A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Ungvár
telepített Ungvárra és hittérítő, valamint népnevelő munkájuk sikere érdekében gazdagon javadalmazott rendházat létesített számukra. Ezzel a lépéssel az északkeleti Felvidéken olyan tápot kapott az ellenreformáció, mely évekre visszamenőleg a reformációnak majdnem minden munkáját megsemmisítette s jövőbeli sikereit reménytelenné tette. De a reformáció harcosainak ellenállását még jobban tüzelte az a körülmény, hogy a kor egyik legkiválóbb államférfia és fejedelme, I. Rákóczi György állott az élükre. Ez a protestáns szellemtől áthatott főúr végül is, hogy véget vessen a katolikusok és protestánsok között folyó és az ország belső békéjét veszélyeztető háborúskodásnak, ostrom alá fogta a térítés főfészkét Ungvárt. A vár nem sokáig tudott ellentállni az ostromlók megujuló támadásainak és a reménytelen küzdelem láttán a védők megadták magukat. Az ellenreformáció bátor harcosai, a jezsuiták elszéledtek és a vár ura, Drugeth János is elmenekült. A csak néhány évig tartó háborúskodás és felekezeti viszályok megszűntével Drugeth János Lengyelországból visszatérve, könnyűszerrel ismét hatalmába kerítette a várat. Bár a Drugeth-család erős kézzel uralkodott a fennhatósága alá tartozó területeken lakó népesség felett, telkek és kisebb birtokok adományozása által a jólétnek fejlesztéséről sem feledkezett meg. A városba német és olasz kézműiparosokat telepítettek s a céhek, valamint az iparosok szorgalmas munkája következtében csakhamar ipari és kereskedelmi központtá fejlődött Ungvár. Ennek eredményeképen a város és mesteremberei oly nagy hírnévre tettek szert, hogy nemcsak a messze környékről, hanem magából Dél-Lengyelországból is egyre többen keresték fel Ungvárt. Ebben az időben már alig volt az iparnak olyan ága, mely ne remekelt volna készítményeivel. A Drugeth-ek is mindent elkövettek az ipar fejlesztése érdekében s gondoskodásuk, valamint pártfogásuk folytán ebben az időben Ungváron voltak a legmintaszerübben megszervezett céhek. Pedig a Drugeth-ek csillaga ekkor már hanyatlóban volt s a belpolitikai viszályok következtében János után ennek utóda. Zsigmond is szembekerült az ország felső részének birtoklását igénylő főurakkal, így elsősorban Thököly Imrével. Ez a háborúskodás azért következett be, mert Thököly vallási élete és politikai felfogása semmiben sem különbözött Rákóczi György meggyőződésétől és politikai céljaitól, sőt Thököly ebben a tekintetben elődjénél is hajthatatlanabb volt. Az évekig tartó békétlenség következtében Thököly Felső-Magyarország birtoklásának megszerzése érdekében sikeres hadjáratot indított, melynek eredményeképen Ungvár is kezébe került s a várral együtt annak ura, Drugeth Zsigmond is, akit lefejeztetett. Drugeth Zsigmonddal ennek a nagymultú családnak utolsó férfisarja is sírbaszállt, a család azonban az egyik Drugeth-lány révén, női ágon lett ura a várnak, mert Ungvárnak és a hozzátartozó nagykiterjedésű várbirtoknak új ura, Rercsényi Miklós az egyik Drugeth-lányt vette feleségül. Ez a Rercsényi Miklós azonban csak néhány évig birtokolta várat, mert a bécsi udvar Rákóczi szabadságharcának eredménytelensége után azt tőle elkobozta és a saját birtokállományai közé sorozta. Rercsényi uralma azonban nem mult el nyomtalanul a város felett, mert míg Thököly a protestánsoknak kedvezett és a vár birtokain azoknak juttatott nagyobb kiváltságokat, Bercsényi a katolikusok felé hajlott és ezeknek minden törekvését lelkesen támogatta. így ismét lehetővé tette a jezsuiták működését s a kollégiumukat, mely által neve messze környéken híressé lett, anyagilag is bőkezűen segítette. Ezzel szemben Rákóczi Ferenc, aki maga is szintén buzgó katolikus volt és egyházának törekvéseit nagy áldozatkészséggel pártfogolta, a jezsuiták irányában kevésbbé volt türelmes, mert rendházukat feloszlatta és ezáltal működésüket, a nép lelki és kultúrális szükségleteinek terjesztését lehetetlenné tette. Ennek következtében Ungvárra a jezsuiták csak a szatmári békekötés után térhettek ismét vissza és vonhatták be ezt a területet hasznos tevékenységük munkakörébe. Ezzel azonban még korántsem szűnt meg a zaklatások sorozata. 405*
