A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Oklevél elsőnek 1271-ből említi, majd néhány évtizeddel később pápai tizedjegyzékekben is szerepel. 1663-ban pestis ötödöli meg a községet. A község területe 1771 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 521. Csata. Első okleveles nyoma a XV. század legelejéről (1405) származik: az esztergomi káptalan egyik oklevelében szerepel. Nem sokkal később páloskolostor is volt a községben, mely arról is nevezetes, hogy 1709-ben Rákóczi Ferenc parancsára a kuruc seregek itt vertek hidat a Garamon, amikor Károlyi Sándor seregének Ebeczky-hadosztálva Érsekújvárnak vonult. A hadihíd azonban nem sokáig állott, mert a labancok elpusztították. A községhez tartozik Újtelep. A község területe 3117 kat. hold, iélekszáma a visszacsatoláskor 2130. Csécs. A XIII. századtól a Buchk nembeli Pédery-család kezén találjuk. A XV. század elején már Debrő István a földesura. Hűtlensége miatt javait elkobozzák s csécsi birtokát is Zsigmond király Perényi Péternek adományozza. A török alatt elpusztult s csak később népesült újra. Hozzátartozik Szőllőske. A község területe 4263 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1057. Csécsénypatony. Egy 1294-ben kelt oklevélben találkozunk először nevével, annak kapcsán, hogy Joannes de Buk királyi vadászmester birtokot kap itt donációként. A kurucvilágban a labanc bosszú nagy tüzet okozott a faluban. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Rét. A község területe 1588 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 427. Cséfalva. Azelőtt Cséfa. A Cséfalvycsalád ősi fészke s a család birtoka a XV. századtól a XVIII. század elejéig. A község területe 365 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 168, valamennyi róm. kath. vallású. Cseke. Bars vármegye legrégibb települése. Cej néven már a Szent Benedek-rendi apátság 1075-iki alapítóoklevelében megtaláljuk. A tatárjárás korszakának egyik dokumentuma Csehkő néven említi. A XVII. században az esztergomi érsekséghez tartozik. Később a besztercebányai püspök a község földesura. Történelmi nevezetessége: 1863-ban itt tanyázott néhány napig Lotharingiai Károly hadserege. Történelmének legszomorúbb éve 1753, amikor tűzvész pusztította el az egész községet. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Csekeszőllőhegy. A község területe 1576 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1260. Csenke. Okleveles első említése 1240-ben Chekenel néven történik. Ez időben a Csenkey-család ősi fészke s ilyeténként szerepel egészen a XIX. század elejéig. A Csenkeyeken kívül birtoka volt még itt a gróf Zichy-, gróf Esterházy- és gróf Pálffy-családnak. A hozzátartozó Csörgepusztán a prágai kormány cseheket telepített. A község területe 868 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 357, vallás szerint: róm. kath. 350, ev. 4, izr. 3. Csenkeszfa. írott nyoma elsőnek 1300-ból bukkan fel s ez időben Jánoki Jakab gróf és fivére, Péter a földesura. A XVIII. század vége felé a Pócs-család bírja. A község területe 156 kat. hold s lakóinak száma a viszszacsatoláskor 119, vallás szerint róm. kath. 117, ref. 2. Csentőfa. Okleveles első említését 1466-ból találjuk, mikor is Chentefalwa alakban szerepel és a pozsonyi vár birtoka. 1553-ban az adóösszeírók már Csentőfalva néven jegyzik fel. Az elmúlt két évszázadban a Pálffy grófok uradalma. A község területe 313 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 65, valamennyi róm. kath. vallású. Csepe. Legrégibb írott nyomát a XIII. század végéről találjuk s ez időben a Farkas Igmánd nemzetség bírta. Nem sokkal később már a GuthKeled nemzetségből származott Thyba fia Miklós nyerte adományként V. István királytól, majd a Csepy-család kezére került. Századok óta legnagyobb birtokos itt a Farkas- és báró Fogarassy-család. A túlnyomóan gör. kath. vallású lakosság a cseh megszállás alatt is mindvégig megmaradt magyarhűségében s emiatt sok zaklatásnak volt kitéve. Hozzátartozik Cigánytábor, Csepei tanyák. A községben motoros malom van. Területe 2348 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1208. Csetfalva. A község területe 1726 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 541. Csicser. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cigánytelep. A község területe 4758 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1259. Csicsó. ösi magyar település, már 1172-ben szerepel, amikor II. Géza király jobbágya, Konrád, a pannonhalmi apátságra hagyományozza. A hagyományozó irat a község nevét Sysou-nak említi. Ugyancsak előfordul III. Honorius pápa 1225-iki jegyzékében s ezúttal villa de Chichou alakban. Mint a komáromi vár tartozéka bír említéssel 1268-ban s ilyenül szerepel 1387-ben és 1422-ben is, az első alkalommal Alsou Chychov, a másodikban Chycho et alia Chycho alakban. Később, 1460-ban is két Csicsó fordul elő, Alsócsicsó és Felsőcsicsó néven. Ez megismétlődik 1562-ben is, de ezúttal már Nagy- és Kis jelzőkkel. 1547-ben ideiglenesen Ugrinovics Vidnek adományozza I. Ferdinánd. Később báró Iller János győri várkapitány birtokába kerül s ő adta zálogba gróf Zichy Péternek 1715-ben. A birtokosok között szerepel utóbb a Zichyeken kívül még a Nagyés Pálffy-család is. A mult század derekán került aztán gróf Waldstein János kezére. Gróf Waldstein özvegye, gróf Kálnoky Adél, a későbbi Sabran hercegné, apácakolostort építtetett a