A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Berecz Kálmán: Érsekujvár a húszéves megszállás alatt

Érsek új vár a húszéves megszállás alatt írta: BERECZ KÁLMÁN Érsekújvári közel négyszáz évvel ezelőtt emelték a délfelől fenyegető pogány török terjeszkedés feltartóztatására és a megmaradt Magyarország védelmére. Ezt a végvári jellegét története folyamán majdnem mindig megtartotta. Volt később kuruc erősség a labanc ellen és kisebbségi végvár a cseh megszállás alatt. És ma is végvárként áll a délfelé tekintő szláv törekvésekkel szemben. Érsekújvárt a cseh megszállás készületlenül találta. Senkisem gondolta, hogy az új csehszlovák állam határai Érsekújvárig, sőt a Dunáig fognak terjedni. Történtek is kísérletek a megszálló cseh csapatok feltartóztatására. Egy kis önkéntes csapat Vágsellyénél próbálta megállítani a cseheket, de sokáig nem tudta tartani magát. Még mielőtt komolyabb összeütközésre került volna sor, szétszéledt. A csehek szabadon és nyugodtan foglalhatták el 1919 január 8-án a várost. Nem találtak komolyabb ellenállásra sehol. A lakosság tehetetlenül és házaiba rejtőzve élte át a megszállás első napjait. A cseh megszállók minden magyar megnyilvánulást, még a magyar beszédet is provokációnak tekintették és igyekeztek elfojtani. 1919 nyarán rövid időre felszabadult a város, amikor a vöröscsapatok visszafoglalták, de az antant közbelépésére ismét át kellett adni a cseheknek. A csehek rengeteg katonát és tisztviselőt helyeztek a városba az elbocsájtott és kiutasított magyar tisztviselők és vasutasok helyébe. De a város magyar jellegét húsz év alatt nem tudták megváltoztatni. Legnagyobb vérveszteséget a magyarság számbelileg az 1919—1920-as években szenvedte, amikor száma 9378 lélekre esett, az 1910. évi 14.838 lélekszámmal szemben. Mik voltak ennek az okai? Lássuk először az adatokat: 1910. évben 14.838 magyar, 964 szlovák volt 16.228 lakosból. 1921. évben 9378 magyar, 7686 szlovák és 1455 zsidó volt, 19.023 lakosból, míg 1930-ban 10.193 magyar, 9561 szlovák, 1609 zsidó és 289 cigány volt 22.457 lakosból, nem számítva még a németeket és egyéb nemzetiségüeket. Maguk a csehek is három okra vezették vissza a magyarság számának csökkenését, ami meg is felel a valóságnak. Nagyon sok magyar tisztviselő és alkalmazott hagyta el a várost a csehek bevonulása előtt, főleg a vezető hivatalnokosztály. Ezek számát szaporították a csehek által elbocsájtott és kiutasított tisztviselők és vasutasok, akik mind Magyarországra költöztek. Számuk néhány ezerre tehető. Csökkentette továbbá a magyarság számát egyrészt a zsidóság kiválása és önálló nemzetiségként való jelentkezése, másrészt az opportunistáknak a csehszlovák nemzetiséghez való átpártolása. Ez utóbbit a csehek visszaszlovákosodásnak nevezték. Később a cseh politika még a cigányokat is külön nemzetiségnek tüntette fel, csakhogy csökkentse a magyarság számát. Mindezek a praktikák azonban csak 1921-ben okoztak riadalmat. 1921 után megszűnt a további apadás, sőt az 1930-as népszámlálásnál már közel ezer fővel, 815 lélekkel szaporodott a magyarság száma, ami megfelelt a természetes szaporulatnak. Megállt a magyarság fogyása. Növekedni kezdett. Ha ez az emelkedés nem is tartott olyan arányban, mint a szlovák és cseh elemé, mégis biztató jel volt a jövőre nézve, hogy Érsekújvár nem veszik el a szláv tengerben. Míg a népszámlálásnál érvényesülhettek olyan törekvések, melyek befolyásolták az egyén szabad bevallási lehetőségét, — a titkos alapon történő válasz- 333 —