A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Noszkay Ödön: Érsekujvár

Érsekújvár írta: NOSZKAY ÖDÖN Érsekújvár a 16. és 17. században, de még a 18. század elején is katonai erődítmény volt, kétszer alapították: 1545-ben és 1580-ban. Mind a két esetben az esztergomi érseket illette az alapítás érdeme; ők emelték a török támadások idején az érsekújvári erősséget, később is ők teremtettek az erődítményből mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel foglalkozó szabados várost. Az első Érsekújvárt, az egyszerű, hárombástyás magyar módra épült palánkvárat Várdai Pál alapította érsekléki birtokán. Hadászati jelentősége abban állott, hogy abba a várvonalba illeszkedett be, amely a Duna bal partján a török támadások ellen a Bécsbe vezető országutat védte. Sok költséget és fáradságot fordítottak rá Várdav Pál utódai: Oláh Miklós, majd Verancsics Antal esztergomi érsekek is. A vár falait és bástyáit tölgyfagerendák képezték, a gerendák közét földdel töltötték ki. Széles, vízzel telt árok vette körül a palánkfalat, a víz azonban az erős tölgyfagerendákat hamar megrongálta. A megrongált gerendák kicserélése, az épületeknek jókarban tartása, az őrség zsoldjának fizetése, az érsekek jövedelmét majdnem teljesen felemésztette. Rudolf király sürgetésére 1580-ban hadászati okokból a Nyitra folyó jobb partján új várat építenek, és a régi várat lerombolják. Az új vár építési költségeit nagyobbrészt az esztergomi érsekség jövedelméből fedezték, de ehhez hozzájárult a királyi ldncstár is. Az új vár az esztergomi érseknek györögi birtokán épült; hat bástyás, tekintélyes erődítmény volt. A bástyák nevei: Frigyes, Zserotin, Forgách, Cseh, Ernő és Császár-bástya voltak. Érsekújvárnak első országos szereplése 1605-ben volt, amikor Bocskay István erdélyi fejedelem hadjáratával Rudolf magyar királyt a törvények megtartására, különöskép a vallásszabadság biztosítására kényszeríti. A hadjárat sorsát az a körülmény döntötte el. hogy Bocskay hadvezére, Homonnai Drugeth Bálint 1605. október 17-én Érsekújvárt elfoglalta. A várkapitányok Strein Gábor és Thurv Ferenc voltak. A várat Rhédey Ferenc, Bocskay hadvezére ostromolta, de nem tudta bevenni, és Bocskay szövetségese, a török nagyvezér Szinan egri basát küldte segítségül. Homonnai Drugeth Bálint, aki Szinánnal egyidőben érkezett, rábeszélte Strein Gábort, hogy adja át neki a várat, mert ha Szinán találja elfoglalni, akkor azt a török kezéből sohasem fogják visszaszerezni. A bécsi béke után 1607-ben, Bocskay halála után újból a magyar király kezébe kerül Érsekújvár. Másik nagy, egész Európára kiható szerepe Érsekújvárnak az 1621. évben volt. A Bethlen Gáboriéle mozgalmak idején, 1619. szept. 30-án Széchy György és Rhédey Ferenc, Bethlen Gábor vezérei foglalták el Koháry Pétertől, akit katonái megkötöztek és a vár átadására kényszerítettek. Mikor Tilly császári kapitány a Fehérhegynél Pfalzi Frigyes seregét és a felkelő cseh nemességet teljesen leverte, Csehország elveszítette függetlenségét. A fehérhegyi csatának sikerein felbuzdulva, Ferdinánd király gróf Bucquoy Károly belga származású kapitányát Magyarország ellen küldötte, hory épp úgy semmisítse meg Bethlen Gábort és a felkelő magyar nemességet, ahogy ezt Tilly a cseh nemességgel tette Fehérhegynél. Bucquoinak első akadálya Érsekújvár volt. Bethlen Gábor jól ismerte Érsekújvárnak nagy katonai jelentőségét, Horváth István vezetése alatt 6.000 embert küldött Érsekújvár megsegítésére. Egy összeütközés alkalmával Bucquoi az Antód község és Érsekújvár között elterülő síkságon elesett. Bucquoi halála megmentette Magyarországot attól, hogy Csehország sorsára kerülve, függetlenségét elveszítse és lassanként az ausztriai háznak egyik tartományává váljék. A nikolsburgi béke után újból a király birtokába kerül a vár. A vár őrségét ekkor már a király fizeti, de az esztergomi érsekeknek is tekintélyes összeggel kellett az őrség zsoldjához hozzájárulniok. A vár erődítési költségeihez is hozzájárultak az esztergomi érsekek, különösen Lippay György, aki oly nagy összeget fordított a várfalak javítására, hogy az 1655-iki országgyűlés IV. törvénycikkében köszönetet mondott áldozatkészségéért. De nagy érdemet szereztek Forgách Ferenc, meg Pázmány Péter bíbor•i Bf&- v ^-^ffífígSWP&t Érsekújvár a XVII. század végén. — 329 — 20*