A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Bellyei László: Beregszász

BEREGSZÁSZ Irta: BELLYEI LÁSZLÓ Beregszász városa az északkeleti Kárpátok hegyláncától délre, a Nagy Magyar Alföld sarkában fekszik. Dél és nyugati irányoan végelathatatlan síkság hatarolja, meiynol csak a kaszonyi és tarpai hegyek emelkednek ki. Ezeken túl hosszú kilométereken semmi sem zavarja meg a síkság egyöntetűségét. Keleti és részben északkeleti irányban vulkanikus eredetű összetüggő alacsony, dombszerü, hegyláncolat veszi körül a várost. Ezek a híres beregszászi szőlőhegyek, melyeknek szerves folytatása északra az ardai hegy és keletre a muzsalyi és a benei szőlőhegyek. Mögöttük még 20—30 kilométer széles síkság van. Ezt a Kárpátok legdélibb lankás nyúlványai határolják északról. A beregszászi szőlőhegyek legmagasabb kiemelkedése a 302 m. magas Nagyhegy és a 247 in. magas Ardai-hegy. Köztük van a Kerekhegy, mely II. Rákóczi Ferenc tulajdona volt. A város a hegyek lábánál, kissé lesüllyedt mélyedésben épült. Ma a Vérke csatorna folyik rajta keresztül. Ennek eredete a mult homályába vész. Mesterséges duzzasztó segítségével a Borsa folyó vizéből táplálkozik és a beregi folyók irányával ellentétbe délről északra folyik. Néhány évvel ezelőtt egészen lassan folydogáló, sással, náddal, súlyommal és különféle vízinövényekkel benőtt, alföldi mocsarakra emlékeztető, romantikus, helyenként szélesen elterpeszkedő víz volt. Az 1934—1930-os években szűk medrek közé szorították, Beregszász városon átfolyó részét pedig kikövezték. Beregszászhoz egészen közel, 10—12 kilométernyire vannak a Borsa és a Tisza folyók. Az előbbi Mezővárinál, a beregszászi járás egyik nagyközségénél ömlik a Tiszába. Kár, hogy a város nem épült e közeli folyók valamelyikének a partján. Ennek az a magyarázata, hogy a beregszászi szőlőhegyek ezen a vidéken nagyobb letelepülési lehetőséget biztosítottak. mint a síkság folyói. Beregszász a magyarság egyik keleti, helyesebben északkeleti végvára. Az egységesen összefüggő magyarlakta terület utolsó központja ebben az irányban a nagy északkeleti szláv tenger felé. Nemcsak magában Beregszászban, hanem az egész beregszászi járásban az őslakosság színtiszta, törzsökös magyar. A járás túlnyomó részben kálvinista vallású. A református falvak között elszórva van néhány görög katolikus falu is, melyeknek lakossága azonban csak magyarul beszél és az idegen megszállás idején is a legjobb magyarnak bizonyult. A cseh propaganda azt állította, hogy ezek mind elmagyarosodott rutének. Vannak azonban olyan okmányok, melyekből bizonyítható, hogy a görög katolikus falvak lakossága már az Árpádok korában is magyar volt. Beregszásznak, mint eredetileg tiszta magyar városnak, igen nagy jelentősége van ezen a vidéken, ahol alig pár kilométernyire kezdődnek a ruténül beszélő görög katolikus falvak. Beregszászon át kell lebonyolódnia a felszabadult Kárpátalja kultúrális és gazdasági forgalmának a Nagy Magyar Alföld irányában. Mai végvár-helyzetével párhuzamba hozható az a hivatás, melyet a cseh uralom idejében töltött be, amikor lassanként, amint látni fogjuk, az egész Kárpátalja magyar kultúrális központjává fejlődött. A járás lakosságának főfoglalkozása az őstermelés. Ez igen nagy mértékben meglátszik Beregszász városán, ahol a nyugati városi polgári élet, vagy akárcsak a magyar dunántúli városkultúra még nagyon is gyerekcipőkben jár. Valódi mezőváros, egyet len park, polgári jellegű kiránduló-, vagy üdülőhely nélkül. Egy egészséges városrendezés létrejöttét eleve lehetetlenné tette az elmúlt húsz év balkezes várospolitikája. - 373 —