A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Berecz Kálmán: Érsekujvár a húszéves megszállás alatt

a városban, ahol pár éve komoly előadásnak alig volt hallgatója, évente harminc komoly előadást tömegek hallgattak végig. Ennek magyarázata, hogy a SzMKE-nek és a többi kultúrális megmozdulásnak sikerült szellemileg felrázni és lelki egységbe kovácsolni a magyarságot. Hozzájárultak ehhez az olyan nagy rendezések, mint a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség 1935. évi nagy dalosünnepélye, melyet 1200 dalos részvételével tízezres tömeg hallgatott végig, vagy az ugyancsak 1935-ben rendezett városi ünnepségek a törökök kiűzésének 250-ik évfordulója alkalmából, amelyen a csehek tüntetőleg nem vettek részt és az így kizárólag a magyarság ünnepe volt. A kultúrális egyesületek munkáját támogatta és a szellemi élet szószólója volt a helyi sajtó, élén a legjobb vidéki magyar lappal, az „Érsekújvár és Vidékével", amely az egész megszállás alatt hűen kitartott a magyarság mellett és erős támasza volt a magyar politikai és kultúrális megmozdulásoknak. Nagy szerepet játszott a közönség művelődésének irányításában s ízlésének alakításában az 1927ben megnyílt városi magyar közkönyvtár, amely a FMKE könyveit vette át s kezdetben 3200 könyvvel indult. A könyvtár nem várt eredménnyel működött és működik még ma is. Évről évre nőtt látogatóinak száma és 1938-ban már több mint 33.000 kötet könyvet kölcsönzött ki. A könyvtár rohamos fejlődését az alábbi statisztika szemlélteti a legjobban: Ev Kötetek Tagok Kiadott kötet Egy olszáma száma száma vasóra esik 1931 3460 205 9.348 45 kötet 1932 3471 252 11.862 47 „ 1933 3761 308 16.537 W 1934 4008 328 18.752 57 „ 1935 4330 367 22.700 62 „ 1936 4830 420 25.516 61 „ 1937 5120 505 29.884 59 „ 1938 5431 552 33.240 60 „ m Iskolaügy A közművelődésben nagy szerepet játszott a köztársaságban az iskoláztatás problémája. A csehek sok iskolát létesítettek Érsekújvárott, de a maguk számára. A magyar iskoláztatást lehetőleg gátolták. A gimnáziumot államosították és az eredeti magyar gimnáziumot a csehszlovák reálgimnázium tagozatára süllyesztették és kiszorították az épületből is. Az egész húsz év alatt a magyarság részére új iskolát nem nyitottak. Megvolt már békében a gimnázium, fiú- és leány elemi, leánypolgári és női kereskedelmi, továbbá az iparos tanonciskola. Hiányzott a fiúpolgári, s ezt csak 1938 szeptemberében sikerült megnyitni, addig mindenféle módon akadályozták. így azok, akik gyakorlati pályára készültek és gimnáziumot nem akartak végezni, kénytelenek voltak cseh polgáriba járni. A cseh iskolák gyönyörű épületekben voltak elhelyezve, míg a magyar fiúiskola egy öreg épületben, az öreg gimnáziumban tengődött, mert a város képtelen volt a csehek újabb és újabb iskolaépület követelései miatt új épületet adni saját magyar iskolájának. A csehszlovák lakosság a város 43°/o-át alkotta ugyan, de az iskolásoknak 63°/o-a járt cseh iskolákba, aminek az oka az volt, hogy a cseh iskolákba járó gyermekek nagy része vidéki bejáró volt. Azonkívül a csehek sokszor magyar gyermekeket is kényszerítettek cseh iskolába, ha nem erőszakkal, úgy előnyök nyújtásával. A cseh iskolák államiak voltak, új épületekben, jól felszerelve, mindennel ellátva. A A Bata-gyárba vagy dohánybeváltóba járó magyar munkás, ha nem akarta, hogy rövidesen utcára tegyék, cseh iskolába adta gyermekét. Ezek a szerencsétlenek legtöbbnyire bizony elvesztek a magyarság számára, mert szüleik nem igen voltak abban a helyzetben, hogy magyar nevelést és művelődést nyújtsanak az iskola helyett. Gazdasági viszonyok. A város kereskedelme és ipara a néhány kisiparostól eltekintve zsidó kézen volt. Ez sokban a régi mentalitás bűne volt, amely lehetetlenné tette, hogy magyar ember, vagy pláne középosztálybeli fiú kereskedői vagy iparos pályára menjen. Csak évek multán kezdett a magyar középosztály a kereskedői pálya iránt érdeklődni, amikor látta, hogy fiait állami állásokba nem juttathatja és fontos a magyarság számára az önálló exisztenciák teremtése. Sajnos a magyaroknál nagyobb tért hódítottak a csehek, akik sok évtizedes tapasztalatokkal és gyakorlattal dolgoztak és akiket honfitársaik minden erővel támogattak. A cseh kereskedők pár év alatt olyan vagyont szereztek, hogy az 1935—1930-os években máiemeletes házaik voltak Újvárban. Erősödésüket csak a visszacsatolás akasztotta meg, amennyiben el kellett hagyniok az országot. A vasúton kívül három nagyobb üzem volt, amely nagyobb tömegű munkást alkalmazott. Az állami dohánybeváltó, a bőrgyár és lengyár. A paprikatermelés terjedésével három paprika-malom is létesült a városban, ezek azonban nem foglalkoztat— 335 — 20*