A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

alakban is szerepel. Ag. er. templomát 1798-ban építették. A község területe 791 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 200. Ferse. Elsőnek 1439-ben Perseháza néven említi egy oklevél. A török kiűzetése után (1598) Szentmariay György szerezte meg. Később füleki várbirtok, majd 1770-ben Koháry István gróf kezén jegyzik fel. Később íz Almássy-családnak is van itt birtoka. Az összeomlás előtt Coburg-Góthai Fülöp hercegnek volt itt uradalma. A község területe 1823 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 263. Pinc. Első említése 1439-ben történik s ez időben az Eszlári Jonhoscsalád jószága. Később Pinczy Péter és Melegh Ferenc a földesura, majd a török kitakarodása után Károlyi Ferenc szerezte meg. Későbbi földesurak még itt a Lossonczy-, Szalontay-, Károlyi-családok. Az összeomlás előtt bellusi Baross János dr. egyetemi tanár volt legnagyobb birtokosa. A XIX. században kétszer is tűz pusztította. A szabadságharcban sokat szenvedett az átvonuló orosz hadaktól és 1918— 1938 között a cseh megszállás alatt is sanyarú sorsa volt. A község területe 2087 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 498. Pinkekarcsa. A tíz Karcsa község egyike. A XVII. század derekán merül fel neve elsőnek s ez időtől a vajkai érsekség birtoka, majd kisebb birtokokra osztódik. A cseh megszállás alatt határában cseh-morva telepeseknek osztottak ki földparcellákat. A község területe 241 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 204, ebből róm. kath. 194, ref. 10. Pódafa. Első írott nyoma 1455-ből való, mikor is V. László a PódaEtheieknek ajándékozza s a Póda-család kezén szerepel a XVIII. század végéig. Hozzátartozik Zöldfatelep. A község területe 405 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 264. Pólyi. A község területe 2312 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 707. Pósaháza. A község területe i654 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 829. Pózba. Első okleveles említését Róbert Károly királynak egy 1339-ben kibocsájtott iktatóparancsában találjuk, mely a községet a Balogh-család birtokaként tünteti fel. A XV. század végén és a következő század első évtizedeiben a Fűssyeket vallja urának a község, melyből később a Bencsikés Barlanghy-családok is részt bírnak. 1866-ban a község lángok martaléka lett. A község területe 1635 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 725. Pozsonyboldogfa. Azelőtt Boldogfa, korábban pedig Boldogasszonyfalva, németes alakjában Frauendorf, szlovákos alakjában Matka Bözsi. A szájhagyomány szerint a község helyén hajdan erdőség volt s ebben az erdőben II. Endre leánya, Erzsébet királyleány kápolnát emeltetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. A kápolna idővel híres búcsújáró hely lett. A mai templom szentélye valóban kápolnaszerü és ősrégi, míg előrésze a XIV. századból való. Könnyen lehet, hogy az ősi kápolnát beépítették a későbbi tágasabb templomba. A XVI. század derekán az óbudai apácákat jegyezték fel itt birtokban, idővel az Esterházy grófoké, majd kincstári birtok s pár évtizede a Zichy grófok kezére került. A község területe 782 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 449. Pozsonycsákány. Azelőtt Csákány. Régi oklevelek a XIII. század derekáról mint a pilisi apátság jószágát említik. A pápai tizedszedők Chaquana alakban jegyezték fel. Az 1553. adó összeíráskor a győri püspökség birtokában volt. Később a zirci apátság kezére kerül s a XVI. század végén morvákat telepítenek a községbe. Ösi temploma a török alatt megsemmisült. A községben mezőgazdasági szeszgyár van. A község területe 2300 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 488, ebből róm. kath. 484, ev. 4. Pozsonyeperjes. Azelőtt Eperjes. Írott nyoma elsőnek csak az 1553. évi adóösszeírás jegyzékeiből merül fel s az időben Báthory András birtoka. Egy század múltán a Thurzó-család a földesura, később az Esterházy grófok szerzik meg. Templomát 1750-ben szentelték fel. Hozzátartozik Újmajor. A község területe 2818 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1288. A csehek erőszakos uralma alatt sokat szenvedtek az itteni magyarok. Pozsonyvezekény. Azelőtt Vezekény A pápai tizedszedők Vesequenh alakban jegyezték fel. A XVI. században Báthori András és a Domini de Borostyánkő bírták, majd egy évszázad múltán a Thurzó-család a földesura. Később az Esterházy grófoké lett. 1678-ban pestis tizedelte meg lakóit. Kath. temploma 1778-ban épült. A község területe 2240 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1341. Pusztafödémes elszakított kë/ség Magyardiószeghez csatolva. R Rad. Okleveles nyoma elsőnek 1419-ből merül fel, mikor is az Imreghiek kapják a királytól. 1458-ban a Pálócziak, 1478-ban a Czékeyek, majd a későbbi időkben a Gerendyek, Eödönffyek, Bánffak, Radiak, Vékeyek, Melithek, Forgáchok, Ghillányiak, Péchyek, Berzeviczyek, Soósok, Pintérek, Somsichok és Menczerek az itteni birtokosok, Egykoron minorita kolostora volt, de ma már romokban hever. Római kat. temploma 1822-ben épült. Hozzátartozik Körtvélyes. A község területe 1267 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 541. Radvánc. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Gerény vasúllelep. A község területe 467 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 5304. Rafajnafalu. Legrégibb nyomát a XVII. század derekáról találjuk s ez időben munkácsi várbirtok. A kuruc dicsőség elmúlásával lakossága túlnyomórészt a református hitre tért át. Hozátartozik: Gábortanya. A község területe 1806 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 837, ebből r. k. 5, ref. 783, ev. 7, gör. kat. 12, izr. 30. Ragyolc. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Abroncspuszla, Bükkrétpuszta, Csőrepuszta, Édespatakpuszta, Györkvölgypuszta, Kismalom, Kismedvés, Macskalyuk, Mizsore, Monoszapuszta, Rónapataka, Sátoros-