A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

templomát 1700-ban építették. A Hunyady- és Biróczy-családok bírták hosszabb időn át a községi földeket. Ujabban gróf Hunyady Imre, Horváth Dezső és Szombathelyi Győző voltak a nagyobb birtokosok. A község területe 1671 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1264. Vaján. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Csomatanya, Vajáni cigánytelep. A község területe 1778 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 715. Vajasvata. Évszázadokon át a nagyszombati apácák birtoka, de az 1553. évi adóösszeírók már az óbudai apácák tulajdonában jegyzik fel. Idővel az Eszterházy, majd a Pálffy grófok szerezték meg. A község területe 1045 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 201, valamennyi róm. katholikus. Vajk. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Kisvaj. A község területe 1312 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 876. Vajka. Már az ókorban lakott hely, amit bizonyítanak a határában feltárt népvándorláskorabeli sírok leletei. Okleveles első említését 1186ból találjuk, mikor is pozsonyi várbirtok és a vajkai érsekség székhelye. Az ősi érseki székház átalakított formájában máig is fennáll. A község nevét Vajk királyfiról, Szent István korábbi nevéről származtatják s a szájhagyomány szerint első szent királyunk itt is lakozott volna, ösi érseki temploma sajnos, már régebben elenyészett, mai templomát 1805-ben szentelték fel. Hozzátartozik Csentepuszta. A község területe 1300 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 660, valamennyi róm. kath. Vajkőc. A község területe 855 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 272. Valkház. A község területe 1164 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 542. Yámosladány. A szentbenedekrend'i apátság alapítólevelében, mely 1075ben kelt, Vámosladány is a községek sorában szerepel. Ezidőtájt, valamint a következő évszázadokban Lodán vagy Ludán alakban írják nevét okleveleink. A lévai uradalom szervezésekor a lévai várbirtokok közé került, annál is inkább, mivel a község sosem szerepelt az esztergomi káptalan javadalmai között. A község ösi kath temploma már 1332-ben fennállott. Külterületi lakott helyei: Dobogó és Siklós. A község területe 3067 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1364. Várgede. ősrégi község, melyet a pápai adóellenőrök tizedlajstromai is nyilvántartanak már Gedey néven. A községet 1244-ben a tatárjárás viszontagságaiban szerepelt Dénes nádor kapta birtokul. Zsigmond király öszszeírásaiban, 1427-ben a község mint az Ilosvay-család birtoka szerepel, majd a Lorántffyak birtokába kerül. Ekkor már szerepel a község melletti magaslaton emelkedő vár neve is mint Castrum Gedew. Zsigmond király később a Marczaliaknak és a gersei Pethőknek adja a birtokot. 1441-ben I. Ulászló ügyiratai Gvvdew alakban említve, a Palóczyakat és Országh Mihályt nevezik meg mint földesurakat. 1451-ben Giskra veszi ostrom alá Gede várát, de nem tudja elfoglalni. 1466-ban a Tornai-család birtokában van a vár és az uradalom. 1478-ban városnak említik az okiratok a vár környékét, melyet ekkor a Lorántffyak uralnak. 1502-ben a várat és várost Kubinyi László kapja meg királyi adományként. 1526-ban fegyveres erővel szerzi meg Feledi Istók, de a Kubinyiak visszahódítják. Az első török hadjáratokban a támadó hadak többször ostrom alá veszik, végül elpusztítják a várat, úgy hogy 1574-ben csak mint váromladék nyer említést. A Kubinyiak hosszú időn át bírták a földet, újabban Kubinyi Imre és Manó, ifj. Szabó László és Sztojkovits Emil voltak a község földbirtokosai. A Sztojkovits-féle kastélyban, melyet Ybl Miklós tervei szerint Kubinyi Rudolf építtetett, Petőfi Sándor kétszer is megfordult. Ezenkívül több más Kubinvi-ház van a községben, ezek sorra 1800-ban, 1810-ben és 1816-ban épüllek. Külterületi lakott helyei: Alsótag, Bagipuszta, Csókfalipuszta, Durendapuszta, Falahúspuszta, Feketepatakpuszta, Hajnalvölgy, Hodospuszta, Kaparópuszta, Szőllővölgy, Vereckepuszta. A község területe 4021 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1621. Várhosszűrét. A község területe 2438 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 634. Vári. A község területe 5118 kai. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2924. Várkony. Nem sokkal a honfoglalás után benépesült s első írott nyomát 1015-ből találjuk. Ez időben a kúnoktól lakott hely s a Guthkeled nemzetségbeli Amadé-család ősi fészke. Amadé Tádé gróf, a neves zeneszerző elhunytával 1845-ben kihalt a család férfi ága s az ősi juss az örökösök kezén kisebb-nagyobb birtokra oszlatt. A szájhagyomány úgy tartja, hogy várkastélya is volt, de ma már ennek nyoma sincs, ösi plébániája Pázmány szerint 1308-ban már fennállott s ez időből valónak tartják korai gót stílű templomát is. Külön érdekessége még az ősi templomnak, hogy a szószék az egyik mellékoltár fölött emelkedik. A keresztelő medence ugyancsak a XIV. századból való. A községházán őriznek egy pellengért is, amely eredeti alakjában van meg. A községben mezőgazdasági szeszgyár van. Hozzátartozik Bendőpuszta, Csérepuszta, Malomhelypuszla, Falurét. A község területe 4337 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 987, ebből róm. kath. 985, ev. 1, izr. 1. Várkulcsa. A község területe 800 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1841. Várpalánka. A község területe 169 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1205. Vásárút. Mint a pozsonyi prépostság és káptalan birtoka, 1235-ből nyer elsőnek említést s itteni birtokát a káptalan jórészt máig is megtartotta. A községbeli szeszgyár is a társas káptalan tulajdona, ösi fatemplomát a Duna árvize már századokkal előbb elsodorta s helyére a XVII. század derekán kőtemplomot építettek. Ez tűz martalékául esett, mire Batthyány József prépost 1757-ben új templomot emeltetett. A község különösen nevezetes volt népes vásárairól s nevét is innen vette. Magyar lakossága a csehek húsz esztendős erőszakos uralma — 75 —