A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Fedeles Jenő: Munkács

sított. mint szabad költözködést, saját bíróságot, vásártartást, stb. A tatárjárás után megújult „Villa Munkács" csakhamar ismét virágzásnak indult. A város kétségtelenül az Anjou fejedelmek alatt élte legboldogabb korát. Erzsébet, Nagy Lajos és Mária gyakran megfordultak Munkácson, melyet sok kedvezményben és kiváltságban részesítettek. Pontos feljegyzések nem szólnak ugyan arról, hogy Munkácson mikor épült az első templom, de Erzsébet királynénak egy 1356-ban kelt irata azt bizonyítja, hogy ezt az időt már jóval megelőzőleg volt itt templom, valómaradt okmány szerint az állattenyésztést és a legeltetést a polgárokkal együtt szabadon űzhették. A litván herceg előtt Lazarovics Iván szerb despota az ura Munkács városának, Korjatovics Tódor után pedig Hunyadi János kezébe kerül a munkácsi uradalom. Hunyadi 1445-ben Böszörményben kelt iratában szabad várossá nyilvánítja Munkácsot s lakosságát nemcsak hogy megerősíti jogaiban, hanem további kedvezményeket is ad részükre. Hunyadi elhunytával a birtok özvegyére, Szilágyi Erzsébetre, majd fiára, Mátyás királyra szállt, aki szintén megerősíti r Hunyadi János kiváltságlevele, melyben szabad várossá nyilvánítja Munkácsot. színüleg előbb a várban és csak azután a városban Erzsébet királyné ugyanis egy, a fenti időben kelt okiratban felhatalmazást adott Munkács városának, hogy hivatalos pecsétként a templom védszentjének. Szent Mártonnak a képét használhassa. Ebben az időben már tanácsa is van a városnak. A kegyes királyné ugyanis 1378-ban a k.özségbeliek panaszára oly értelmű kiváltságot ad Munkácsnak, hogy a város lakosait sem jószágukban, sem személyükben idegen sehol le nem tartóztathatja s az ellenük felhozható keresetet csak Munkács városának tanácsa előtt lehet érvényesíteni. A zavartalan nyugalmat és jólétet Munkács nem sokáig élvezhette, mert mint a történelemből ismeretes, Erzsébet és Zsigmond királyok között a lengyel trón miatt viszály támadt s a civakodás közben Zudar István vezetésével lengyel lázadók támadják meg „Villa Munkácsot" és csaknem teljesen elpusztítják. 1391-ben Losonczy várkapitány zaklatásaival szemben Zsigmond király veszi oltalmába a várost. Az Anjouk uralmának letűnése után a város ismét elszegényedik és elnéptelenedik, mint annyiszor a történelem folyamán, háborúk, viszályok, kolera, pestis és dögvész nyomán, de mintha valami csodás újrateremtő erő rejlene benne, újból és újból talpraáll. Ebben az időben az elnéptelenedett városba és környékére új telepesek jönnek: a ruténok. A XIV. század végén és a következő elején ugyanis Korjatovics Tódor litvániai herceg a város és az uradalom birtokosa, ö hozza be a ruténeket, akik egy fenna város kiváltságait. Ugyanezt teszi Mátyás fia, Hollós János (Joannes Corvinus) is, aki 1493-ban személyesen látogatott el Munkácsra és meghallgatta a lakosság sérelmeit és orvosolta a panaszokat. A földesúri intézkedésekből kitűnik, hogy Munkács lakói alattvalói viszonyban állottak a vár mindenkori uraival, akik pénz és természetbeli adózást követeltek a várostól. Például a mohácsi vészt megelőzően, 1521ben névleg II. Lajos felesége, Mária királyné birtokosa a várnak, valójában azonban Budi Mihály, aki a királynétól haszonbérbe vette a várat. Budi beregi főispán és várkapitány volt s mint ilyen, oly kegyetlenül zaklatta és zsarolta a város lakosságát, hogy annak tekintélyes része más vidékre költözött, A trónért versengő I. Ferdinánd és Zápolya János idején a vár és a város hol az egyik, hol a másik uralkodó tulajdona. A Zápolya által birtokolt néhány év után 1549-ben már I. Ferdinánd király rendelkezik a munkácsi uradalommal, ami kitűnik abból, hogy a nép által elszenvedett zaklatások kivizsgálásával Perénvi János ugocsai főispánt és Werner - 383 -