A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ungvár

magukat. A veszély elmultával IV. Béla ismét hozzálátott az országrészek rendbehozásához s ebben a tevékenységében egyik legfontosabb feladatának tekintette hadászati és védelmi szempontból Ungvár benépesítését és felvirágoztatását. Azért volt ez szükséges, mert a várban és városban, valamint ezeknek környékén, a magyarnyelvű lakosság a vészes idők következtében kipusztult. A magyarság számának kiegészítéseképen a királyok idegeneket telepítettek Ungvárra és környékére. A lakosság belső élete tekintetében a tatárdulás után ismét békés időszak köszöntött Ungvárra s ennek következtében a városiasodás, valamint az eredményes termelőmunka által a fejlődés útjára lépett. Az Anjou-királyok uralkodásának ideje alatt oláhok telepedtek itt le, akik kenézeik vezetése alatt ebben az időben egyre nagyobb tömegben lepték el az északkeleti Felvidéket s fő ként határőri szolgálatot teljesítettek. Az oláh jövevények semmi hajlandóságot sem mutattak a zártrendszerű és szigorúan helyhezkötött városi élet fejlesztésére, mert életformájuk ellenkezett a magyarság és a már itt élő népek fejlettebb települési rendszerével. Ugyancsak az Anjouk uralkodásának ideje alatt telepedtek le ezen a vidéken, valamint az innen távolabb eső északi és keleti részeken a rutének. Ungvár városias fejlődését a rutén népvándorlás sem mozdította elő. A vár és a város azonban ennek ellenére sem vesztette el jelentőségét, sőt katonai szempontból még fontosabb szerephez jutott a magyar királyok lengyel- és oroszországi akciói idején. A vár harcászatilag fontos szerepe szabta meg a következő századok alatt is Ungvár helyzetét és jelentőségét, valamint jövendő sorsát is. A vár mindenkori urai ezt a helyzeti különbözőséget soha nem tévesztették el szemük elől, sőt mindenkor a legfontosabbnak tartották. Drugeth Fülöp, aki a várat 1308 körül adományként kapta Róbert Károlytól, a király személye körül teljesített szolgálataiért, sokat áldozott az erősség felszerelésére és karbantartására. Mint nápolyi nemes, a király kíséretében jött hazánkba és Olaszországból hozatott várépítő szakembereket, akikkel új bástyákat építtetett. A vár megerősítésére a zavaros belpolitikai helyzet miatt voll szükség, mert Drugeth Fülöp nem egyszer került szembe az oligarchákkal, akik ellene voltak Róbert Károly királyságának. Drugeth Fülöp halála után fia, Drugeth János birtokába került a vár. A király őt nemcsak atyja érdemeinek jutalmául erősítette meg a vár birtokában, hanem azt ezenkívül kitüntetésből is adta, mert Drugeth János volt az, aki a királyné és a királyi gyermekek elé ugrott akkor, mikor Zách Felicián azokra sújtott. így Zách orgyilkos merényletét élete kockáztatásával hiúsította meg. A Drugeth-család még mintegy kétszáz esztendeig volt ura Ungvárnak s bár az országos politikában nyilvános szerepet többé nem játszottak, a vár birtokát ez idő alatt is maradéktalanul meg tudták tartani. A Drugethek a nép vallási és kultúrális szükségleteiről is gondoskodtak s ennek megfelelő keresztülvitelére a XIV. század végén pálos és ferences rendházakat alapítottak. A XVI. század elejéig a vár és annak környéke is megelégedettségnek és jólétnek örvendett, bár a Dózsa-féle parasztlázadás hullámai ide is eljutottak s ennek sikertelensége következtében a vár népessége itt is jobbágysorba került. A nép lázongott s a nyugtalan környékbeli lakosság fékentartására a kor várépítési módszereinek alkalmazásával a Drugeth-ek ismét átépítették a várat, mely körülbelül ebben az időben kaphatta mai alakját és rendszerét. De a későbbi idők változó hadviselési technikája következtében a XVII. században újabb erősítésre szorult. Bercsényi Miklós 1706-ban hozatta rendbe Ungvár erődítményeit, mely a Rákóczi-féle szabadságharc idejében ismét jelentős szerepet játszott. A Drugeth-család azonban nemcsak az Anjou királyok aspirációit szolgálta, hanem az ellenreformációból is kivette a részét. A család Homonnay ága a reformáció megindulásakor áttért az új hitre, de Pázmány Péter fellépésével és szónoklatainak gyújtó hatása alatt visszatértek a katolikus vallásra. A ellenreformáció sikere érdekében Drugeth György teljes várúri hatalmát és minden tekintélyét felhasználta, de a tulajdonképeni térítés ezen a vidéken fiának, Jánosnak buzgólkodása következtében indult meg. Drugeth János volt az, aki 1663-ban jezsuitákat - 370 -