A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ungvár

mert a jezsuiták Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben ismét arra kényszerültek, hogy a nép művelésére és lelki gondozására irányuló munkájukkal felhagyjanak addig, míg a politikai élet változásai következtében eddigi tevékenységük folytatása újból lehetővé válik. Kollégiumuk ebben az időben adott szállást az azóta is ott működő főgimnáziumnak. Ungvár városi fejlődésének a XVIII. század második fele adta meg a lendületet. Ekkor, vagyis 1762ben épült a katolikus nagytemplom, melynek oltárképét a híres osztrák barokk-festő, Krakker festette. Nagy súlya volt a város fejlődésében annak a körülménynek is, hogy Mária Terézia 1778-ban Ungvárt tette meg a görögkatolikus püspökség székhelyévé. Ennek következtében és ettől kezdve a város forgalma, valamint szellemi és kultúrális élete is rohamosan növekedett. A folytonos háborúskodás következtében a vár és környéke annyira elmaradt népesedés tekintetében, hogy újabb bevándorlókra volt szükség. 1790-ben westfáliai németeket telepített Miksa főherceg Ungvárba és környékére, akiknek egy része elpusztult, másik része elköltözött. A megmaradottak pedig felszívódtak a város magyarságába. Ennél a telepítésnél idők folyamán sokkal nagyobb méreteket öltött a galiciai zsidók beszivárgása és letelepedése, annyira, hogy a szabadságharc idején ezen a vidéken már a lakosság 22°/o-a zsidó. Ez a százalékszám néhány évtized elteltével, 1910-ben már 30°/o-ra emelkedett. Szinte megdöbbentő a zsidóságnak ilyen nagyfokú és rohamos térfoglalása annál is inkább, mert körülbelül ennyi az évszázadok óta itt lakó katolikusok és görögkatolikusok arányszáma is. A húszéves cseh megszállás alatt Ungvár az önkormányzat nélkül tengődő Ruténföld székhelye volt. A csehek minden taktikázása, a megfélemlítés és konkolyhintés valamennyi eszköze kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Ungvár lakosságát eltántorítsa a magyar nemzeti gondolattól és megfossza a jövőbe vetett hitétől, a feltámadás reményétől. A hazatérés megvalósulásával és a magyar honvédeknek 1938 november 10-én Ungvárra történt bevonulásával megszűnt a két évtizedes cseh lidércnyomás, mely mint iskola arra volt jó, hogy a ruténeknek, de főleg a szlovákoknak azt rétegét, mely a pánszláv agitáció mákonyának kábulatából ismét magához tért. a békesség és megelégedettség kötelékeivel egy boldogabb időre a magyar nemzeti gondolathoz erősítse. - 372 -