A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

alig egy év múltán ismét a Tankháziaké. Később birtokkal bír itt még Verbőczy István, a Csorba-, Illésházy-, Batthyány-család, majd újabban a Pálffv grófok. Hozzátartozik Viténypuszta, Csondor, Dunaszeg. A község területe 1865 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 431, ebből róm. kath. 422, ref. 6, ev. 1, görög kath. 2. Torna. Már az őskorban lakott hely, amit a határában feltárt bronzkori leletek is bizonyítanak. Első okleveles említése a tatárdúlás után merül fel s ez időben Torna vármegye székhelye. A tatárok eltakarodása után IV. Béla hosszasan időzött Torna várában s több királyi diplomát keltezett itt. 1270-ben a király Sáros grófjának, Techusnak ajándékozta Torna várát. Ennek unokája már a de Thurna nevet használja, majd családnevük később Tornai ra alakul s a Tornai nemzetség bírja a várat másfél évszázadon át. Tornai János 1406ban magtalanul elhal s ekkor a várat 1410-ben Berencsi István kapta s ő is felvette a Tornay nevet. 1476-ban Szapolya Imréné, Bebek Orsolya kezén találjuk. Ezután egy évszázadon át a Bebekek az urai. A család Bebek Györggyel kihalt s 1570-ben a király Magócsy Gáspár főispánnak eladta Torna várát. Magócsy ugyancsak magtalanul hunyt el és a várat két unokatestvére: Gáspár és Ferenc örökölték. Ám ők is egyenes leszármazott nélkül haltak el s a vár két nőrokonra, Móricz Borbálára és Annára jutott. Móricz Borbála gróf Keglevich Viktorhoz ment nőül s e réven a vár 1677-ben a Keglevichek birtokába került. Thököly Imre felkelése idején (1678) a várőrség részben magyar, részben német volt. A magyar őrség felkoncolta a németeket és átpártolt Thökölyhez. 1679-ben császári sereg vette ostrom alá. Leslie osztrák tábornok heves küzdelem után beveszi a várat s azt 1. Lipót parancsára földig leromboltatja. Ekkor Torna vára megszűnt történelmi szerepet játszani. Megyei székhely jellegét már korábban elvesztette, 1884-ben pedig Torna vármegyét egyesítették Abaúj megyével. A község területe 4033 kat. hold s lakosainak száma a visszacsatoláskor 1615. Tornagörgő. Azelőtt Görgő. Ösi katholikus templomát 1823-ban újjáépítették. A szájhagyomány szerint IV. Béla a muhi csatából menekülőben hosszabb ideig tartózkodott a községben, annak valamennyi lakosát nemesi rangra emelte. Máig is mutogatják azt a kőfalat, amely lakását körülvette, továbbá az Oltárlyuk nevű sziklahasadékot, ahol a király imáit végezte, valamint egy sziklatetőt, amelyet Béla király palotája néven említenek s amelyen a király és kísérete menekülésekor az ott fészkelő galambok tojásával csillapította éhségét. Hozzátartozik Pétermezőpuszta. A község területe 6244 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1190. Tornahorváti. Azelőtt Horváti. Eredete és története ismeretlen. A község területe 573 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 246. Tornaija. A róla elnevezett ősi magyar nemzetség fészke. A pápai tizedszedők adólajstromai már a legrégibb időben felsorolják a községet, Tornalia formában. 1291-ben mint Tornalya vagy Kevi fordul elő a feljegyzésekben. Zsigmond király alatt 1427-ben az összeírások 46 jobbágytelekkel mutatják ki a Tornallyayak uradalmát. A Hunyadiak alatt és az ezt követő időkben már megyei gyűléseket tartottak a földesúr várkastélyában. Ennek az építménynek már csak töredékei vannak meg a családi telkeken. Ez a család ama kevesek egyike, amelyek az Árpádoktól kezdve napjainkig megtartották a vezetőszerepet birtokaikon. A világháborút megelőző évtizedben Tornallyay Zoltán képviselte az ősi nemzetséget, rajta kívül Tornallyay Dezsőné, Hevessy László, Hevessy Bertalan, Hámos Árpád és Radvánszkv György voltak jelentősebb földbirtokosok. Református temploma a XV. században épült és értékes edényekkel dicsekedhetik. A szabadságharc idejében nagyobb ütközet folyt itt, melyben Dembinszky megverte Schlick tábornokot. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Foglaláspuszta, Lapsapuszta, Szedercetanya, Szőllő, Uraspuszta, Vasaspuszta. A község területe 6487 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3255. Tornaújfalu. Eredete és története ismeretlen. A község területe 1116 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 453. Tornóc. A községről a XII. századbeli írások tesznek először említést Durmus néven. A XIII. században Turnoch és Tűrnie néven írják a feljegyzések. E korban Kun László és III. Endre királyi halászainak birtokában volt a község. A világháborút követő csehszlovák uralom idején itt a csehek mintegy 2000 kat. holdat osztottak fel és juttattak cseh és morva telepesek kezére. A telepítés túlnyomóan a községhez tartozó Felsőjattó, Újmajor és Máriamajor pusztákon történt. A cseh földosztás és telepítés következtében a község magyar őslakói nagymértékben elszegényedtek. A község területe: 5653 kat. hold, lélekszáma: 2836, kevés kivétellel róm. katholikusok. Tósnyárasd. Egyházi feljegyzések tanúsítják, hogy plébániája 1307-ben már fennállott. így kétségtelen, hogy ősi település s talán azonos azzal a Narasd nevű helységgel, mely egy királyi okiratban 1193-ból felmerül. Az 1553. évi portális összeíráskor TótNyárasd alakban jegyezték fel, a Mérey-család birtokában. Egy század múltán a Balassyak és Baranyayak a földesurak. A török alatt megsemmisült s csak félévszázad múltán települt ismét, akkori földesura, a Batthyány grófok alatt. Később az Esterházy grófoknak volt itt nagyobb birtoka. A község területe 1088 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 672. Tótmegyer. Az árpádházi királyok alatt a község Meger néven a királynő birtokában volt. Ezen a címen szerepel egy 1248-ból származó okiratban is. A határ a mohácsi vészt követő időkben a Károlyi-nemzetség birtokába került. A család 1754-ben kath. templomot emeltetett és pompás kastélyt épített. A mintaszerűen vezetett uradalom mellett a Károlyiak nagy műizléssel és hozzáértéssel rendezték be a családi kastélyt, amelyben egy 12.000 kötetet számláló könyvtár mellett rendkívül sok emléket és műkincset találunk. A kastélyt gazdag pálmaház egészíti ki. A földesurak áldozatkészsége folytán szép iskolaépület és nagy kórház épült a községben. Külterületi lakott helyei: Alsókeresztúr, Alsószentgyörgy, Felsőkereszt úr, Felsőszentgyörgy, Lajoshalma, Pikópuszta, Rétek, Sándormajor, Zsófia- 72 — r