A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

hivatalnokkormánya vette át az ügyek vezetését. A cseh nemzeti koalició kora megszűnt s azt a csehszlovák-német polgári többség váltotta föl. A hivatalnokkormány csak előkészítője volt a polgári többségnek, melynek összekovácsolásán Švehla, Hodzsa és Kramár dolgozott. Az átmeneti idő alatt nem volt szilárd többség, a kormányelnök minden javaslatához külön-külön alkalmi többséget hozott össze. A fejlődés próbaköve az agrárvámok javaslata volt. Ezt a cseh polgári pártok mellett a német polgári pártok, a szlovák néppárt, sőt a magyar nemzeti párt is megszavazta. (1926. június 12.) Ez volt az úgynevezett vámtöbbség. Ennél a törvénynél történt meg először és utoljára, hogy a két magyar párt a parlamenti életben ellentétes álláspontot foglalt el s az egyik a kormánnyal, a másik a kormány ellen szavazott. Ennek a különhaladásnak elvette az élét az a körülmény, hogy a következő kormányjavaslatot, a kongrua-törvényt, amely bár szerény keretek közt, de mégis javította a papság helyzetét, az állami fizetéskiegészítés által, már a másik magyar párt is megszavazta. Hasonlóképpen a keresztényszocialisták is a magukévá tették a Dérer-féle illetőségi törvényt (1926. jún. 25), amelyet a Magyar Nemzeti Párt a vámtörvény megszavazása fejében harcolt ki a többségtől. Megjegyzendő, hogy ezt még az ellenzékben levő cseh szociáldemokraták is támogatták. A vámtörvény tető alá segítésével az aktivista németek és magyarok elérték azt, hogy a cseh pártok nemzeti egységét szétrobbantották. A vámkérdés körül éles érzelmi és érdekellentétek alakultak ki a cseh polgáriak és szocialisták között. A szocialisták kihívó ellenzéki taktikát folytattak, a kommunistákkal szövetkeztek s megszervezték a prágai parlament legerőszakosabb és legdurvább obstrukcióját. A vámtörvény megszavazásakor összerombolták az ülésterem berendezését, sőt a házelnök testi épségét is veszélyeztették. A kommunistákkal együtt a prágai utcát is mozgósították s véres tüntetéseket rendeztek az „úri koalició" ellen. Ezekben a hetekben az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a cseh pártok nemzeti koalícióját a cseh pogáriak és szocialisták közti éles érzelmi ellentétek miatt már nem lehetett visszaállítani. A polgári többség viszont csak a német, szlovák és magyar pártok segítségével jöhetett létre. így a két csaknem egyenlő erejű és egymással szembenálló cseh tábor közt a nemzetiségek kerültek a mérleg nyelvére. Ezt a rendkívüli helyzeti előnyt a németek, szlovákok és magyarok kiaknázhatták volna, ha a döntő napokban egymással megegyezve taktikai egységként léptek volna föl. Ezt a nemzetiségi oldalon éppen úgy észrevették, mint a másik oldalon a csehek, de a németmagyar-szlovák paktum a szlovákok idegenkedése miatt nem jött létre. így a cseheknek sikerült a nemzetiségeket megosztani és ezzel elütötték őket helyzeti előnyük kihasználásától. Szent-Iványnak mindenesetre sikerült a német kisgazdapárttal olyan paktumot kötnie, mely meghatározta, hogy a német pártnak és a Magyar Nemzeti Pártnak a kormánnyal szemben szolidárisán kell eljárnia s egyik sem köthet a másik hozzájárulása nélkül megállapodást a kormánnyal. Evégből közös parlamenti klubot is alakítottak. A nemzetiségekkel való tárgyalást a csehek liodzsára és Kramárra bízták. Hodzsa a németekkel és magyarokkal tárgyalt, Kramár a szlovákokkal. A néniét aktivisták gyenge taktikusoknak bizonyultak. Belementek egy olyan megállapodásba, melyben a kormány semmiféle programbeli elkötelezést nem tett nekik. Mindössze azért a pozícióelőnyért vállaltak közösséget a kormánnyal, hogy beleláthassanak a csehek kártyáiba, a brutálisabb németellenes kezdeményezéseket megakadályozhassák, vagy enyhíthessék. Ez a számításuk gyengén sikerült, mert csak passzív részesei voltak a kormányzati rendszernek és vállalniok kellett a cseh nemzeti koalició nemzetiségi politikájának minden addigi eredményét. A német kisgazdapárt vezetői nem tudták kivárni a szlovákok és magyarok tárgyalásainak eredményét s 1926. október 12-én a német keresztényszocialista párttal együtt minden külön föltétel és kikötés nélkül beléptek Švehla Antal vegyes polgári kormányába. A magyar nemzeti párt nem követte példájukat, hanem ragaszkodott a kívánt biztosítékok nyújtásához. Amikor látta, hogy a megegyezésre kevés a kilátás, német szövetségesét is vissza akarta tartani a könnyelmű lépéstől. Mivel az érvek nem használtak, a közös paktum formaságaihoz ragaszkodott, s távolmaradásával határozatképtelenné akarta tenni a parlamenti klubot. Spina Ferenc német pártja csak úgy tudott kisiklani a megkötés alól, hogy fölbontotta a Magyar Nemzeti Párttal való klubegyezményét. Szent-Ivánv József messzemenő nemzetiségi követeléseket állított föl s ezeknek azonnali teljesítését vagy annak a kormány hivatalos programjába való fölvételét kívánta. E követelések között első helyen a magyarellenes földreform teljes fölfüggesztése szerepelt. A magyar követelések nem csupán a Magyar Nemzeti Párt kívánságai voltak, mert azok megszövegezésében a Központi Irodán keresztül a Keresztényszocialista Párt is egyenlő tényezőként vett részt. A cseh kormány nevében tárgyaló Hodzsa azonban semmi kezességet nem tudott nyújtani ennek a politikának föl - 53 —