A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nyiresi Tichy Kálmán: Rozsnyó

Kassa polgárai mindig gondot fordítottak a város csínjére. Az utcák a régi városrészben is rendezettek, s a régi Kassa összhangját csak az a néhány modern palota zavarja meg, amely a cseh uralom alatt épült. Az új urak nem törődtek a város építészeti összhangjával, vagy talán éppen az ősi házak közé becsempészett betonpalotákkal akarták az ősi kövek között élő emberek lelki egyensúlyát megbolygatni. Magyar várossá teszi, hogy van magyar polgársága, vagyis az a réteg, amely igen sok városunkban más nemzetiségek köréből került ki. Ez a polgárság nemcsak a kisebbségi sors megpróbáltatásai alatt forrott össze az értelmiségi réteggel, hanem már a háború előtti Magyarországon is szoros egységgé kovácsolódott. Ez a társadalmi folyamat hozta azután magával, hogy a cseh megszállás nem egy atomjaira hullott, egymással szemben állott, osztályokra tagozódott magyarságot, hanem egy osztatlan magyar társadalommal találta szemben magát. Kassa társadalmi fejlődésének szerencsés alakulása egyetemes magyar szempontból is példaadó lett volna, ha nem jön a háború utáni összeomlás. A legújabb korban a magyar társadalomnak az a szervi baja volt, hogy a magyar polgári rétegekhez igyekeztek hozzáidomulni, elmetszették polgári tradíciójuk köldökzsinórját s új életükben gyökértelenné váltak. Kassán ez a folyamat nem következett be, — legalább nem általánosan. Ha voltak is polgárságukat és polgári tradíciójukat megtagadó egyének, a polgári osztály zöme tovább is gondosan ápolta azokat a hagyományokat, amelyek nélkül egészséges polgárias gondolkodás elképzelhetetlen. A cseh megszállás ezt az újkori polgáriasodási folyamatot nem törte ugyan derékba, de a cseh-szlovák politika raffinált módszerei minden eszközt felhasználtak, hogy ennek a polgári osztálynak polgári életszínvonalát lesüllyesszék. A felszabadulás így egy gazdaságilag meggyengült, de öntudatában töretlen polgárságot talált Kassa városában, egy olyan réteget, amely igen értékes alkotója lesz majd a jövő Magyarországának. Abból, hogy Kassán a polgári réteg komoly vezetőszerephez jutott, következik, hogy a város mindig igen komoly tényezője volt a magyar szellemi életnek. A magyar szellemtörténetnek, mint tanulmányunk történeti részében rámutatunk majd, — számos fontos kezdeményezése indul el innét. Kassa a megszállás előtti utolsó években is a legtermékenyebb szellemi életet élő vidéki városok egyike volt. Kultúrcentrummá predesztinálta lakosságának kultúrigényessége. Színházában a színpadirodalom legkiválóbb klasszikus és modern alkotásaiban a legjobb magyar színművészek játszották, előadótermeiben a legkiválóbb magyar tudósok és írók jutottak szóhoz, zenei szempontból pedig egyenesen páratlan vidéki városaink sorában Kassa, mert hangverseny-dobogóin a világhírű művészek szerepeltek. Irodalmi és társadalmi egyesületeinek színvonala sohasem esett a vidéki városok nagyon sokszor dilettantizmust ápoló mélységeibe. Amikor Kassa gazdasági és jogakadémiát kap, a kiváló tudósok egész sora kapcsolódik be ebbe a kultúréletbe. Kassa a keleti Felvidéknek azonban nemcsak kulturális, de kereskedelmi központja is volt. A nagy kassai cégek és néhány gyáros gazdasági kapcsolatait úgy építette ki, hogy a város megszállás előtti utolsó félévszázadában Nagymagyarország egyik igen számottevő kereskedelmi tényezője lett. A megszállással ez a folyamat szintén megakad. Noha a cseh uralom alatt Kassát területileg és lélekszámban fejlesztették is, a cseh politika Kassából csak közigazgatási központot akart kiépíteni, gazdaságilag éppen úgy, mint a többi felvidéki városban, a tervszerű leépítés módszeréhez folyamodott. Kassa magyarsága az elmúlt húsz év alatt polgári életszínvonaláról, azt mondhatnók, kispolgári életszínvonalra kényszerült leszállani. Ez a változás fájdalmas volt, de a megfogyatkozott magyarság öntudatosan vállalta az új életformákat, összébb kellett húzódnia, elvesztette befolyását a város életének irányításában, de csodálatos módon nem szállította le kultúrigényeit. A magyar színházat látogatták, a magyar előadásnak mindig volt hallgatósága, a magyar könyvnek olvasója. A kispolgári, sőt sokszor proletársorsba hullott magyarságnak — kissé túlozva — főúri kultúrigényei voltak, mert tudta, hogy a kisebbségi nép számára a magyar szó és a magyar betű jelenti a magyar életet. A magyar szereti a fényes külsőségeket, a tündöklő életformát, de Kassa —2 362 -