A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

ség területe 1842 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 349. Sárkányfalva. Már az Árpádok idején lakott hely. Első írott említése 1287-ből való, amikor is a Pilis-nembeli Miklós comes fia, Demeter itteni birtokát a Zovard nembeli Miklós fiainak, Miklósnak és Péternek eladja A XV. században a Kapy-család kezén találjuk. Későbbi birtokosként szerepel még itt Attyay Miklós kanonok, Károly Ferenc, a Csernaházy-, Csery-, Keglevich-, Telegdy-, Komáromy, Bessenyey-, majd a báró Gyulay-, Missich-, Paksy-, Boronkay-család. Hozzátartozik: Dohánypuszta. A község területe 1508 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 486. Sárosfa. Okleveles említését elsőnek 1328-ból találjuk s ez időben Sáralja néven szerepel I. Károly donációs levelében, melyben Péterfia Domokosnak ajándékozza a községet. 1397-ben már Sárosfa néven jegyzik fel, mikor is Malath András, Mátyás és András nevű nemesek nyernek itt királyi adományt. Későbbi birtokosok még itt a Kéméndy-, Földes- és Bittó-családok A Bittó-család ősi levéltárában több Árpádház-korabeli diplomát őriznek Hozzátartozik Ujfalupuszta. A község területe 1873 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 546, valamennyi róm. kath. vallású. Sárosoroszi. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Baloglázpuszta, Boronásipuszta, Kelemenhegyi mezőőrház. A község területe 3-531 kat. hold, lélekszáma a' visszacsatoláskor 806. Semse. Okleveles első említését 1285-ben találjuk, mikor is Kun László király Frank szepesi várnagynak, a Semsey-család ősének adományozta. A Semseyek Zsigmond királytól 1397ben pallosjogot kaptak minden jószáguk felett. A XV. század végén három Semsey-fivér: László, János és Vilmos rajtaütöttek a jászói konvent emberein, azokat elfogták, bántalmazták és Sajószentkirályi kastély. javaikat elvették. A konvent panaszára Mátyás király Monelly diósgyőri várnagyot küldte a Semseyek ellen, Monelly a községet megszállta és a Semseyeket elűzte. Később Mátyás megbocsájtott nekik és visszaadta jószágaikat, amelyek hosszú évszázadokon át napjainkig a Semseyek kezén maradtak. A község területe 2987 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 427. Serke. A Lórántffy-nemzetség már ősi idők óta földbirtokosa volt a községnek és ura a várnak, amely romjaiban még ma is fellelhető. Első ízben Sisque alakban fordul elő egy 1244 évi adománylevélben. 1324-ben Lóránt mester fennhatósága alatt volt a vár. I. Ulászló uralkodásának utolsó évében, amikor Giskra hadai betörtek a Felvidékre, György gömöri alispán védte a várat, de kénytelen volt a túlerőnek meghódolni. 1460-ban Mátyás király visszafoglalta Serke várát és azt a hozzátartozó birtokkal együtt visszaadta a Lórántffyaknak. Időközben a Lórántffy-család rokonai, a Felediek is gyakoroltak itt földesúri jogokat. 1427-ben 64 jobbágytelek adózott a hűbérúrnak, ami arra mutat, hogy Serke ebben az időben népes helység volt. A XV. század folyamán a vár Kappla néven is szerepel, amikor a Lórántffy-család másik rokonsága, a Kapplayak kezén volt a birtok. A XVII. században a Vay-, Czegey-, Vass-, Szilassy-, Toldalaghyés Kemény-családok voltak a földbirtokosok itt, azután egy ideig a Rákóczy-család birtokának tartozéka a község, majd a Korniss-, Vécsey-, Rédey-, Inczédy-, Kemény-, Bánffy- és Szilassy-családok jutottak Serkén földbirtokhoz. A szatmári béke után a község járási székhely volt. A XX. század elején birtokosai Gömöry János, Draskóczy László és Fáy István voltak. Gömöry János szép urilakát a Szilassyak idejében építették, a báró Kemény-család hajdani kúriájában Fáy István lakott. A református temp- 66 lom 1718-ban épült. A túlnyomóan magyar lakosságú község sok zaklatásban részesült a világháborút követő cseh megszállás 20 esztendeje alatt. A községhez tartozó puszták: Petres, Dóra, Veres, Baján, Hrivnyák, Cifra. A község területe: 3079 kat. hold, lélekszáma: 1050, ebből 600 réf., 420 róm. kat., 20 ev. Sikabony. Hajdan Abonchuka néven szerepelt s nevét Csukár nevű földesurától származtatják. 1240-ben három Abonyt is említenek a pozsonyi várbirtokok tartozékai között, de azután már csak Csukár-Kis-Abony és Csukár-Nagy-Abony szerepel. Valószínű, hogy a három, illetve két község az idők folyamán egyesült Sikabony néven. 1306-ban a Pókateleki-, 1549ben a Sikabonyi Hanga-család a földesura, majd a Pálffv, Baltazzy és Batthyány grófok, a Vermes-, Gálfy-, Csatay- és Matis-családok bírnak itt jelentősebb birtokkal. Hozzátartozik Csótfa, Sárkánytó, Sziget. A község területe 2075 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1258, ebből 1180 róm. kath. és 78 evangélikus. Sirak. Első írásos nyomát egy 1391-ben kelt egyezségi levélben találjuk, mely arról szól, hogy Siráki János a sági konvent előtt megállapodást köt a Csehi-családdal Sirak nevű helység ügyében. A helység Felkeszi néven ismeretes ezidőben. 1494-ben Kinizsi Pál országbíró állít ki bizonyságlevelet a községgel kapcsolatban. E7időtájt Remete Márton, majd Mocskos János szerepelnek a község birtokosai között. Sirak külterületi lakott helyei: Kőháttelep, Nagyhegyipuszta, Rigóhegyaljapuszta. Völgyipuszta. A község területe 1235 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 369, túlnyomóan róm. kath. Sislóc. A község területe 626 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 332. Slávikovo. A község területe 1248 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 51. Solymoskarcsa. A tíz Karcsa község egyike. Csak az újabb időkben szerepel, de kétségtelen, hogy már évszázadokkal előbb létezett. Mindenkor a többi Karcsa sorsában osztozott. Határában a prágai kormány cseh-morvákat telepített. A község területe 292 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 138, valamennyi r. kath. Somodi. Okleveles említése elsőnek 1387-ben merül fel, mikor is Zsigmond király Kapolvai János országbírónak és testvérének, Dezsőnek adományozza. A husziták sokáig sanyargatták. Határában ütközött meg Székely Tamás Giskra hadaival. A magyarok ve-