A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

reséget szenvedtek s maga Székely is elesett. Itt van a rozsnyói püspök pompás nyaralója. Gyógyfürdőjét igen sokan látogatják. Földvár nevű dűlője onnan nyerte elnevezését, hogy a török időkben itt földsáncokat emeltek. Róm. kath. temploma 1780-ban épült. A község területe 4878 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1329. Somorja. Már az Árpádházi fejedelmek alatt lakott hely. ösi neve eredetileg Samariae, azaz Szent Mária. Kun László király 1287-ben a pozsonyi várispánnak, Károly mesternek adományozta. Erzsébet királyné 1318-ban Barlabás községet ajándékozta Somorjának. Zsigmond király többször megfordult a községben s lakóit az előző királyoktól kapott szabadalmakban megerősítette, sőt 1405-ben vámmentességet biztosított nekik, egyben pedig Somorját szabad királyi várossá emelte, elrendelvén, hogy a várost falakkal és vébőárkokkal vegyék körül. Mátyás király is gyakorta megfordult falai között s Balázs szállását és a belzsei és szapi praediumot adományozta a városnak. Albert király, Hunyadi János kormányzó és Mátyás király további kiváltságokkal, köztük pallosjoggal ruházta fel. II. Ulászló a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak elzálogosította a várost. II. Lajos 1517— 18-ban megerősíti Somorját kiváltságaiban, de rövidesen elfordul tőle a királyi kegy s az évszázadokon át szerzett jogaitól a királyi akarat megfosztja és Somorját ekkor mint királyi birtokot a pozsonyi várjavakhoz csatolják. Régi jogaiba csak Rudolf király helyezi vissza 1538-ban. A török kiűzetése után Rudolf a törökverő Pálffy Miklós örökös pozsonyi főispánnak ajándékozta többek között Somorját is. Rocskay István fejedelem osztrákellenes felkelése idején Somorján tartotta főhadiszállását. A bécsi béke következtében Bocskav meghódolt Rudolfnak, majd az 1605-ben Somorján tartott békeértekezleten a csallóközi nemesség is visszatért a habsburgi király hűségére. I. Lipót, Mária Terézia és II. József ismételten megerősítették Somorját régi kiváltságaiban, de városi rangját az idők folyamán elvesztette, bár ennek külső jellegét továbbra is megtartotta, ösi egyháza 1238-ban már fennállott, Árpádház-korabeli temploma azonban még a török időkben megsemmisült. A mai róm. kath. templom és a zárda 1778ban épült. A XVII. századból való református templom eredetileg szintén katholikus templom volt s csak 1789 óta a reformátusoké. A csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt a község színmagyar lakossága igen sokat szenvedett. Hozzátartozik Gancsháza, Káposztáskert, Pomlé, Téglaház. Területe 4341 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3595. Vallás szerint: róm. kath. 2740, ref. 218. ev. 310, izr. 327. Söreg. A község már a legrégibb időkben is szerepel. A pápai tízed jegyzékek Surek néven említik. Később más és más alakban olvassuk nevét, így 1427-ben Sowregh és Sevrugh néven írják az okiratok. Ebben az időben a Lórántffy-nemzetség volt a község földesura. Ezeket később a Madarassy- és Batta-családok váltották le a birtokban. Legutóbb Madarassy Gyula és Bornemisza Istvánné voltak a tekintélyesebb földbirtokosok. A mult század elején és közepetáján a Madarassy-család két urilakot is épített Söregen, helyesebben a községhez tartozó Gortva-pusztán, mely régebben önálló helység volt, úgyhogy már a pápai adójegyzékek megemlékeznek róla, nemkülönben felsorolja nevét egy 1427-es okirat is. Katolikus temploma 1867-ben épült. A világháborút követő cseh megszállás ideje alatt a csehek 56 kat. holdat osztottak fel a színmagyar község határában. A község területe: 3826 kat. hold, lélekszáma: 836, ebből 820 róm. kat. Šrobárova. A község területe 1458 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 566. Süly. Első írott nyomára 1237-ben találunk s ez időben Seul alakban írják. Mint Possessio regalis Seul 1423ban pozsonyi várbirtok, majd 1445-ben Temesközy Bálint pozsonyi várkapitány kapja. Későbbi birtokosok még itt a Bávonyi-, Angyal-, Maholányi-, Zichy-, Ullmann-, Batthyány-családok. Hajdan várkastélya is volt, átalakítva ma magtárnak használják. A község területe 1122 kat. hold s lakóinak száina a visszacsatoláskor 385, valamennyi róm. katholikus. Süvete. Eleinte Murány várkörzetéhez tartozott és a jolsvai birtoknak egyik részét tette. így sorolják fel az 1435. évi okiratok, amelyek Swethe és Zwethe alakban említik nevét. Idők multán a várat a Koháry-család, majd a Coburg hercegi család veszi birtokba. A község környékén emelkedő Musik-hegyen egy régi vár őrtornyának omladékait látjuk, amely némelyek szerint Giskra uralmának emlékét őrzi. Igen régi épület a róm. kat. templom, mely már az Árpádok alatt is fennállott. Az ág. ev. templom 1875ben épült. A község nevét a feljegyzések során sokféle alakban látjuk megemlítve. I. Lipót idejében a Süvöte nevet használják, 1786-ban Süvéthe és Süvetice alakban találjuk. Az 1848— 1849-es szabadságharc táján Sivette a neve. A község területe 1427 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 339. Svoboda. A községhez tartózó külterületi lakott helyek: Badótanya, 'íagolyszállás, Csarondahát, Hosszúgogorond, Kubaja, Kapitánvtauya, ivisbakos, Nagybakos, Rókafarok, Üjbátyú, Üjtanya. A község területe 7194 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 868. Szádalmás. Azelőtt Almás. Eredete és története ismeretlen. A község területe 4250 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 905. Szádelő. A szájhagyomány azt tartja, hogy IV. Béla a tatárok elől menekülőben a mai község határában levő egyik barlangban húzódott meg egy időre. Még máig is láthatók sáncmaradványok, amelyeket a völgybe és a barlangba menekültek hánytak védelmül a tatárok ellen. A völgy fölött emelkedő két domb egyikének neve ina is Irálló, vagyis őrálló, a másiké Nagyvárad. Ez utóbbin egy kis vár állott. A két dombról őrizték eleink a völgybe menekült magyarokat. Maga Szádelő község alig 200 éves telepítés és akkor keletkezett, amikor Torna a Keglevichek kezére keriilt. A község területe 612 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 236. Szádudvaruok. Azelőtt Udvarnok. Keletkezése és története ismeretlen. A község területe 1663 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 414. Szádvárborsa. Okleveleinkben a XVII. század végén szerepel először Borsa néven, de minden jel szerint már az Árpádházi királyok idején fennáll. Területe 2323 kat. hold, lélekszáma 415. Szalatnya. A XIII. század második felében már fennáll. Először egy 1262ben kelt oklevél említi, majd egy 1285ben kelt írás Huntfi Demeter birtokaként tünteti fel. Ekkor a drégelyi vár tartozéka volt. Később Lüvő István is birtokosa, akire Bodor comes hagyja a helységet. 1299-ben Zalathna írásalakban szerepel a község. A XIV. században a Szalathnyai-család iil a birtokba, melynek egyes részei még a XVI. század elején is a család kezén vannak. Később a Koháryak kerülnek a helység birtokába. Koháry — 67 — 3*