A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

lobbantani és akkor remélhetőleg az eddigi kisebbségellenes nemzetiségi politika is kedvezőbb irányt vesz. A cseh polgári pártok a kényszerítő körülmények hatása alatt valóban közeledést kerestek a német ellenzéki pártok felé. Fölmerült a cseh-német polgári együttműködés gondolata. A német polgáriak hajlandóknak mutatkoztak egy ilyen többségben való „aktív" részvételre, a prágai kormány aktív támogatására és rövidesen az aktivizmus jegyében készültek a választásra. A németeket e taktika megkísérlésére az a meggondolás is biztatta, hogy a régi Ausztriában a csehek is mindég kétirányú politikát folytattak, egyik részük mindig benn volt a kormányban, a másik pedig ellenzékben, a két irányzat taktikai dolgokban élesen harcolt egymással, de a nemzetiségi kérdésekben kölcsönösen egymás kezére játszottak. A csehek közötti osztályharc lehetőségére számítva, ilyen taktikára gondoltak az aktivista németek is. Ez a fejlődés még kezdeti stádiumban volt, amikor a magyar táborban váratlan események következtek be. Az Országos Keresztényszocialista Pártban személyi válság tört ki. Lelley Jenő elnök mindenkor ellenezte Petrogalli egységesítő törekvéseit s az érsekújvári egyezménybe is csak pártja többségének nyomására ment bele. Fegyelmetlen, személyi politikát űzött s személyi ambícióit sértették és akadályozták az egyíitthaladással járó kötöttségek s főleg a Vezérlő Bizottság hatáskörét érezte fölötte való gyámkodásnak. Annyira gyűlölte Petrogallit, hogy a temetésére — tüntetésből — nem ment el. Ez óriási visszatetszést keltett a keresztényszocialista pártban. Lelley ekkor anélkül, hogy pártja vezérkarát bevonta volna terveibe, kormánytámogató politikát akart kezdeni. Evégből a Közös Bizottságot szét akarta robbantani éspedig olyformán, hogy a bizottság keresztényszocialista tagjait, köztük a bizottság elnökét is kizáratta a párt tagjai sorából. Jabloniczky János dr. és Bittó Dénes negyedmagukkal a pártvezetőségnél megfellebbezték a kizárási határozatot. A pártválság dolgát maga Lelley vitte a nyilvánosság elé a Népakarat hasábjain leközölt kiáltványban. Erre a hírre Szent-Ivány József a kisgazdapárt nevében szintén kiáltványban ajánlotta föl az egység jegyében dolgozó Jabloniczky-csoportnak és a tagpártnak egy új egységes és átfogó magyar párt megalakítását. A pártvezetőség elvetette a kizárási határozatot és Lelleyvel szemben bizalmatlanságát nyilvánította. Lelley lemondott, s utódául Szüllő Géza dr.-t választották meg, aki a párt nevében elutasította Szent-Ivány fölhívását az egyesülésre vonatkozólag. A Keresztényszocialista Párt formálisan kettészakadt, mert Lelley külön „Nyugatszlovenszkói Keresztényszocialista Pártot" alakított s részt is vett vele az 1925, november 15-én lezajlott választáson, azonban a kapott 17.285 szavazatával csúfosan megbukott. Szent-Ivány vezérlete alatt a Kisgazdapárt és a Jogpárt összeolvadásából megalakult a „Magyar Nemzeti Párt". Ezel az átcsoportosítással tulajdonképen le is zárult a magyar kisebbségi politika második korszaka. A választási harc új helyzetet teremtett. A két magyar párt eltávolodott egymástól és eltérő taktikát követett. Szent-Ivány az új választási törvény azon rendelkezésére való tekintettel, hogy a nemzetiségi jellegű pártok maradékszavazataik alapján mint a legnagyobb nemzetiségi pártok a harmadik mandátumelosztásnál is nyerhetnek mandátumot, választási közösségre lépett az aktivista programot hirdető német kisgazdapárttal. A Keresztényszocialista Párt nem fogadta el a szövetséget s külön indult. A választás eredménye igazolta a Magyar Nemzeti Párt számításait. A párt 138.737 szavazatot kapott Szlovákiában és Kárpátalján, s mint a legerősebb nemeztiségi pártcsoport részére, a harmadik mandátumelosztásnál egy újabb képviselői mandátumot nyert. Ettől kezdve egészen az 1928. évi tartománygyűlési választásig a Magyar Nemzeti Párt volt a magyarság vezető pártja. A párt 6 képviselői és 3 szenátori mandátumot szerzett Szent-Ivány József, Korláth Endre dr., Holota János dr., Füssy Kálmán, Koczor Gyula, Nitsch Andor képviselők, Törköly József dr., Richter János és Szilassy Béla dr. szenátorok személyében. A Keresztényszocialista Párt 98.383 szavazatával 4 képviselői és 2 szenátori mondátumhoz jutott Szüllő Géza dr., Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregorovics Lipót dr. képviselők, Franciscy Lajos dr. és Grosschmid Géza dr. szenátorok személyében. A választás eredményeképpen a nemzeti koalíció 194 mandátumról (300 közül) 146-ra zsugorodott, de kiegészítette magát a 13 mandátumot nyert cseh iparospárttal s így Švehla az új ciklust ismét nemzeti koalícióval kezdhette meg. De ez a második cseh nemzeti koalíció már csak egy dologra volt képes: a sovén szellemű nyelvrendelet megalkotására és kiadására. A nyelvtörvényhez, amely csak elvi jellegű kerettörvény volt, elkészítették a végrehajtási rendeletet is, annak ellenére, hogy Švehla, mint az állam belügyminisztere a nyelvtörvény meghozatalakor szavát adta egy német küldöttségnek, hogy a csehszlovák többség megelégszik a nyelvtörvény becikkelyezésével, de azt nem hajtja végre. A kormány 1926 február 3-án mégis kiadta a rendeletet, pedig két szocialista minisztere, Bechyne Alajos és Winter Leó dr. megtagadta annak aláírását. A rendelet óriási vihart keltett a képviselőházban. Czech német szociáldemokrata képviselő, a későbbi miniszter szószegőnek nevezte Švehla miniszterelnököt. Švehla a bizalmatlansági indítvány vitája alatt idegösszeroppanást kapott s másnap lemondott. Két napra rá Cerny János dr. újabb - 52 -