A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

a község birtokosai. A község területe 1274 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 424. Hontvarsány. Hont vármegye legrégibb kisközsége. A XIII. századtól egészen a XVIII. századig a Varsányiés Simonyi-családoké volt. A XV-ben Szendi vajda, a XVII. században a Horváth-családnak volt itt nagyobb birtoka. A XVIII. század elején a Jánokyak, a XIX. században a Majthényi- és Nyáry-családok a község földesurai. A község területe 1501 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 494. Horthyi'alva. Azelőtt Svoboda. 1927-ben Bodótanya, Csarondahát, Hosszúgorond, Bagolyszállás, Zemka, Lécestanya, Kabuja, Kapitánytanya. Kisbakos, Nagybakos, Rókafarok, Ujbátyú, Ujtanya egyesüléséből alakult önálló községgé. Területe 7194 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 868. Horváti. Hosszú századokig a Horváthy-család birtokolja. A község 1277-ben mint IV. László király adománya kerül a családalapító Horváthy Lóránt és Lörincz birtokába A község neve sokáig Horuathy alakban szerepel okleveleinkben. 1413-ban Jacobus de Horuathy nevével találkozunk a község földesurai sorában. A XVIII. században más családokkal osztozkodnak a Horváthyak a köz séghatár birtokában, nevezetesen a báró Hellenbach-, Földváry-, Disznóssy-, majd később a báró Majthényiés Ivánka-családokkal. A község kül területi lakott helyei: Annamajor, Gyurgyuktanya, Hidegvölgy, Kishor váti, Szarvaspuszta. A község területe 1404 kat. hold, lélekszáma a vissza csatoláskor 427, túlnyomóan r. kath Hülvény. A sallói érseki uradalom tartozéka volt s mint ilyen szinte kizárólagosan mindenkor a hercegprímás élvezte jövedelmeit. A szatmári békekötés után Helyvén és Hulvinka neveken is szerepel. Az 1848/49-iki szabadságharcban jutott először kiemel kedő szerephez. Itt gyülekezett és indult támadásra 1849. április 19-én a honvédsereg. A község területe 1362 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 388. Hömlöc. Csonka község, községi szervezettel. A határában feltárt leletek tanúsága szerint már a bronzkorban megült hely. Lélekszáma a viszszacsatoláskor 146. Hubó. Az ősrégi Hubay-család fészke ez a község, némelyek szerint maga Huba vezér alapította a helységet. A Hubay-, Szuhay- és a Kassacsaládok már a magyar történelem kezdetétől fogva lakják a vidéket sok más nemesi családdal együtt. A község területe 1978 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 373. Külterületi lakott helyei: Hubói puszta és Kisfácánosalja. Hull. A zsitvamenti községek között egyike a legrégibb településeknek. Már a kőkorszakban lakolt hely. A honfoglalás előtti időkben is népes település. A magyar történelem folyamán 1290-ben szerepel először, amikor egy bizonyságlevél Salamon de Hull birtokaként tünteti fel. A népes község a törökjárást is erősen megszenvedte. A szatmári békekötés után újjátelepült. Hozzátartozik Lagánypuszta. A község területe 2193 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 1265. Hviezdoslavov. A Csütörtök községhez tartozó Vörösmajorpusztát, Németsókpusztát, Annamajort és Erzsébetmajort a csehek felosztották: morvákat és cseheket telepítettek rajta s Hviezdoslavov néven új telepesközséget alapítottak. A magyar lakosság a csehek elnyomása alatt sokat szenvedett. A XVIII. században a terület a Serédy- és Amadé-családé, majd a Balassa grófok kezére kerül, majd meg az Apponyi grófok az urai s az összeomlás előtt Pálffy Móric grófnak és Wienerweiter Rezső bárónak volt itt birtoka. A község területe Csütörtök község területében, lélekszáma a visszacsatoláskor 110. I ldabukóc. Azelőtt Bukócz. Eredete és története ismeretlen. Hozzátartozik Cigánytelep. A község területe 1880 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 605. Illésháza. Okleveles első nyomát 1238-ból leljük. Ez időben Általútaljaföld néven szerepel s a Salamon nem beli Illésházy-család és az Eszterházyak eleinek, a Szerhásyaknak ősi fészke. Az Illésházyak itteni ősi várkastélyát I. Rudolf 1620-ban leromboltatta. A XIX. században fiúágon kihalt Illésházy grófok itteni birtokát is a rokon Batthyánv-család örökölte, — 35 — majd házasság révén a Pálffy grófok tulajdonába kerül. Hozzátartozik Bar tusz, Borjas, Fehérág, Kisszigetmajor. A község területe 2110 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 660. Imely. ősrégi települőhely. A határában talált kelta leletek bizonyítják, hogy itt már a honfoglaló magyarság előtt is népes telep volt. A honfoglalás harmadik százada óta, közel hétszáz esztendőn át háborítatlanul az esztergomi érsekség uradalma. A XIII. század végén tűnik fel elsőnek neve Inő alakban, de egy, a XV század elejéről származó oklevél már Eme néven említi. Néhány évtized múltán a község neve Imee-re fejlődik s már megközelíti mai alakját. Tekintve, hogy a Nyitra völgyének aránylag fontos hadászati helyén fekszik, mindenkor a hadak útjában ál lott és emiatt sokat szenvedett. A török időkben teljesen elpusztult s az új telepesek szlovákok voltak, de ezek maradékai a környező ingoványokból visszatérő menekült magyarság hatása alatt rövidesen elmagyarosodtak. Emiatt a húszesztendős cseh uralom alatt elnyomásban részesült. Az 1500-as években mindössze egy halász lakott a mai Imely délkeleti táján s alig pár száz volt a lakosok száma 1800-ig, amióta is állandóan növekszik. A községhez tartozik Betyárpuszta. Cigánykunyhó és Gátőrház. Imely területe 3850 kat. hold, lakóinak száma a visszacsatoláskor 1903. vallás szerint: róm. kalh. 1550. ref. 340, izr. 13. Imreg. Már az őskorban lakott hely, amit a határában feltárt kőkorszakbeli leletek is bizonyítanak. Okleveles nyomát elsőnek 1419-ből leljük a Kaplony-nemzetségbeli Imreghiek birtokában. A XV.—XVI. század ban birtokos nemes itt még a Cseke-, Palóczy-, Czékey-, Eödönffy-, Dobó-, Gerendi-, Tárczay-, Soós-, Ráskay , Ilosvay-, Vinnay-család, majd a következő századokban a Bodo-, Szirmay-, Jászay-, Kapy-, Aspremont-, Barkóczy-, Kazinczy-, Bessenyey-, Szik szay-, Püspöky- és Butler-család, míg az összeomlás előtt a Weinberger-örökösöknek volt itt nagyobb birtoka. A Bodó-család várkastélyt építtetett a községben. A közeli hegytetőn a minoriták klastroma és temploma áll. . Egy időben Imbreg alakban is szerepelt. Hozzátartozik Aratonypusztu, Biinyőpuszta, Csákvapuszta. A község területe 1373 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 694. Inam. Egyháza a XIII. században már fennállott, földesurait azonban csak a XVI. század eleje óla tartják 3*