A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Berecz Kálmán: Érsekujvár a húszéves megszállás alatt

tak sok munkást. Ugy a bőrgyár, mint a lengyár budapesti érdekeltségű volt. Később, 1930-ban a bőrgyárat megvette a zlini Bata-cég. Nemzetiségi szempontból a Bata-féle cipőgyár a cseh nacionalizmus legerősebb úttörője volt. Munkásai részére sportegyesületet, könyvtárt, zenekart, éttermet stb. létesített, amik természetesen mind a cseh törekvések szolgálatában állottak. Fejlődést és változást mutat a húsz év mezőgazdasági vonatkozásban is. Érsekújvár fekvésénél fogva erősen mezőgazdasági jellegű város. Lakosságának jelentős része foglalkozik mezőgazdasággal. Az érsekújvári gazda piaci lehetőségei mindig jók voltak, de azért nagyrészt gabonát termelt. Az elmúlt húsz évben rájött azonban arra, hogy gabonából megélni nem tud, többet jövedelmez, ha zöldség- és gyümölcstermesztésre tér át. Takarékos és józan, konzervatív gondolkozású az újvári gazda. De konzervatizmusa haladó. Az elmúlt húsz évben a város vezetése a magyar pártok többségét alkotó parasztság és a közülük származó dr. Holota János városbíró kezében volt. Kormányzásuk alatt Érsekújvár sokat tett a modern haladás felé. Utcákat köveztetett, házakat, kislakásokat épített, parkosított és mindent megtett, hogy a város külső képét emelje anélkül, hogy túlságosan megterhelné a város teherbíró képességét. Közel két millió pengőt invesztált a város saját maga s legalább ugyanolyan összeggel támogatta a különböző közÉr sekujvár. A Kálvária. építkezéseket. És mindezt az újvári parasztság tette óriási áldozatokkal annak tudatában, hogy magának is viselnie kell a haladás minden következményét. Érsekújvár mintaképe volt az okosan vezetett várospolitikának a cseh köztársaságban. És ebben nem kis része volt a parasztság modern idők szavát megértő józan konzervativizmusának. Az elviharzott húsz év, mely csak rossz álomként él bennünk, kétségtelenül belevéste nyomait az újvári ember lelkébe. A kisebbségi sors, az elesettség tudata közelebb hozta az urat, parasztot és munkást és bizonyos lelki közösséget alakított ki benne. Az egyszerű paraszt és munkás megérezte, hogy a nadrágos ember az elnyomók elleni harcban az ő érdekeit és kenyerét is védi. Ebben a városban, amely kimondottan paraszti jellegű volt, nem volt dzsentriosztály. Az urak is legtöbbnyire a parasztságból és az iparosságból emelkedtek ki és így lelkileg nem volt köztük elválaszthatatlan vonal. A kisebbségi élet pedig még ezt a gyönge vonalat is elmosta. Megszűnt a különbség „úr" és „nem úr" között. Ember és ember között csak értékbeli különbség volt. Érsekújvár jövője abban áll, hogy lakosságának alaprétegét a parasztság képezi, amelynek felfelé jutott fiai az elmúlt húsz év tanulságai után nem fogják megtagadni a közösséget ezzel a várossal.