A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Ungmogyorós. A község területe 1055 kat. hold, lélekszáma a vissza csatoláskor 403. Ungnyárád. A község területe 617 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 193. Ungtarnóc. A község területe 1053 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 464. Uszor. Okleveles első említése 1282-ből merül fel Uzur néven, Uzor Pál pozsonyi kanonok birtokában. 1388-ban Uzori Döme a földesura. Később a Zalay-, Farkas-, Forgách-, Bittó-, Naszvady-, Udvarnoky-család s utóbbiak örökösei, a Petőcz- és Sár­kány-családok bírják. A hozzátartozó Fakópuszta már 1355-ben szerepel, mint az Olgyaiak birtoka. A világhá­ború hősi halottainak emlékét a Hő­sök emlékműve őrzi. Határába a cse­hek morvákat telepítettek. A község területe 1282 hat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 399, ebből róm. kath. 394, ev. 5. Uzapanyit. Eleinte két község ál­lott itt, Alsó-Panith és Uza-Panith. A most hozzátartozó puszták is népesebb helységek voltak. Ilyenek Puhac, amely 1427-ben a Puhaháza nevet vi­seli, Mikóháza pedig 1407-ben a Mikó­falvy-család uradalmaként, mint Mikó­falva szerepel. Hácsipuszta 1427-ben Haach alakban Balogvárhoz tartozott. Ugyanekkor Föczenházát is említik az oklevelek, ez a község azóta nyomta­lanul elpusztult. Maga Uzapanyit eb­ben az időben az Uza- családot vallja földesurának. 1435-ben a Méhy- és Sághy-családok osztoznak a birtok­ban. A Méhy-család földjeinek egy ré­szét továbbadja az osgyáni Bakos-utó­doknak. Széchy Mária is szerepelt a község földesurai sorában, továbbá a Szentmiklóssy-család is kapott birtok­részeket. 1902-ben Bornemissza Ist­ván, Szentmiklóssy Aladár és Fáy Ist­ván a község földesurai és a legszebb urilakok tulajdonosai. A község egyik dűlőjét Ludas-dűlőnek nevezik, ha­gyomány szerint annak emlékére, hogy a lakosság 100 fehér ludat vitt ajándékba Széchy Máriának, aki vi­szonzásképpen ezt a területet nekik­adta ajándékba. A község ev. ref. temploma 1884-ban, ennek tornya 1852-ben épült. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hacsipuszta, Jabloncipuszta, Korkuszpuszta, La­ponyapuszta, Lickópuszta, Mikóháza, Morhópuszta, Puhaháza, Szemszúró­puszta, Szőllőhegypuszta. 9 község te­rülete 3628 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 896. V Vága. Okleveles első nyomát 1326­ból leljük, mikor is Gyarmati Ger­gely addigi birtokosa az esztergomi érsekségnek ajándékozza. Ez időtől Vaga, 1553-ban Vaaga alakban írták. Évszázadokon át napjainkig megma­radt az érsekség birtokában. A török időkben, majd 1918—1938. között a csehektől sokat szenvedett. Róm. kath. temploma 1778-ban épült. Szájhagyo­mány szerint a községet három szé­kely eredetű halász család: a Nagy­Józsa-, Puskás- és Szántó-család ala­pította a XIII. században. Hozzátar­tozik Várrét-puszta. A község terü­lete 2731 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2211. Vágfarkasd. A legrégibb feljegyzé­sek, melyek a XII. századból származ­nak, ,,Forcos"-nak írják a község ne­vét. Közelében van a tölgyerdői dűlő, amelyei sokszor kerestek fel menedék­helyül a vágfarkasdi asszonyok és leányok, amikor a törökök veszélyez­tették a vidéket. A községben már 1773-ban rendes iskola volt. Kath. temploma 1803-ban épült Waldstem Erzsébet grófnő adományából. A mult században sokat szenvedett Vágfar­kasd a folyó áradásaitól. Külterületi lakott helyei: Battonyamajor, Buffa­major, Erdő, Kertészkert, Kerthely, Királynérét, Palántás, Péró, Tilalmas, Vágpart. A község területe 6909 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 5410. Vághosszúfalu. A XVI. század ele­jén a túróczi prépostság tulajdoná­ban volt a község. Mostani kath. temp­loma 1800-ban épült. Külterületi la­kott helyei: Abacsony. A község terü­lete 1576 kat. hold, lélekszáma a visz­szacsatoláskor 1053. Vágkirályfa. A község területe 1620 kat. hold, lélekszáma a visszacsato­láskor 1810. Vágsellye. Könyves Kálmán idejé­ben már fennállott a község, az egy­korú feljegyzések „Sala" néven emlé­keznek meg róla. A tatárjárás után IV. Bélától szabadalmat nyert Vágsellye, 1252-ben plébániája és temploma is volt már. A községet, mely eddig ki­rályi birtok volt, IV. Béla a premont­rei szerzetesrendre ruházta át. 1563­ban a községet Verancsics Antal egri püspök birtokában találjuk. Nemso­kára ezután a jezsuiták kezébe került a község, de ezeknek rendjét Bocskay István feloszlatta és így lefoglalta a kollégiumot is. Egy ideig Pázmány Pé­ter birtokában is volt Vágsellye. Az ellenreformáció nagy előharcosa ekkor az alapítványi kastélyban lakott. Ez a kastély eredetileg a jezsuita kollégium épülete volt, de a rend a törökök zak­latásai miatt 1615-ben Nagyszombatba költöztette át az iskolát. II. József az egyházi birtokot és a kastélyt a ta­nulmányi alaphoz csatolta. A szép templomot 1828-ban lebontották és 1830-ban újat emeltek helyén. Ide vit­ték át a régi székesegyház kegyszereit, melyek között egy igen értékes ezüst kehely is van, ezt némelyek szerint Pázmány Péter ajándékozta a temp­lomnak. Ujabban a vallásalapnak és a Hunyady-családnak voltak itt birto­kai. A község területe 5644 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 4842. A községhez tartozó puszták: Amerika, Bilicztanya, Hetménypuszta, Killics­tanya, Lebestanya. Vágvecse. III. Béla idejében a ki rályi birtokok közé számított a köz­ség. XIII. századbeli pápai összeírá­sokban is szerepel. Mostani kath. - 74 — r

Next

/
Oldalképek
Tartalom