A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

hogy a választáson a parlament egészen új arculatot nyert, mely teljesen elütött az eddigiektől. Az ország első pártja a szudétanémet párt lett. Ezzel országvilág látta, hogy a német nemzetiségi kérdés Csehszlovákia legelső problémájává lépett elő. A cseh pártok közt nem volt lényegesebb eltolódás, ellenben a német aktivisták megsemmisítő vereséget szenvedte, mert választiónak több mint a felét elvesztették. A szudétanémet párt 44 mandátumával szemben mindössze 22 mandátumot tudtak megmenteni, holott előzőleg ők képviselték a német többséget. A magyarság két pártja 234.943 szavazattal 9 képviselői és 6 szenátori mandátumot nyert. Keresztényszocialista részről képviselő lett Esterházy János, Petrásek Ágoston, Porubszky Géza dr. és Szüllő Géza dr., a Nemzeti Párt részéről Holota János dr., Jaross Andor, Korláth Endre dr., Szent-Ivány József és a Szepesi Német Párt részéről Nitsch Andor. Keresztényszocialista szenátorok: Hokky Károly, Pajor Miklós dr. és Turchányi Imre dr., nemzeti pártiak: Törköly József dr. és Füssy Kálmán. A halálosan beteg Törköly József lemondása következtében 1937-ben Szilassy Béla dr. került be a szenátusba. A választás után is Malypetr maradt a kormány élén, de 1935 őszén Bradács Bohumir házelnök halála következtében Malypetr kénytelen a házelnökséget átvenni s mint miniszterelnök Hodzsa alakítja meg az új kormányt. Az első szlovák származású miniszterelnökre óriási feladatok vártak. Masaryk lemondott s utódául Benest ajánlotta. A választásnál azonban kirobbant a polgári-szocialista ellentét. A polgáriak bizalmatlanok voltak Benessel szemben. Az agrárpárt, a Kramár-féle cseh nemzeti egyesülés és a cseh iparospárt Nemec egyetemi tanárt, a Csehszlovák Nemzeti Tanács konzervatív elnökét jelölte Benes ellenében. Megismétlődött az 1926-os konstelláció, az a helyzet, hogy a szembenálló cseh polgári és cseh szocialista tábor között a németek, szlovákok és magyarok dönthetik el a vitát. Azonban Benes mint mindég, — úgy most is — ügyes taktikusnak bizonyult. Előzőleg éppen a megvalósulás stádiumába vezette a Vatikánnal kötött modus vivendi-t s ezért hálából a cseh néppárt és a német keresztényszocialista néppárt is melléje állott. Hasonlóan támogatták a kommunisták is, mivel a Szovjetet elismertette. Igv a mérleg nyelvére a szlovák néppárt és a két magyar párt került. A szlovák néppárt Benes mellé állt s ezzel az elnökválasztás sorsa eldőlt. A magyarság első ízben szavazott a hivatalos elnökjelöltre, mert Benes előzőleg ígéretet tett a magyarok több nemzetiségi követeléseinek teljesítésére. E taktika kezdeményezői a keresztényszocialisták voltak. Benesben több kezességet láttak a demokratikus rendszer megőrzése szempontjából, mint ellenfelében, aki sovén reakciónista hírében állott. Ezenkívül szívesen buktatták Benest fölfelé az elnöki székbe, mert remélték, hogy így a prágai várhoz kötött Benes mint külügyminiszter nem keresztezheti többé a magyar kisebbségi politika céljait külföldön. Ennek a számításnak csak ez az utolsó pontja vált be, mert Benes — a közkegyelmet kivéve — egyik igéretét sem váltotta be s az elnöki székben vezéri és diktátori szerepkört játszott. Csehországnak az lett a szerencsétlensége, hogy Benes az elnöki székben nem maradt demokrata, mert ha az maradt volna, akkor miniszterelnöke és a kormány nagy részének tanácsa szerint járt volna el, nem pedig saját konok elgondolásai szerint, amelyek csak a fegyveres konfliktusra épültek. Diktátor volt, a diktátorok ösztöne és képességei nélkül, ez volt a veszte. Az elnökválasztásnál követett taktika újszerű és meglepő volt. Az eset tanulságai megerősítették a Magyar Nemzeti Párt vezetőit abban, hogy a magyarságnak egységes taktikai keretben kell folytatnia további harcát. 1936 január 17-én, mivel előzőleg a közvetlen pártközi tárgyalások nem vezettek eredményre, a nyilvánosság elé vitték ajánlatukat s a Prágai Magyar Hírlapban kiáltványt intéztek a magyarsághoz az egységes magyar párt érdekében. A gondolat lelkes fogadtatásra talált. A Keresztényszocialista Párt egyes szervezeteinek aggályait csakhamar sikerült szétoszlatni s 1936 június 21-én Ersekújvárott megalakult az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt. Az új párt elnökéül Jaross Andort, ügyvezető elnökéül Esterházy János grófot, parlamenti klubjának elnökéül pedig Szüllő Géza dr.-t választotta. A párt nemcsak a két összeolvadt pártot és a magyar Nemzeti Munkáspárt régi tagjait egyesítette magában, hanem ezeken kívül még újabb tömegeket is, főleg a munkásság köréből. Ez bebizonyosodott az 1937-es és 1938-as választásoknál. A párt a magyar szavazók túlnyomó többségét 70—90 százalékát egyesítette zászlói alá, mint a német vidéken a szudétanémet párt. Ez a nagy egyesülési folyamat általános jelensége volt a megszállás utolsó időszakának. A lökést erre a Saarvidéken lezajlott népszavazás adta meg. A Saar-vidéken 15 évi elszakítás után nemzetközi kormányzat - 59 —