A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

puszta. A község területe 8539 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 4599. Töböréte. írott nyomát elsőnek az 1553. évi adóösszeírás feljegyzése sorában találjuk s ez időben a Zoraor és Kondé-család az ura s utóbbiak kezén is marad a XIX. századig. Ettől kezdve nagyobb birtokosa nincs. A község területe 378 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 200, ebből róm. kath. 170, ref. 30. Töhöl. A XIII. század közepén szerepel először okleveleinkben. A XIV. század végén Sárai László birtokában találjuk, mint Zsigmond király adományát. A XVI. század elején Ulászló jóvoltából a Haraszti-család ül a birtokba, mely ez időtől kezdve a lévai várbirtokok között szerepel. Ekkor Thehel és Teöheöl alakban szerepel okleveleinkben. A török hódoltság itt is csak üszköt, romot és nélkülözést hagyott maga után. A szatmári békekötés után az Eszterházvak birtokába kerül, majd a mult században a Schöeller-család következik földesurai sorában. Hozátartozik Bárcz és Kova csimajor. A község területe 3317 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 711. Tönye. Először 1261-ben merül fel neve Thon és Thunog, majd 1381-ben Teu és Tinye alakban, sőt egy oklevélen Tonye néven is szerepel. Századokon át a nyúlszigeti, majd a pozsonyi apácák, a XVIII. század végén pedig a kincstár birtoka. A XIX. század elején az Amadé-család, utánuk a Batthyányak, később a Pálffy grófok szerzik meg. A cseh megszállás alatt morvákat telepítettek határába. A község területe 1580 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 374, ebből róm. kath. 141, ref. 205, izr. 24, egyéb 4. Tőre. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Garamveszele, Kistőremajor. A község területe 2231 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 404. Tőrincs. Már az Arpádházi fejedelmek alatt benépesült és a Záchcsaládot uralta. Zách Felicián 1332ben karddal rontott Róbert Károly királyra, miért is birtokait elkobozták és Tőrincset a király az Ákos-nemzetségből származott Cselen fia, Sándor fia Jánosnak, a Méhi- és Sághy-családok ősének adta. A XIV. század derekán két Tőrincset említenek az egykorú iratok és pedig Alsó- és Felső-Tőrincset. A török időkben Musztafa aga hűbérbirtoka. Az 1700-as évek elején a gróf Koháry-, majd később a gróf Forgách-család birtokába jutott s maradt is az összeomlásig. Hozzátartozik: Ráróspuszta, Sáripuszta. A község területe 3034 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 678. Turiszakállas. Elsőnek 1268-ból említi oklevél s ebből tudjuk, hogy ezidőben katolikus temploma is volt. Egyház-Szakállas néven a XV. századig komáromi várbirtok, majd 1460ban a Thury-család donációja. Később a Püspökyek nádori adománybirtokot nyernek, majd az Amadék s utána a Ghyczyek kezére kerül. A török sanyargatta. Hozzátartozik Madéréti major. A község területe 2061 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 432. Udvard. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Puszták, Szőkemajor. A község területe 11.095 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 5678. U Ujbars. Először a pápai tizedszedőjegyzékekben találkozunk a községgel, mely azonban ekkor még Chuturtkhel, azaz Csütörtökhely néven szerepel. A XVI. század elején is ilyen értelmű neve van: Chetertekhely. Ekkor a Lévai- és a Haraszti-családot vallja uraiul. Ezidőtájt került egy joghatóság alá Barssal és kapta ennek következtében az Ujbars nevet. Sokáig a lévai várbirtokok között szerepel és így a lévai uradalom urai élvezik jövedelmeit. A XVII. század első felében a község többízben is megyei gyűlések színhelye. A törökjárást itt is pusztulás követte. A kuruc szabadságharc alatt a község oltalomlevelet kap II. Rákóczi Ferenctől (1701). 1859-ben tűz pusztította el Ujbarsot. Hozzátartozik Sándorhalnia. A köz ség területe 4316 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1256. Iľjgyalla. 1356-ban Possessio Gylla alakban említtetik, de egy 1412-ből származó záloglevél már Gyalla néven említi. 1457-ben Gyallay Miklós bír itt uradalommal. A török alatt ki pusztult és 1669-ben még nem népesült újra. A XVIII. század elején a Csuzy-családot találjuk itt birtokban. Ez a család szlovákokat telepített le a községben. Nevezetes földbirtokosok voltak itt később a Kukányi-, Ghyczy-, Tahy-, Petrovics- és Konkolyi-csalá dok is. A lakosság mindenkor megtartotta szlovák jellegét, de érzelmileg magyarrá lett. Bizonyíték erre, hogy a cseh uralom alatt is túlnyomórészt a magyar pártokra adta szavazatát. A községhez tartozik Rókalyuk, Kiskővágó és Nagykővágó puszta is. A község területe 2151 kat. hold, lakóinak száma 1708. Ebből vallás szerint róm. kath. 1686, ev. 17, gör. kath. 1 és izr. 4. Ujhelyjóka. Egykoron Jóka tartozéka és Jóka-Ujhely néven az óbudai apácák birtokaként szerepelt, majd száz év múltán a pozsonyi apácák, később pedig a kincstár tulajdona. A XIX. században az Esterházy grófok szerezték meg, de rövidesen a Zichy és Batthyány grófoké lett, majd a Pálffy grófok bírták. Hozzátartozik: öraljamajor. A község területe 1503 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 526. Ujlót. A pápai tizedszedő-jegyzékekben szerepel először, melyek nevét Loth alakban írják. A XIV. század közepén a Lóthy-család ül a birtokban. A XVI. században Henczelffi István, Lévai Zsigmond és Haraszti Ferenc a földesurai. Ez utóbbiak adományképpen a pálosrendre íratják át a határt, mely később a közalapítványi uradalom tartozékaként szerepel. A török hódoltság alatt elpusztul, majd a mult század végén (1899. október 2-án) is porig ég. Hozzátartozik Máriacsalád és Crgemajor. A község területe 4492 kai. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2353. Ujverbőcz. 1923-ban létesült s a prágai kormányzat ruszinokat telepített a földreform során kisajátított itteni földekre. Salánk községhez tartozik közigazgatásilag. Területe 450 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 447. Ungdaróc. A község területe 1854 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1188. - 73 — r