A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

számon okleveleink. Első ismert birtokosa Radnóti György, aki Wer bőczy Istvánnal kötött örökösödési szerződése révén jutott a község birtokába. Radnóti György magvaszakadtával 1515-ben Werbőczy Istvánnak juttatja a helységet Ulászló király kegye, majd Werbőczy fiúsított leányára száll a biriok, hogy végül az esztergomi káptalan javadalmai közé kerüljön mint a Werbőczy-lány adománya. 1539-ben János király jóvoltából az Inámi előnévvel ismert Bolgár-család is részt kap a község halárából. A község területe 1268 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 584, túlnyomóan róm. kath. Ipolybalog. 1232-ben — ekkor még Bolug-nak nevezték — II. Endre zólyomi uradalmához csatolta. A XIV. században a Balogliy-család birtoka. Nevezetessége, hogy a Róbert Károly és Vencel közötti viszálykodás idején templomában őrizték a Szent Koronát. Az utóbbi századokban a Szentkirályi- és Huszár-család volt Ipolybalog földesura. A község területe 1451 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 743. Ipolybél. Ipolymenti kisközség. Szomorú nevezetessége, hogy 1821-ben teljesen leégett. Első birtokosa — akire vonatkozólag feljegyzések maradtak ránk — Rudnav Judith, aki a XVII. században birtokolja a községet. A XVIII. században a Lipthay-, Madocsányi- és a Dvonokovits-családok uralták. Üjabbkori birtokosok: Szentivány Péter, Majthényi Ágost, Bossányi Péter, Rakovszky Aladár, Tergina Béla, Ocker Ferenc, Szabadhegyi Géza, Rakovszky Béla és Simonyi Ilona. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bossánvimajor, Csécsimajor, Kádekmajor, Rozmaringmajor, Simonyipuszta, Terginyamajor. A község területe 1976 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 548. Ipolyfödcmes. Keletkezését a XIII. század elejére teszik. Első földesura valószínűleg a Hunt-nemzetségbö

1 származó Jákó volt, aki a Födéniesicsalád őse. Ezidőtájt Fedemus alakban írják okleveleink a község nevét. 1482-ben a község per középpontjába kerül: Jákóffi István, Lithvai Horváth Péter és Horváth Dömjén leányai perlekedtek a község birtokáért. A török hódoltság itt is mélyreható változásokat idézett elő, olyannyira, hogy a helység, amely eddig Palást mellett feküdt, a martalóc török csapatok fosztogatásai és sarcolgatásai elöl mai, védettebb ielyére települt át. A XVIII. század derekán a Szmrecsányiak a község földesurai, majd a Ipolybalog. Róni. kath. templom. Coburg hercegek, a Terstyánszky-, Lipthay-, Jankovich-, Eichelberg- és a gróf Crouy-családok következtek sorra. Századunk elején gróf Somsich Ödön és a Coburg-család a helység jelentősebb birtokosai. A községhez tartozik Rajpuszta. A község területe 2725 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 679, túlnyomóan r. kath. Ipolygalsa. Az 1332—1337-ből fennmaradt pápai tizedjegyzék Aqualsa alakban őrizte meg nevét. Ez időben a Lossonezyak kezén szerepel. Későbbi birtokosok voltak még itt a Rakoczayak-, Galsayak-, Varbókyak-, a gróf Koháry-család s az összeomlás előtt Coburg-Góthai Fülöp hercegnek volt itt nagyobb birtoka. A község területe 1802 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 632. Ipolyharaszti. Kisközség az Ipoly völgyében. Haraszti IV. Béla 1244-iki adománylevelében szerepel először, amely a községet, mint a koarszegi várbirtok határát említi. A XVIII. században a Gyürkyeké Haraszti, a XIX. században báró Majthényi Lászlóé és a Zichy-családé. A község területe 704 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 226. Ipolyhídvég. Tartozékai: Gyürkiés Prímási-puszta. A XIII. században a Iiunt-Pázmán-nemzetség birtoka. A XIV. század végéig Ilont vármegye közgyűléseinek a helye. 1438-ban Albert király Pálóczi György érseknek adományozza Hídvéget, akinek halálával az esztergomi érsekségre száll a község. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Hídvégi puszta. A község területe 2403 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 948. Ipolykér. Okleveles említését elsőnek 1327-ben találjuk. A XV. században két Kér nevű helységről, NagyKér és Kis-Kér községről történik feljegyzés, az előbbi pedig előfordul még Ipoly vagy Puszta-Nagy-Kér alakban is. Nagy-Kér a Toldi-család, Kis-Kér pedig a Kéry-család birtoka volt. A törökvilág előtt feljegyezték még, mint egykori birtokosokat: Sörény i Péter, Luka János, Kéry László, Madách Miklós és Horváth Ferenc nevét. A török eltakarodása után mindkét Kér a Kéry-család kezén egyesült. Az úrbéri rendezés óta nagyobb birtokosa nincs. A község területe 1564 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 457. Ipolykeszi. Első okleveles említése 1248-ból származik, amikor is IV. Béla király István ötvösmesternek juttat itt birtokot. Ezidőtájt Kezd és Készén alakban szerepel a község neve. Néhány évvel később egy birtokcserével kapcsolatban szerepel a község. Keszi alakban 1256-ban egy határ járó levében találkozunk nevével, de nem bizonyos, hogy Ipolykesziről van szó. A XIV. század közepén Kezyw írásalakban említi egy oklevél és földesurának Bogodot teszi meg. Később a Luka-, Farkas-, gróf Ráday- és a Boros-családok következnek birtokosai sorában, majd a Bory-, Berzsenyi-, Laszkáry-, Luby-, báró Stummer- és a Terstyánszky-családokat vallja sorra uraiul. A község területe 1006 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 461. Ipolykiskeszi. Egyike a/ ország legrégebben települt községeinek. Már a pogány magyarok idején szerepel játszik. Pogányvár nevű dűlője a hagyomány szerint a pogánysághoz ragaszkodó magyarok mentsvára volt; ide, magas földhányás mögé vonultak vissza a térítők elől. 1248-ban István ötvösmester nyeri adományként a királynak tett szolgálataiért. 1439-ben Kezew írásalakban találkozunk a község nevével. A helység egészen napjainkig az esztergomi káptalan birtoka. Hozzátartozik Káptalanmajor. A község területe 1463 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 668. Ipolynagyfalu. A XVIII. században a Lipthay-család birtokolja a falut. Azonkívül nagyobb kiterjedésű jószágai vannak itt a Tersztyánszkyaknak és gróf Somsichéknak. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Csillagpuszta, Messzelátópuszta. A község területe 1602 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 467. Ipolynyék. A Nyék-nemzetség ősi birtoka. Dézsmáját 1156 óta Márton érsek jóvoltából az esztergomi káptalan - 36 -