A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Eszeny. A határában feltárt leletek tanúsága szerint már a történelem­előtti korszakokban is népes település színhelye. A honfoglaló magyarok is azonnal szállást vernek itt és bizto­sítják így a település folytonosságát, mely csak az 1631-ben dúló pestisjár­vány, majd a kuruc háborúk alatt szenved erősebben. A széleshatárú község a szatmári békekötés után új fejlődésnek indul, hogy azontúl csak kisebb tüzek vessék vissza központo­sodó tömörülésében. A községhez tar­tozó külterületi lakott helyek: Bezdé­ditanya, Cigánytelep, Esztnyi zsilip, Forgáchtanya, Gazerdő, Horváthtanya, Jármytanya, Kápolnatanya, Kiseszeny, Kövesút, Macskarév, Nagytanya, Reis­manntanya, Szalánczytanya, Szernye­hát, Űjvárostanya. A község területe 8499 kat. hold, lélekszáma a vissza­csatoláskor 2682. Eszkáros. Azelőtt Szkaros. Okleve­les első említését 1270-ből találjuk, mikor is V. István a községet Endre fiai Demeternek és Mihálynak ado­mányozza. A török alatt teljesen el­pusztul s csak később népesítették új­ra. Hozzátartozik Aranytortás, Veres­hegy. A község területe o421 kat. hold s lakóinak száma a vií szacsatoláskor 709. Etrekarcsa. Elsőnek IV. Béla ok­levele említi 1240-ből Ethuru alakban, de 1250-ben Ethre néven fordul elő egy nádori végzésben. Ez időkben po­zsonyi várbirtok, majd az Ethuruh nemzetség kapja. A XVIII. század vé­gén a Bartal-család szerzi meg s nap­jainkban is e családnak van itt na­gyobb birtoka. A cseh megszállás alatt cseh és morva telepeseket telepítettek a község határába. Hozzátartozik Do­bor-puszta. A község területe 703 kat. hold s lakóinak száma a visszacsato­láskor 292. Vallás szerint: róm. kat. 276, ref. 1, gör. kat. 1, izr. 1, egyéb 1. F Fajkürt. A régi följegyzésekben Kürth néven találjuk. Földesurai: a Litassy-, Ambró-, Kürthy-, Botka-, Gelléri-, Mátéffy-, Ruffi-, Bende-, Lé­vay- és az Abonyi-Csiba-családok. Ré­gebben érseki birtok volt. A vele szomszédos Kisfajkürt községet ma­gába olvasztotta. Egyike azon közsé­geknek, amelyek áldozatul estek Csák Máté 1311-iki dúlásának. A kuruc há­borúk sorsfordulatait is erősen meg­sínylette. Prága csehe&ítő politikájá­nak keményen ellenállt. A község­hez tartozó külterületi lakott helyek: Alsómajor, Foglármajor, Kisfajkürt­ê telep, Feresmajor. A község területe 3218 kat. hold, lélekszáma a vissza­csatoláskor 1070. Fakóvezekény. A XV. század kö­zepén szerepel először okleveleinkben, mint Sebastianu« Fakó de Legenye barsmegyei alispán birtoka (1449). A törökjárás itt is mindent feldúlt. A ké­sőbbi századokban a Várady-, Ordódy­és Kelecsényi-család birtokában talál­juk a községhatárt. A XVIII. század­ban tót alakban: Vozokány néven is említik okleveleink. A községhez tar­tozó külterületi lakott helyek: Dom­baymajor, Felsőórma, Zagánypuszta, Legyesmajor, Leveled, Ordódy-kastély, Szentjánoshegy. A község területe 3302 kat. hold, lélekszáma a visszacsatolás­kor 1094. Fancsika. Csonka község. Részei: Bohn-tanya, Csonkás, Dobostanya, Lencsurtanya, Lisszetanya, Ponczta­nya, Porondbánya, Weisztanya. Lé­lekszáma a visszacsatoláskor 519. Farnad. Okleveles említése elsőnek 1156-ban történik s ez időben az esz­tergomi káptalan tulajdona. 1283-ban István esztergomi bíborosérsek két unokaöccse, Vancse Tamás mester és Orbász pozsegai prépost birtokolja, majd csere útján Ladomér esztergomi érsek kezére kerül. Csák Máté marta­lócai többször sanyargatták. Nagy La­jos király 1342-ben Telegdi Csanád érseknek adományozza. 1338-ból emlí­tik itt birtokosként Farnadi Pétert is, de 1384-ben ismét az érsekségi uradal­mak sorában szerepel. A török világ­ban teljesen kipusztult. Plébániája 1295-ben már fennállott, iskoláját 1701-ben említik. Határában a szabad­ságharc idején honvédeink győzelmet arattak az osztrák felett. A községnek 1699-ből származó pecsétje van. A prágai elnyomásnak keményen ellen­állott s emiatt ugyancsak megsanyar­gatták. Hozzátartozik Ikladpuszta, Mácsépuszta, Perespuszta. A község területe 5691 kat. hold s lakóinak szá­ma a visszacsatoláskor 2318. Feketeardó. Legrégibb birtokosá­nak a XIII. század végéről Thyba fia Miklóst jegyezték fel, majd az Arday­családé közel két évszázadon át. Rö vid ideig a Rákócziaké, a kuruc idők után pedig a Barkóczy grófok szerez­ték meg. Magyar és ruszin lakossága mindvégig ellenállt a csehek törekvé­seinek és töretlenül megmaradt ma­gyar —, illetve nemzethűségében. Hozzátartozik: Ardói hegy, Eiglic­tanya. A község területe 4125 kat. hold s lakóinak száma a visszacsato­láskor 2128. Feketenjék. Azelőtt Nyék. Osi bir­tokosa Csák Máté volt, de az 1553-iki adóösszeíráskor felerészben Báthori Andrást jegyezték fel itt birtokban. A XVII. század közepén az Esterházyak kezére kerül s az összeomlás előtt is a gróf Esterházy-családnak volt itt a legnagyobb birtoka. A község pecsét­jének felirata: „Pagus Neik 1686." A község területe 2110 kat. hold s lakói­nak száma a visszacsatoláskor 1044. Feketepatak. Ezt a területet a Tu­hutum (Töhötöm) vezér törzse fog­lalta el s ennek egyik ága, a Farkas Igmánd-nemzetség ütött itt tanyát, azért, hogy a határvidéken, mely a hegyvidék lábánál húzódott, kivédje a kelet felől portyázó kún és bes­senyő támadásokat. A tatárdúlás alatt teljesen megsemmisült, majd a Guth Keled-nemzetségből származó Thyba fia Miklós nyerte adományként V. István királytól. A Guth Keled-nem­zetség a Szamos mentéről hozott ma­gyarokkal telepítette újra. A község területe 1416 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 709. Fél. Azelőtt Féli. írott nyomát el­sőnek egy 1240-ből fennmaradt nádori végzésben találjuk. 1381-ben a Feeli­család nevében merül fel. 1390-ben Fele alakban nyer említést. Az 1553-iki adóösszeíráskor a Serédy- és Mérey­család a földesura. Későbbi birtokosa a Kerekes-familia, majd éberhárdi várföld. A XVIII. században nagyrész­ben az Apponyi grófok szerzik meg, de birtokkal rendelkezett itt a Jesze­nák-, Csenkey- és Draskóczy-család ii. - 25 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom