A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Fedeles Jenő: Munkács

György sárvári prefektust bízza meg. 1551-ben Budi Mihály özvegye a munkácsi várban írás szerint kötelezi magát, hogy a város polgárságát kiváltságaiban meghagyja s fia, Budi Mihály szükség szerint fegyveresen is megvédi Munkácsot. Jellemző a történelmi idők zajlására, hogy a munkácsi vár 1446tól, vagyis Hunyadi János óta egy évszázad alatt tizenhatszor cserélt gazdát. Érdekes még megemlíteni, hogy Miksa királynak egy 1571-ben kelt adománylevele értelmében a város a területén levő Liget erdőre földesúri jogot nyert, viszont Rudolf császár a török elleni hadianyag szállítására kötelezi Munkács városát. Később viszont, 1613-ban II. Mátyás király megerősíti a város kiváltságait a rév- és vámbér tekintetében. Az új birtokosok Mágócsy Gáspár és Ferenc, majd gróf Esterházy Miklós azonban a várost ennek ellenére hübér-viszonyban állóként kezelték és továbbra is kegyetlenül megsarcolták. Évtizedekig tartott ez az állapot s I. Rákóczi György özvegye, Lórántffy Zsuzsanna sem tudta kedvezőbbé tenni a helyzetet. Világhírre tesz szert a munkácsi vár az 1685. és 1688. évek között, mikor Thököly Imre özvegye, a hőslelkü Zrínyi Ilona derekasan tartja a várat a nagyszámú császári seregekkel szemben s csak akkor enged a tiilerőnek, mikor belátja, hogy a remélt segítséget már nem fogja megkapni. így következik be, hogy háromévi kemény ostrom után Thököly Imre özvegye a várat Caprara osztrák tábornoknak adja át, aki Zrinyi Ilona fiát, a későbbi II. Rákóczi Ferencet innen viszi Ausztriába, a neuhausi jezsuita kollégiumba, hogy családi környezetéből kiszakítva, idegen eszmékkel, idegen embert neveljenek belőle. Ez a II. Rákóczi Ferenc, mikor évek múlva visszatér hazájába és látja a nép nyomorát, embertelen szenvedéseit, fellángol benne ősei szabadságszeretete, habozás nélkül áll pártjukra s kibontja a ,,Pro Libertatéival ékesített zászlót. Kuruc seregébe előbb Beregből, majd sorra a többi felvidéki vármegyékből tódulnak a megkínzott és meggyötört magyarok, valamint a ,,gens fidelissima", Rákóczi hűséges rutén népe is. Ez a szabadságharc nyolc esztendeig tartott s a háborús évek alatt élénk diplomáciai tevékenység színhelye Munkács vára és városa. A francia katonák és követek mellett orosz és lengyel megbízottak jönnek ide s 1709-ben Nagy Péter cár egy diplomaIája utazik át a városon. Mikor II. Rákóczi Ferenc csillaga a trencséni csatában leáldozott, hatalmas birtokát és fejedelmi vagyonát itthagyva, kíséretével együtt Munkácson át Lengyelországba menekült. De a Rákóczi-féle szabadságharc temérdek áldozatot is követelt Munkácstól. A lakosság több alkalommal panaszt emel a fejedelemnél, egyrészt a kuruc várőrség követelései miatt, mert a város fát, szénát, szárnyasokat, stb. tartozott a várnak szolgáltatni. másrészt, mert „nem győzik a bőrfeldolgozást, a fuvarozást és a folytonos éjjel-nappali strapát". Rákóczi Ferenc erre Bay László munkácsi alkapitányt bízza meg a panaszok kivizsgálásával. Viszont 1709ben amiatt emelnek panaszt a város lakói Rákóczi Ferencnél, hogy a „várbeli presidarius németek (katonák) leszedik a gyümölcsöt s a szőlőkbe tartó polgároktól pedig elveszik a kenyeret. A fejedelem Munkácson az év július 30-án kelt latinnyelvű rendeletében meghagyta, hogy „ha a szőlőkben ily rablók találtatnak, azokat fogják el, vigyék a kastélyba, ahonnan azután a várba čepeli őket a provizor". A fejedelem elbujdosása után még nagyobb terhek hárultak Munkács lakosságára. A vár feladását megelőző ostrom is nagyon megviselte a várost. Az országból eltávozott II. Rákóczi Ferenc ugyanis Sennyei Istvánra bízza a munkácsi várat, aki mivel 4000 jól felfegyverzett őrséggel és 131 ágyúval rendelkezett, hallani sem akart a vár feladásáról és ellenállt Löffelholz császári és királyi vezérnek, miután az Huszt várát elfoglalva, Munkács alá vezette seregét. A császáriak lövetni kezdték a várat, mire a kurucok ellentámadással feleltek. A helyzet azonban hamar reménytelenné vált és miután Sennyei belátta, hogy a remélt orosz segítség elmarad, illő feltételek mellett feladta a vár védelmét. A bécsi kincstár a fejedelem vagyonát és jószágait elkobozta s azokat előbb Háger bárónak adta haszonbérbe, majd 1728-ban Károly király a munkácsi és szent iniklósi uradalmakat a vár kivételével a gróf Schönborn-családnak adományozta. Az új földesúr és a város között megindult a végnélküli úrbéri rendezési per, mely az 1848—49. évi szabadságharc alatt, sőt utána sem akart véget érni, míg végül is 1884ben az állam váltotta meg Munkács terheit. Ilymódon a város vagyonát nemcsak megőrizte, de azt gyarapította is. A munkácsi vár hadászati szempontból 1849-ben szerepel utoljára, mikor a várőrség Görgey fegyverletétele után csak 13 nap múlva adta meg magát a benyomuló orosz seregnek. A Rákóczi-féle felkelés letörése után félelmetes börtönné alakítják át a várat. Itt sínylődött Kazinczy Ferenc és a negyvennyolcas szabadságharc után számos hazafi, akik dacoltak a bécsi udvar politikájával. — 384 —