A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

állott. Az 1446. évi országgyűlés elrendelte a vár lebontását, nehogy Giskra huszita vezér kezére jusson. Katholikus temploma még a reformáció előtti időkben épült. Hozzátartozik Cigánytábor, Lajosháza. A község területe 2634 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 666. Sajógömör. A vármegye legelső települései közt szerepel, amit az Őrhegyen talált bronzkori leletek is igazolnak. A megyének ősidőkben székhelye volt, vára pedig már a honfoglaló magyaroknak is munkát adott. Anonymus Gumur vezér váraként említi az akkori erődítményt. IV. Béla uralkodása alatt Szepessy Gallus kap ta ineg a várat. Az új várúr nemzet ségéből eredt a későbbi Máriássy-család. 1389-ben a várat Castrum Guinuriense néven említi egy okirat. Később (ihemerium alakban fordul elő a neve. Zsigmond király idejében mint a koronauradalom középpontja királyi vár volt. Ezután rövidesen elfoglalták a husziták, akiket Mátyás király hadai szorítottak ki a felvidékről. Ezekben a harcokban Sajógömör vára erősen megrongálódott. Előzőleg 1423ban pelsöczi Nagy János tárnokmester bírja zálogul. Az erre vonatkozó irat oppidum nostrum címen tartja számon a várat. A község ebben az időben a vármegye második legnépesebb helye volt. 1427-ben 105 jobbágytelket tartanak itt nyilván. A vármegyének ekkor is székhelye Sajógömör. Határában több község nyomát fedezhetjük fel. Ezek közül Cselén 1427ben virágzó helység volt. Kossuthfal vát ugyanekkor az udvari család kezén találjuk. 1439-ből származó oklevelek felsorolják Igalom és Füzes környékbeli községeket. A pápai tizedjegyzékben ezeken kívül Serész neve is szerepel, mely ezen a vidéken feküdt és 1439-ig a Füzcssy-család, később pedig a Teresztenyei-család birtokában állott. A huszitáktól 1459-ben foglalják vissza Sajógömört, 1460-ban pedig Rozgonyi Sebestyén és Szapolyai Imre kapják meg királyi adományozás útján. Sajógömör később a Széchy-családra száll. Széchy Mária kezével pedig Wesselényi Ferenc bírja a községet, de hűtlenségért megfosztottak a birtoktól és az a Csákyaknak jutott, annak egyes részét pedig Gyöngyösy István, valamint az Ibrányi-, Lányi-, Gerhard- és Szent-Isványi-családok kapták birtokul. 1510-ben épült a községbeli ág. ev. templom, amelynek helyére 1882 ben építettek újat. A hagyományok szerint a Szent-Iványi-család szöllöbirtokán történt Mátyás király ama híres esete a kíséretében utazó fő- A urakkal, akiket a jobbágyokkal együtt szőlőkapálásra kényszerített. Ujabban a Szontágh-családnak és Szent-Iványi Árpádnak voltak itt birtokai és az utóbbinak impozáns kastélya is, amely némelyek szerint Széchy Mária idejéből származik. A község lakói rég) idők óta foglalkoztak gyümölcs-, szőlő- és dohánytermesztéssel. A község állattenyésztése is jelentős volt. Idők folyamán négy ízben kapott Sajógömör vásártartási kiváltságot. A községhez tartozik Dobrapuszta és Téglagyár, mint külterületi lakott hely. A község területe 3126 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1136. Sajóháza. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Vasbánya. A község területe 1079 kat. hold. leiekszáma a visszacsatoláskor 739. Sajókeszi. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Keszilag, Szentdemetertanya. A község területe 1269 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 270. Sajókirályi. A község területe 923 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 496. Sajólénártfalva. A község területe 992 kat. hold, lélekszáma a visszacsatiláskor 573. Sajólenke. Elsőízben 1386-ból származó okirat említi nevét Linte alakjában. Ekkor a Szentkirályi-család birtokában találjuk. 1427-ben Nenke néven fordul elő és a Makó-család a földesura. Mátyás király koronázásának évében Kis-Nenke néven a Bárczy-család kezén van a község. Református temploma 1786-ból származik. A 19. század elején sok nemesi családnak volt kúriája a községben. Ilyenek voltak a Mumhardt-, Lenkey-, Kékedy, SZÍVÓS- és az Orczy-családok. A XX. század elején Szilárdy Béla volt a legnagyobb földbirtokos. A község területe 1098 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 273. Sajórecske. A község területe 832 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 234. Sajószárnya. A községhez tart.izó külterületi lakott helyek: Mészegető, Vasas. A község területe 1521 kai. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 639. Sajószentkirály. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Holva puszta, Lóczipuszta, Nyúllesöpuszta. Tóhegy. A község területe 1903 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 663. Salánk. A honfoglalás után Tuhulum vezér törzse telepedett meg rajta, majd az e törzsből származó Farkas Igmánd nemzetség bírta a tatárdúlás utáni időkig. A mongol hordák eltakarodása után V. István a GuthKeled nemzetségbelieknek adományozta. A Salánk név hun-ugor eredetű és 1345-ben fordul elő először. Az Árpádok alatt kiváltságos város volt. 1647ből származó pecsétje is bizonyítja, hogy ez időben még város. A pecsét felirata: „Sigillum oppidi Salánk". A XVIII. században a Károlyi és Barkóczy grófok az itteni földesurak. Ösi kat. temploma 1405-ben épült s a reformáció óta a reformátusok bírják. Hozzátartozik: Orosztelep. A községben fürész- és parkettagyár van. Magyar lakossága a cseh elnyomás alatt igen sokat szenvedett, de mindvégig gerincesen kitartott nemzethűségében. A község területe 11.980 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2723. SáBkfalva. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bércpusda, Hőserdőpuszta, Szelespuszta. A kozSajószentkirály. Hoross-kastélv. A Visszatért Felvidék Adattára. - 65 -