A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

világháború kitörésében látja lehetőségét annak, hogy a csehek érintetlenül megőrizhessék az állam területét, a nemzetiségeklakta perifériákat. Anglia a háborús összecsapás megakadályozása céljából 1938 augusztusában Runciman lordot küldi ki Prágába az államválság tanulmányozására és tanácsadásra. Runciman a nemzetiségek önrendelkezési törekvésének láttára nem tud más békés megoldást, mint a nemzetiségi területek önkéntes amputálását. Benes csak nagymegyei önkormányzatról kíván tudni s szorultságában a nyugati szövetségeseinek intelmei ellenére újabb mozgósítást rendelt el, a nemzetiségi vidéken statáriumot léptetett életbe, de a cseh durvaságok csak sietettik a cseh állam széthullását. A háborús veszélytől Anglia és Franciaország visszariad, mert nem tudják megérteni, miért kelljen nekik a saját polgáraikat újabb világháború vágóhídjára küldeni csak azért, hogy a csehek tovább uralkodhassanak a náluknál nagyobbszámú német, szlovák, magyar, rutén és lengyel nemzetiségek fölött. London és Páris a godesbergi megállapodás, majd pedig a müncheni megegyezés keretében utlimátummal kényszerítette rá Prágát a szudétanémet területek átengedésére. A négy nyugati nagyhatalom egyben arra is kötelezte a cseheket, hogy közvetlen tárgyalásokon állapodjék meg á~ lengyel és magyar területek átengedésére vonatkozóan Lengyelországgal és Magyarországgal. Az elvakult Benes összes tételei mind sorra buknak: nemcsak a nagyantant, hanem még a Magyarország ellen örökké fogát vicsorgató kisantant is cserbenhagyja Benest, a bekerítő politika nagymesterét. A cseh összeomlás eseményei szédítő iramban következnek be. Runciman lord egész augusztus folyamán eredménytelenül próbálta közelebbhozni a cseh és szudétanémet álláspontot. Prága nem fogadja el Henlein karlsbadi pontjait, egységes szudétanémet autonóm terület helyett három német megyét tervezett némi közigazgatási önkormányzattal, pedig akkor már a Times is a német területek elcsatolását javasolja. A csehek nevében Krejci vezérkari főnök kardcsörtető sajtónyilatkozatot tett. Erre a nürnbergi pártnapok egyikén szeptember 10-én erélyesen válaszolt Hitler, két nap múlva pedig a leghatározattabban önrendelkezést kívánt a szudétanémetség számára. A beszéd hatása alatt a cseh kormány másnap statáriumot rendelt el a határvidékeken. Henlein ultimátum formájában követeli a rendkívüli intézkedések visszavonását, s mivel ezt a követelést a csehek válaszra sem méltatják, megszakítja velük az egyezkedési tárgyalásokat. Ezzel a nemzetiségi kérdés belpolitikai talajon való megoldása lehetetlenné vált. Mivel Runciman lord olyan jelentést küldött Londonnak, hogy a szudétanémet kérdés csak a németség elszakadásával oldható meg, a fegyveres német-cseh konfliktus megakadályozása végett Anglia közvetítést vállalt. Chamberlain szeptember 15-én repülőgépre ült és Berchtesgadenben tárgyalt Hitlerrel. A csehek azonban a fegyveres megoldást kívánták, szeptember 16-án feloszlatták a szudétanémet pártot és elfogatóparancsot adtak ki Henlein ellen. Henlein lapja, a „Die Zeit" a cenzúra ellen tiltakozása jeléül megszüntette megjelenését s olvasóit a rádió figyelésére hívta fel. Ettől kezdve a bécsi, breslaui, drezdai és lipcsei rádió forradalmi hírszolgálattal látta el a szudétanémet vidéket. Szeptember 17-én a magyarok Egyesült Pártjának parlamenti klubja valamennyi törvényhozó és tartományg3'ülési képviselő részvételével tartott pozsonyi ülésén történelmi fontosságú határozatot hozott: leszögezte, hogy a csehszlovákiai magyarság ragaszkodik az önrendelkezési jogához s ezt népszavazás útján kívánja megvalósítani. Hasonló nyilatkozatot tettek utána a sziléziai lengyelek is, míg a rutén nemzeti tanács szeptember 20-án szegezte le, hogy a wilsoni elvek alapján ragaszkodik önrendelkezési jogához. Prága közben háborús előkészületeket tett s Párisban, Londonban és Moszkvában puhatolózott, számíthat-e fegyveres segítségre Németországgal szemben. Páris és London azonban megegyezett Németországgal a német területek átadására nézve s Csehszlovákia két nyugati szövetségese szeptember 21-én utltimátum formájában szólította fel Csehszlovákiát a német vidékek átengedésére. A csehek a godesbergi megállapodás ellenére szeptember 22-én este általános mozgósítást rendeltek el. Hatalmas csapattestek szállották meg a magyarlakta vidéket is s igyekeztek minden megmozdítható értéket elszállítani az ország belseje felé. A feszültség kirobbanásig fokozódott. Szeptember 29-én végre megszületett a békés megoldás, a müncheni négyhatalmi értekezlet megvonta az új cseh-német országhatárokat s a csehek október 10-éig kardcsapás nélkül kénytelenek voltak átadni a németlakta határterületeket. A müncheni értekezlet egyúttal a lengyel és magyar kérdés rendezésére is felszólította Prágát s kijelentette, hogy amennyiben három hónapon belül nem tudna közvetlen tárgyalással megegyezni Varsóval és Budapesttel, akkor újabb négyhatalmi értekezlet fog ezzel a rendezéssel foglalkozni. Lengyelország ultimátummal bírta rá Prágát a lengyel területek átengedésére, Magyarország pedig október 9-ikétől 13-áig Komáromban tárgyalt az új határok felől. Közben sorsdöntő események történlek. Benes október 5-én lemondott. Október 6-án a szlovák néppárt meghívására pártközi értekezlet voit Zsolnán s itt megalakították az autonóm Szlovákia kormányát. Prága szorultságában másnap kénytelen volt elismerni az új alakulatot s Tiso József kormányának öt tagját fölvette a központi kormány tagjai közé. Ugyanekkor Kárpátalján is hasonló autonóm rutén kormányt alakít Bródy András. Ugyanezen a napon magyar részről is forradalmi esemény történt. —. 62 —