A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nyiresi Tichy Kálmán: Rozsnyó

Sokszor látok magam elölt egy képet: a háttérben a kassai Dóm elmosódó sziluettje, elöl pedig egy fiatalember áll, a szeme elé tett kézzel hoszszan nézi az esti homályba olvadó csúcsíveket és csodás köcsipkéket. Tekintetében van valami fájdalom, valahogyan úgy néz, mint az, akinek szeretettjét viszi el a vonat ismeretlen messzeségek felé. Ez a fiatalember négy évvel előbb jött Kassára valahonnan a Kisalföld pereméről, s a sors úgy hozta, * hogy most el kellett mennie. Búcsúzott Kassától. . . Ebben az alföldi fiúban láttam megtestesülve Kassa csodálatos átformáló erejét. Benne figyeltem meg azt a csodálatos metamorfózist, ahogyan a síksági falu fiából urbánus ember lett. Miben van ez az átalakító erő? — A kövekben? — A távolról sötétlő hegyekből idelengő szellő hoz talán valami misztikus varázst, a lustán hömpölygő Hernád ejti meg az idegent, vagy az emberek, az életüket megszabó életformák íze ejt meg? Ki tudná megmondani? Talán mindez együtt, a dolgoknak abban a misztikus vegviilésében, amit nem lehet a természeti törvények milligrammokban is durva műszereivel lemérni. A kassai lélek van, és évszázadok folyamán igen sokszor tett bizonyságot arról, hogy értékes komponense az egyetemes magyar léleknek. De meghatározni, hogy mi ez a lélek, miben különbözik és miben egyezik más városok lelki habitusától, igen nehéz feladat lenne. A művész már megkísérelte megsejtetni. Rohböck híres metszetében, az író a Féltékenységben, az öreg Garren alakjával talán közel jutott hozzá. A kassai lélek mégis misztikus valami, de valóság, amelyre, úgy vélem, építeni lehet. Az elmúlt húsz esztendő története bizonyítja, hogy ennek a léleknek a szavait lehet elnémítani, de nem lehet megmásítani. Az örök kassai lélek felfeltört akkor is, amikor egy idegen invázió zuhant reá, s a túlsúly és túlerő nehezékeivel igyekezett elfojtani. A megszállott Kassa nagyszerű példát szolgáltatott arra, hogy materiális erőnél vannak még S S A DY ELEMÉR nagyobb erők, amelyek a lelkek mélyén élnek és hatnak. Kassa ezért nem lehet soha idegen város. Az ősi kövek között ezrével telepedhettek meg a hódító pretoriánusok, a gót és barokk emlékek közé emelhettek modern üvegpalotákat, a Fő-utcán mégis a Dóm fenséges csúcsai uralkodtak, s az ősi kövekkel egybeforrott ősi lélek gyökerei sohasem száradtak el. A visszatért Felvidéknek talán legszebb városa Kassa. Azzá teszi nagyszerű fekvése, számos műemléke, rendezett utcái és nem utolsó sorban gyönyörű környéke. Valaki egyszer azt mondotta, hogy Magyarország egyik legurbánusabb városa. S ha összehasonlítást teszünk, mondjuk szétterpeszkedő alföldi városainkkal, valóban megállapíthatjuk, hogy Kassán évszázadok során igazi városi kultúra fejlődött ki. Tengelye az egy kilométeres Fő-utca, amelynek közepén magasra emelkedik gótikus templomaink egyik legszebbike: a Dóm. Mellette az egyik oldalon az építészeti szempontból jellegzetes Mihály-kápolna, másik oldalon pedig az Orbán-torony áll. A Dómmal egy vonalban, valamivel feljebb a színház épületét látjuk. A Fő-utca északi irányában a Rubies Zsigmond-utcában folytatódva a Csermelybe vezet. A Főutcából jobbra és balra húzódnak a régi Kassa jellegzetes utcái. Ugv a Fő-utcán, mint ezekben az utcákban számos műemlék-jellegű épületet találunk. Nem egy nagyszerű barokk palota hirdeti, hogy — 361 —