A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

gyar birtokot osztottak fel. A községhez tartozó puszták: Alsójatttó, Kisjattó, Kenderes, Jánosháza, Canikpuszta és Méhes-puszta. A község területe: 12.850 kat. hold, lélekszáma: 6504, ebből 6406 róm. kath., 17 réf., 8 ev., 5 gör. kath., 60 izr., 8 egyéb. A lakosság 99°/o-a magyar. Tejfalu. ösi neve Teu volt és a Gergeteghi-család ősi fészke a XIV. század elejéig. Mátyás király 1459-ben Dugovics Titusz, a nándorfehérvári hős fiának, Bertalannak adományozta Későbbi birtokos még itt a CsibaBejczy-, Illésházy-, Tejfalussy-, Sághy-, Bartal-család. Hozzátartozik Csibamajor, Csibatelep. A község területe 2595 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 732, ebből r. kath. 715, ev. 2, izr. 15. Terbeléd. ösi település, már a XIII. században említik. 1246-ban füleki várbirtok. A XV. század elején a Kovácsi-család birtokolja, de rövidesen divényi vártartozék. Az 1548. évi adóösszeírás két Terbelédet jegyez fel és pedig Alsó- és Felső-Terbelédet. Előbbinek Ragyolczay Ferenc, utóbbinak Csalomjay Zsigmond a földesura. A XVIII. században a Teleki-, Ráday-, Prónay-, Mocsáry-, Beniczky-család kezén találjuk. Az összeomlás előtt Beniczky Árpádnak és Wohl Aladárnak volt itt nagyobb birtoka. Hozzátartozik: Alsóbábipuszta, Felsőbábipuszta, Lázipuszta. A község területe 3677 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 650. Torbegec. Első birtokosai Vaczik fiai: Marczel, Soph, Hrabor és Bátor, akik 1260-ban IV. Béla királytól nyerik adományként. A pápai tizedszedőjegyzékek tanúsága szerint a XIV. század harmincas éveiben virágzó községi élet színhelye, minthogy papja nagy pápai tizedet fizet. Ekkor a község neve Trebekecz írásalakban szerepel. 1381-ben már a Terbegeczi-családot is a helység birtokosai között találjuk. A XVII. században a Bakócsalád, a XVIII-ban a Pongrácz-család, a XIX. században pedig Lónyai Menyhért, báró Flödnikné, Gyürky Sándor, Okolicsányi János, majd a Würtzer-, Plachy- és a Vajda-család a legfőbb birtokosai. Hozzátartozik: Jesztregipuszta. A község területe 1651 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 333, ebből róm. kath. 292, ev. 35, izr. 16. Tergenye. A község területe 2249 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 524. Tesmag. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Folkusházymajor, Heczkópuszta, Lipóczpuszta, Olvárpuszta, Szentannatelep. A község területe 3199 kat. hóid, lélekszáma a visszacsatoláskor 853. Tild. Okleveleinkben Téld és Tilt alakban találkozunk először nevével. Mint az esztergomi érsekség birtoka, Tild is áldozatul esik 1311-ben Csák Máté bosszújának, amikor a felvidéki kiskirály összekülönbözött az érsekkel. A török hódoltság alatt Tild is behódol és viszonylag háborítatlanul ússza meg a török megszállást. A török kitakarodása után a nagyszombati szeminárium birtokába kerül, majd a Kiss-, Iíosvay- és a Dillesz-családok következnek földesurai sorában. Hozzátartozik Tildi major. A község területe 1189 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 521. Tiszaágtelek. A község területe 2365 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 705. Tiszaásvány. A község területe 671 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 474. Tiszabökény. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Király tanya, Kozányitanya, Lebovitstanya, Nyárfástanya, Starktanya, Zágonytanya. A község területe 2445 kat. hold, lélek száma a visszacsatoláskor 115!. Tiszacsonia. Hosszú évszázadokon át Macsola sorsában osztozott. A község területe 1788 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 723. Hozzátartozik: Hedzepuszta. Tiszafarkasfalva. A község területe 1578 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 452. Tiszakeresztur. Cherestwr alakban találjuk legrégibb nyomát az 1188-ik esztendőből. Ez időben László vajda birtokolja. A latárdulás idején teljesen elpusztult s csak később települt újra. Elemi csapás is sűrűn látogatta. 1870-ben hatalmas tűzvész hamvasztotta el s ekkor elpusztult ősi temploma is. A cseh megszállás előtt a román inváziót is megsínylette. Hozzátartozik: Nagyidai major. A község területe 1950 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 600, túlnyomóan református. Tiszapéterfalva. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Esitinkamajor, Györgytanya, Poncitanya, Szabótanya. A község területe 1696 kat. hold, lélekszáma a -mszacsatoláskor 811. Tiszasalamon. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cifratanya, Malom, Ócskatanya, Strázskolónia, Vámház. A község területe 2535 kai hold, lélekszáma a visszacsatoláskoí 932. Tiszasásvár csonka község. Tiszaújhelvhez csatolva. Tiszaűjhely. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Csonkás. Egritanya, Fintatanya, Gyepű, Hercegtanya, Jócsáktanya, Kadarcstanya, Karácsfalvi út, Legelő, Újhelyitanya. A község területe 2005 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1049. Tiszaujlak. A magyar történelem során sokszor fontos szerepet játszott. A honfoglalás idején Töhötöm törzse szállotta meg, majd a Guth-Keled-nemzetség birtokolta. Az északkeletnek tartó török átkelését a Tiszán háromszor is megakadályozták itt a magyar seregek és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy Nagyszőllős és Beregszász lakossága vagyonával a hegyekbe menekülhessen. II. Rákóczi Ferenc hűségére állván, hősies csatákat vívtak itt a labancokkal. A cseh megszállás alatt különösen kitűnt gerinces magyarságával és töretlenül kitartott nemzethűségében. Rákóczi fejedelem Tiszaujlak korábbi városi kiváltságait megerősítette. A kuruc idők emlékét a turulos Rákóczi emlékoszlop őrzi. Polgári iskolája van. Hozátartozik Beneiút, Kucorgó, Nagylegelő, Nagynyil, Róth-tanya. Területe 1930 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3505, ebből r. le. 690, ref. 1050, gör. kat. 700, izr. 1010 és egyéb vallású 55. Tivadarfalva. A község teriile'e 713 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 555. Tonkháza. Nevét Tankházi Simon nemestől származtatják, aki a XV. század elejéig volt a birtokosa. Ez időben még Dankháza néven is említik. 1495-ben Pogány Péter pozsonyi várispán kapja II. Ulászlótól, de — 71 —