épült a róm. kat. templom. A község terű lete 1981 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 208. Kisgút. A község területe 1456 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 437. Kisgyarmat. 1135-ben a bozóki pré postság birtoka. Ekkor Praedium Garmoth alakban írják nevét. A XIII. század legvégén Possessio Gormot néven említi egy oklevél. Későbbi századairól semminemű feljegyzésünk sem maradt. A XVIII. század óta a herceg Pálífy-család birtokában találjuk. A községi történelmi becsű emléke a XIV. században épült kath. templom. A község területe 2419 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 873. Kisgyékényes. A község területe 690 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 455. Kisharangláb. A község területe 537 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 514. Kisida. Keletkezése és története ismeretlen. A község területe 1772 kat. hold és lakóinak száma a visszacsatoláskor 434. Kiskálna. Települési kezdetei a XV. század második felére esnek. A következő században az esztergomi káptalan birtokában találjuk, majd a Pélyi Nagy-, valamint a Kálnay-család következik a községi birtokosok sorában. A mult század végén a községei tűz pusztította el. A község területe 829 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 418. Kiskázmér. Legrégibb birtokosának 1254-ből a Kázméry-családot találjuk A Kázméryeken kívül 1549-ben a SzürVékey-család, a XIV. század végén pedig Báthory István szerez itt birto kot. I. Lipót 1690-ben a Balogh-családnak adta s a XVIII. század vége felé házasság útján a Nedeczkyek kezére jutott. Utána a Török grófoké, majd a Keresztes-, Horváth- és EcsedyAgjb — 43 —