A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

ván a Hunt—Pázmán nemzetségnek adományozta. IV. Béla 1213-ban Techa nevű zsidónak juttatta, de még ez évben visszakerült előző birtokosa, Simon nemes tulajdonába. Ez időben önálló község. Zsigmond király 1388ban Kanizsai érseknek ajándékozta s meg is maradt az érsekség birtokában egészen napjainkig. Az itt levő Urkutja a szájhagyomány szerint még Szent István idejéből származik. Hozzátartozik még Csenecei erdészlak, Kengyeles, Kismuzsla, Kismuzslai-telep, Gátőrház, Muzslai szőllőhegy, Papmajor, Szentgyörgyhalma. A község területe 9054 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3097. Sokat szenvedett Prága elnyomása alatt. N Nádszeg. Egykori neve Nagyszeg volt. Legrégibb birtokosának az Esterházyakat tudjuk, akik 1647-ben már földesurak voltak itt. Kétségtelen, hogy már a török idők előtt lakott hely volt, de azután a csatározások alatt megsemmisült és újból kellett népesíteni. A szabadságharc idején határában ütközet volt. 1903-ban árvíz sújtotta. A magyar lakosság keményen ellenállott a csehek elnyomó kormányzatának és híven kitartott a magyar állameszme mellett. Hozzátartozik Porbokapuszta. A község területe 3983 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3293. Nagybári. A XIV. században Bári alakban királyi, majd újhelyi várbirtok. írott nyomára elsőnek 1419-ből találni, mikor is a Lónyayakat iktatják itt birtokba. Még a XV. században birtokos itt a Hollóházi-, Pesthi-, Kállai-, Leszteméri- és Vitéz-, a XVI. században a Bay-, Teöreös-, Lónyay-, Varasdy-, Bogdányi-, a XVII—XIX. században a Bocskay-, Bonis-, Veres-, Kazinczy-család, valamint a Dessewffy és Aspremont grófok. 1663-ban pestis pusztított a községben. A község területe 495 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 422. Nagybégány. A községhez tartozó külterületi lakott hleyek: Bodákytanya, Galgóczytanya, Gorondi kerülőház, Istvántanya Szőllőpásztorlak. A község területe 3293 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1430. Nagybereg. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Akol, Bikk, rülőház, Lebuj. A közég területe 9283 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2518. Nagybodak. 1455-ből maradt fenn első irott nyoma s ez időben a vitéz Temeskőzi Bálint pozsonyi várkapitány a földesura. 1553-ban királyi birtok. Később az Amadé, majd a Pálffy grófok kezére kerül s Pálffy József grófnak ma is 500 holdas erdeje van a község határában. Hozzátartozik Királyréterdő. A község területe 3421 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 675, ebből róm. kat. 670, izr. 5. Nagyborsa. Azelőtt Borsa. A Borsai nemzetség ősi fészke. E családot már 1256-ban birtokban találjuk itt, maid 1343-ban László fia Egyed, Bertalan fia Pál, Márk fia Anda és Máthé lia Péter osztoznak rajta. 1470-ből Alszeg-Borsa alakban fordul elő, majd 1471-ben Közép-Borsáról, 1547-ben Dedig Felső-Borsáról is történik említés. Később ez az elkülönülés megszűnt. Mátyás király a Borsaiak birtokát a Vízközi- és Hegyi-familiáknak adományozza. A XVI. század elején birtokot szerez itt a Szüllő-, majd a Csorba-, Lukács- és Pethő-család. A község területe 1015 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 312. Nagyborzsova. A község területe 2115 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1071. Nagybudafa. A XIII. században pozsonyi várbirtok, majd 1290-ben lakói nemesi kiváltságokat s földbirtokokat nyernek. Az újabb időktől a Vermescsaládnak van itt a legnagyobb nemesi birtoka. A község területe 342 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 186, valamennyi róm. kat. vallású. Nagycélény. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Primásmajor. A község területe 2931 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1952. Nagycsalomja. 1244-ben Szügyi de Zind Obick fia, Miklós a helység, illetve a határ egyrészének földesura. Ekkor a helység Ighazas-Cualamia néven szerepel. Ezidőtájt épült templomának romjai még ma is láthatók. A XIII. század végén Chalamya írásalakban szerepelteti nevét egy oklevél, majd a pápai tizedszedő-jegvzékekben Salonua és Salomia alakban említik. A XV. században a királynék birtoka. A XVIII. század eleje óta a Majthényi-, Ráday-, gróf Teleki-, gróf Vay-, báró Majthényi-, Gáspár-, Méhes- és Bolgár-családokat találjuk a helység birtokában. A községhez tartozik Kapaszmajor. A község területe 1722 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 756. Nagydaróc. Keletkezésének ideje ismeretlen. Állítólag már a XIV. század elején, ahogy a szájhagyomány tartja, Csák Máté kezén volt, majd a Daróczy-család birtokolta. Elsőnek az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk nevével. Későbbi birtoko sok még itt a Pinczy-, Nagy-, Török-, Kovács-, gróf Koháry-, Jaan- és Vattay-családok. Az összeomlás előtt Coburg-Góthai Fülöp hercegnek és Horkovics Gyulának volt itt uradalma. A község területe 2909 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 803. Nagydobronv. A község területe 7034 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3978. Nagyfödémes. Az Árpádok alatt a pozsonyi vár tartozéka. Egyházi feljegyzésekben Fedemus alakban szerepel. A XV. század közepén Temeskőzi Bálint pozsonyi várkapitány bírja. I. Miksa német hadai többször megsanyargatták. A XVI. század elején Németfedemes alakban írják. A török alatt jórészt elpusztult. Az 1553. évi adóösszeírók a király jószágai sorában említik, de pár év multán már Németfödemes alias Ofödemes alakban a Vass- és Földes-család birtokolja. Idővel a Pálffy grófok szerzik meg s egészen az összeomlásig itt nagyobb uradalmuk volt. 1862-ben árvíz, 1865-ben tűzvész és 1866-ban kolera pusztított a községben. Régi templomát 1619-ben újjáépítették, de a tornyot csak 1710-ben húzták rá. Magyar lakossága a cseh elnyomás következtében sokat szenvedett. Hozzátartozik Disznóvártelep, Hajmáspuszta, Lencsehelypuszta, Szögénypuszta. A község területe 7274 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3507. Nagygejőc. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Gorond, Kendemajor. A község területe 2673 kat. hold, lélekszámi a visszacsatoláskor 1073. Nagygéres. A XIII. századból jegyezték fel elsőnek Gerus alakban. IV. Béla Péter comes örököseinek ado mányozta. A XIV. században István bán fiai elcserélik az Imreghiekkel, de 1436-ban Zsigmond király Péter és Jakab mesternek adja. A XV. században még a Csebyek, Czékeyek, Soósok, - 53 -