A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 440. Péder. A XIII. századtól kezdve a Buckh-nembeli Péderyek birtoka, míg a XVI. században már a Reeghy-család kezén találjuk. A török alatt teljesen megsemmisült s csak jóval később települt újra. A község területe 1960 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 420. Pelsőc. Pulsuti alakban írják az első pápai tizedjegyzékek a község nevét. A helységet még a honfoglalás után alapította az ősi Bors-nemzetség. A Bebek-család is már 1212-ben bírja a községet, mint IV. Béla adományát. Bebekék új várat építettek a községben. 1328-ban Bebek Domokos városi szabadalmakat is kap itt Róbert Korolytól. 1408-ból származik Bebek László síremléke, mely a helybeli református templomban épen megmaradt. Róbert Károlytól hetivásár-engedélyt is kapott Pelsőc. Házasság révén később a Perényi-család jut a község birtokába, majd a Rákócziak gyakorolják rajta a földesúri jogokat. Idők folyamán a helység erős versenytársa volt a többi megyei székhelyeknek. Ecélból 1716-ban megyeházát építenek a községben. I. Ferdinánd idejében a vár a pelsőczi Szeremley-család birtokában volt, melyet ekkor a végvárak között soroltak fel. 1788-ban ismét a vásártartó városok rangjára emelkedett. Pelsőc közelében több virágzó község létezett, így Hermanháza, amelyről 1427-ben történik említés, Géczpataka és Chirk, amelyek szintén ezidőtájt szerepelnek a Bebekcsalád birtokai közt. A pelsőci vár majdnem teljesen elpusztult, temploma azonban, mely az Árpádok idejéből származik, ma is fennáll. A község területe 10.803 kat hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3132. Külterületi lakott helyei: Alsótelep, Cigány-kolónia, Mészgyár, Nagyhegy, Óhámori Acélmű, Rimamurányi-telep, Ujhámor, Veczki-papírgyár. Pelsőcardó. Pelsőccel együtt Erdő néven IV. Béla ezt a helységet is a Bebek-családnak adományozta. 1362ben Ordónak és Pelsewczordónak írja egy oklevél, 1427-ben pedig Ardó néven ismeretes, mint elég jelentős kisközség. Az Uza-család bírta egy részét 1690-ben, későbbi idők során a Thököly-, a Nyáry-, majd az Andrássy-, Fáy-, Széky-, Ragályi- és Czékus-családok voltak az urai. 1809-ig Hámos Józsefnek volt zálogjoga a birtokra, amelyet Pletrich Imre földbirtokos visszakapott. 1817-ben az Andrássyak vétel útján megszerzik a birtokot, 1788-ban épült a községi ág. ev. templom. A község területe 1958 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 332. Pénteksúr. A hat Súr község egyike. Elsőnek 1481-ből merül fel Pyntekswr alakban a gellei érsekség tulajdonában. Később királyi birtok, majd a Pálffy grófoké. A község területe 539 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 204. Perbenyik. Legrégibb birtokosának a XV. század elejéig a Tárkányiakat találjuk, de a Perényi- és az Agárdycsaládnak is van itt nemesi birtoka. Később a Vassayak, Vékeyek, Paczothok bírják, majd a Sarkantyús, Gombos, Herczeg, Sennyey, Dőry családé. Az összeomlás előtt a Mailáth grófoknak volt itt nagyobb uradalma. A község területe 2141 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1206. Magyar lakossága a csehek alatt sok zaklatást állott ki. Perbete. Egy 1297-ből származó oklevél mint az esztergomi érsekség birtokát említi s mint ilyen szerepel az 1918-as összeomláskor is. A XIV. század elején Csák Máté zsoldosai, majd később a törökök feldúlták. 1337ben villa Perbete alakban szerepel. A török kitakarodása után, 1552-ben, mindössze csak tíz lakóházat leltek a községben a királyi összeírok. Az érsekség újra telepítette. Csák Máté idején vára is volt, Mihály vára néven, amit a hasonló nevű domb elnevezése máig is fenntartott. Legutolsó írott bizonyítékát a vár létezésének 1487-ben találjuk, de attól fogva elenyészett. Egy 1499-iki okirat feljegyzést tesz ősi templomáról is, de ez a török idején elpusztult s csak herceg Esterházy Imre érsek építtette újra az érseki vár romjaiból 1733 körül. Ezt a templomot 1763-ban földrengés döntötte romokba. Mostani templomát 1766-ban emeltette a kincstár. Mint egyházi feljegyzések tanúsítják, a községi erdőben jámbor remeték éltek. Ezek utolsója, Sebők Pál, 1762-ben elhunyván, a remetelak fölé a hivők csinos kápolnát húzattak. Csodák-csodájára, az 1763-iki földrengés teljesen megkímélte a kápolnát, miért is Ordódy György környéki földbirtokos igen értékes kegyszereket ajándékozott a kápolnának. A község református temploma 1750 körül épült. A községhez tartozik még Perbete-puszta is. A község területe 7500 kat. hold és lakóinak száma a visszacsatoláskor 4064, vallás szerint ezek kétharmada róm. kath., egyharmada ref. és 20 izr. család él még a községben. Pered. Állítólag ősi kún telep. 1138-ban Beregheg, 1211-ben Beruczegu, 1214-ben Brugscug, 1223-ban Beregsceg alakban szerepel. 1553 ban az esztergomi érsekség, 1647-ben a nagyszombati jezsuiták, 1787-ben a kincstár, majd a XIX. század elejétől a pesti tudományegyetem a legnagyobb birtokosa. A szabadságharc idején, 1849 június 20—21-én heves csata színhelye. A becsapódó ágyúlövedékek a községet felgyújtották és az porig égett. A csata emlékére a község határában honvédemléket emeltek. Többször árvíz és tűz pusztította. A csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt magyar lakossága igen sokat szenvedett. A község területe 3960 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 4347. Perény. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bélatanya, Gombospuszta. A község területe 5019 kat. hold, lélekszáma a visszacsalotáskor 1376. Pereszlény. Már a népvándorlás korában települt hely, mint ezt a határában feltárt gazdag leletanyag bizonyítja. Első okleveles említése 1156ban történik. Villa Perezlen alakban egy 1434-ben kelt határjáró levél említi. A mult század elején a gróf Esterházy- és a Forgách-családok birtokában találjuk, majd gróf Breuner Ágoston következik legjelentősebb birtokosai sorában. A község területe 1800 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 628, túlnyomóan r. kath. Perjése. 1336-ból származó feljegyzés említi először a községet Peryese alakban. Ekkor Balog várához tartozott. Későbben is ezzel a várral együtt cserélt gazdát. A világháború előtt a Coburg hercegi család volt a község földesura. 1838-ban építették ág. ev. templomát. A község területe 2009 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3,38. Periász. A jolsvai várbirtok tagja volt a község 1435 óta és a várral együtt váltakozott a szerencséje. 1786ban a Koháry-család volt a földesura, később a Coburg hercegi örökösök. Egyidőben szláv néven Prichraznane - 62 -