A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Géressyek birtokolják, az 1598-iki adóösszeírók azonban a Czobor-, Barkóczy-, Agárdy-, Horváth-, Pethő-, Vinnay-, Gálffy- és Soós-család kezén jegyzik fel. A XVII—XIX. századbeli birtokosai a Sennyey, Jászay, Perényi, Kállay, Csernyey, Hajdú, Magyar, Domby, Laszkay, Nagyszegi, Győry, Pap, Alvinczy nemesek, az újabb időkben pedig a Sennyey-, Szirmay-, Szerdahelyi-, Szent-Mihály-, Zmeskál-, Szataky-, Buday-, Malonyay-, Tiszta-, Nemessányi-, Széles-, Mészáros-, Löcherer-, Bárczy-, Bérezik- és Szemerecsalád. A református templom 1765ben épült. Hozzátartozik Cigánytanya, Dinertanya, Kőtörőtelep, Újtelep. A község magyarsága a csehek húszesztendős erőszakos uralma alatt sokat szenvedett. A község területe 3168 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1408. Nagygut. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Erdészlak, Feketevíztelep, Rafajnamajor, Rafajnatelep. A község területe 4344 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2722. Nagyida. Okleveles első említését 1397-ben találjuk s ezidőben Chyrke Péter birtoka. Az 1427-iki adóösszeírás során 91 portát, 1715-ben csak 7 portát találtak itt. A XV. század elején Debrő István jószága. Debrő hűtlenségbe esvén, Zsigmond király javait elkobozta és Nagyidát 1411-ben Perényi Péternek adta 23 más községgel egyetemben. 1451-ben Modrár Pál a várkapitány. Zápolya János király hadai 1536-ban elfoglalták. 1556-ban Perényi Ferenc várúr Zápolya János özvegyéhez, Izabella királynéhoz pártolt, miér tis I. Ferdinánd Puchaim vezetésével hadat küldött ellene. Hoszszabb ostrom után Perényi a vár feladására kényszerült. Puchaim Perényit elfogatta, a várat pedig leromboltatta. Nem is épült fel többé. A kuruc idők alatt majdnem teljesen megsemmisült. Rákóczi fejedelem leveretése után a Csáky grófok szerezték meg. A csehek alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Cigánytábor, Dobogókőpuszta, Ferenctanya, Gyulatanya. A község területe 7234 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2298. Nagykálna. Először a nyitrai káptalannak egy 1306-ban kelt bizonyságlevelében szerepel. A Kálnayak ősi családi birtoka. 1494-ben Kiskálna is Kálnay László barsi főispán birtokai között szerepel. A török hódoltság iít is csak pusztulást hagyott maga után A szatmári békekötés után a Hunyadycsalád birtokába kerül. Legkiemelkedőbb történelmi eseményét az 1848-as szabadságharcban élte át a község, amikor a nagysallói ütközetbe vonuló honédsereg itt vert hidat a Garamon. Hozzátartozik Cigánytábor és Levatichpuszta. A község területe 2136 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1168. Nagykapos. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cigánytelep. A község területe 4739 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2722. Nagykázmér. A Kázméry-nemzetség törzsfészke a XIV. század végéig. Az 1598-iki összeírok a Kázméry-, Balogh-, Vékey- és Ladmóczy-család kezén jegyzik fel, majd későbbi birtokos itt még a Beöthy-, Kazinczy-, Szemere-, Ecsedy-, Paizsoss-, Pandák-, Fiizy-, Keresztessy-család, az összeomlás előtti időkben pedig a Török, majd a Berchtold grófok. Egykoron vára is volt, de nyomtalanul elenyészett. Az ősi kath. templom romjai azonban még láthatók. 1663-ban pestis, 1813-ban kolera tizedelte lakóit. A községben mezőgazdasági szeszgyár van. A község területe 1269 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 600, ebből róm. kath. 386, ref. 30, ev. 13, gör. kath. 160, izr. 11. Nagykeszi. Elsőnek 1234-ből említik Kezű néven. 1268-ban két Kezű is szerepel. 1272-ben Kis-Keszüről történik említés, 1352-ben pedig Felkeszeu-ról. 1501-ben Kiskeszi Ravaszkeszi néven bukkan fel. Hajdani birtokos itt a donációs birtokon a Chepán fia Pál és Vothk fia Bodon. Ravaszkeszi a XVI. század elején Báthory István nádor birtoka. Későbbi birtokosok itt a Csuzy-, Kolos-, Désy-, Thury-familiák. A török mindkét közveszprémi főispán és Rába Balázs föl desurak alatt újranépesült. Ujabb korban az Esterházyak, majd a Szapáryak a földesurak, de nagyobb birtokkal bírt itt a pannonhalmi apátság ;s. Hozzátartozik Borsósmajor, Dérhídjamajor, Érsekiéi, Göghtanya, Kiskeszitelep, Kopócstanya, Maglya, Szénástanya. A község területe 3771 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1048. Nagykövesd. Hajdani erős várának keletkezési idejére nézve nem maradt fenn adat. Egyesek szerint 1040-ben már fennállott, mások szerint 1247ben építették, de van olyan vélemény is, hogy 1280 körül épült. A vár építőjét és kezdeti urát sem ismerjük és e tekintetben is eltérők a vélemények. Kétségtelen, hogy a vár a XIV. század elején már állott s Kuezd, Kuuesdi, Csusd, Knestd, Kuestd alakban szerepelt. Legrégibb urának a Ratholdnemzetségből való Lóránt mestert tartják, ki pártot ütött IV. László ellen, miért is a király hadat küldött ellene s a harcban maga Lóránt is elesett s a várat Mic bán kapta a királytól, majd ennek ivadékai a Soósés Szerdahelyi-nemzetségek birtokolták. E két család másfélévszázadon át fegyverrel vitatta egymás jogát a várhoz s hol az egyik, hol a másik családot uralta. A XV. század közepe táján Giskra cseh zsoldosai uraskodtak benne, míg Mátyás király 1459ben kiverte innen őket. A XVI. század elején ismét a Szerdahelyiek kezén találjuk, de rövidesen a Literáthiak kapják. 1526-ban Szerdahelyi Lászlóé. 1556-ban Izabella királyné számára hódoltatja meg Némethy Ferenc, de 1558-ban a császáriak visszavívják. Az ellenkirályok viszályának elcsitulása után ismét a rokoni viszály dúl felette, egyrészt a Szerdahelyi és Soós, másrészt mindkét család és Bocskay Gergely között, ki fegyverrel szerezte meg itt a váruraságot. Ez időkben kél ízben a Serédyek a várurak. A XVII. század elején ismét a Bocskayak birtokolják, de Mic bán ivadékai nem nyugosznak s váltig pereskednek a vár tulajdonjogáért. Csak a század derekán lanyhul a testvérharc és Soós György ül birtokba, ki azonban belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, miért is megfosztják javaitól s míg ő maga Lengyelországba menekül, a várat az államkincstár magának foglalja le, de egy év multán, 1673-ban a császáriak aláaknázzák és felrobbantják s ezzel a kövesdi vár megszűnt történelmi szere— 54 —